Mikor a szlovákiai magyarok nyelvhasználati jogairól folyik a vita, gyakran felmerül a többségi nemzet tagjai részéről az az érv, hogy a kisebbség tagjai nem tudnak szlovákul vagy gyengén beszélik az államnyelvet. A kritizálók nemrég a hiányzó kétnyelvű feliratok kapcsán jelentették ki ezt, annak alátámasztására, hogy a feliratok megjelenése tovább rontaná a helyi magyarok nyelvtudását. Pedig a két jelenségnek semmi köze sincs egymáshoz.
A kétnyelvű feliratok hozzájárulnak ahhoz, hogy a kisebbségek tagjai is úgy érezzék, megbecsülik őket ebben az ország-ban. A boltvezetőknek pedig azt kell tudatosítaniuk, hogy az ő feladatuk a vásárlók teljes körű kiszolgálása, és nem várhatják el, hogy márpedig a vevő tanuljon meg szlovákul. A kétnyelvű feliratok megléte vagy hiánya egyáltalán nem be- folyásolja a kisebbség tagjainak valós nyelvtudását – az sokkal inkább az oktatási rendszer, rosszabb esetben pedig a gazdasági tényezők folyománya.
A szlováknyelv-oktatás hiányosságairól már évek óta szak- mai vita folyik pedagógusberkekben. A megoldás kézenfekvő: az államnyelvet idegen nyelvként kellene tanítani. Sajnos ez a koncepció eléggé rémisztő ahhoz, hogy nacionalista érvekkel meg lehessen akasztani a politikai döntéshozatalt. Az iskolákból kikerülő, a környezetüktől függően szlovákul jól-rosszul beszélő fiataloknak így a munkaerőpiacon kellene rádöbbenniük arra, hogy szükségük van a szlovák nyelv ismeretére. Sok esetben azonban nincsenek rákényszerülve arra, hogy határon belül vállaljanak munkát – igazi lehetőségek híján.
A magyar kisebbség szlováknyelv-tudása meglehetősen vegyes képet mutat. A problémát alapvetően mégsem a hullámzó szlováktudás okozza, hanem az, hogy a témát maga a felvidéki magyarság is hajlamos tabuként kezelni. A többség által szorgalmazott „Szlovákiában szlovákul” elv a helyi gondolkodásnak is a részévé vált, méghozzá annyira, hogy saját magunk is szégyenletesnek és eltitkolandónak tartjuk, ha valaki nem irodalmi szlováksággal bírja a nyelvet. Egy szlovákiai magyar közszereplő vagy egy országos szinten boldogulni akaró szakember számára az államnyelv ismere- te valóban elsődleges fontosságú, de ugyanezt nem mondhatjuk el egy simagöröngyösi traktorosról (tisztelet a traktorosoknak). Amíg saját magunk nem vagyunk képesek beismerni, hogy ezen a téren milyen hiányosságai vannak a közösségnek, de legfőképp azt, hogy sok esetben nem is lehet elvárás a tökéletes szlováktudás, addig a magyar követelésekre válaszul elő is fogják húzni ellenérvként az államnyelven rosszul vagy alig tudó szlovákiai magyarokat.