Robert Ficóról, a legnagyobb ellenzéki párt vezetőjéről sok rosszat lehet mondani, de stratégiai érzéke nehezen vonható kétségbe. A Smer egy évvel az elvesztett választások után nem is lehetne stabilabb, egyben meghatározóbb szereplője a szlovák politikának, s bár egyedül képtelen kormányozni, idővel egyre vonzóbb alternatívát jelenthet a többi párt számára. Teljesen függetlenül attól, lesznek-e előrehozott választások és mikor kerül sor a legközelebbi voksolásra.

Mikor Fico a választások után jobboldali tákolmánynak nevezte a négypárti koalíciót, az egész ellenzéki időszak idejére meghatározta a Smer fő üzenetét: a konzervatív–liberális pártszövetség gyenge és széthúzó, a baloldali nagypárt viszont erős és egységes, biztonságot, következetes irányvonalat képvisel. Azt már tudjuk, mi történt egy év alatt. A jobboldali koalíció fényesen igazolta Fico jóslatát, a civakodó pártok elemi dolgokban képtelenek megegyezni és kompromisszumot kötni. A meghiúsult főügyészválasztásig még lehetett abban reménykedni, hogy a kormánykoalíció kinövi gyermekbetegségét, de az idő múlásával egyre inkább úgy tűnik, egy-egy csoportosulás (elsősorban az SaS és az Egyszerű Emberek aktivistái) egyenesen erénynek fogja fel a keményfejűséget és a meg nem alkuvást. Aminek az az ára, hogy a kormány nagyon gyakran kerül döntésképtelen helyzetbe, és sok politikus gyakran dühösebb lesz a kelleténél.

Ebben a bizonytalan politikai környezetben felértékelődik a Smer szerepe. Már csak azért is, mert Fico alakulata annyira egységesnek bizonyult, hogy egy év alatt sem kezdtek lemorzsolódni a különutas képviselők, mint az az ellenzéki pártoknál szokás Szlovákiában. Mivel a Smert egy szűk csoport vezeti, és egyelőre egyetlen erős ember személyes érdekei sem sérültek, nem is áll fenn a pártegység megbomlásának veszélye.

A párt tanulni látszik a választások előtt alkalmazott stratégiájából is: 2010 nyarán hiába kapták Ficóék a legtöbb szavazatot, ha a Smer gyakorlatilag politikai szövetséges nélkül maradt. Az egykori miniszterelnök szembesült azzal a felismeréssel, pártja hiába nyeri meg a választásokat, partnerek híján csak annyit ér el, hogy puszta jelenlétével mindenki mást képes egyesíteni maga ellen. Mivel még a jelenlegi politikai viszonyok között is elképzelhetetlennek tűnik, hogy a Smer önmagában abszolút többséget szerezzen a parlamentben, Fico képes volt tanulni hibájából és finomított taktikáján. Bírálata elsősorban azoknak szól, akik amúgy is kevés hajlandóságot mutatnak a megegyezésre (Iveta Radičová kormányfő, a Szabadság és Szolidaritás, valamint Igor Matovič), míg a Hidat, a kereszténydemokratákat, valamint újabban az SDKÚ-t mint pártot – mivel lehetséges szövetségesekről beszélünk – elkerülik az élesebb kritikák. Egyelőre minden hozadék nélkül.

A Smer nincs azonnali lépéskényszerben. A baloldali párt azzal is nyer, ha tovább hagyja főni a saját levében a koalíciót, és komolyabb presztízsveszteség nélkül kihasználhatja a lehetőségeket is, például a pénzügyi stabilitási mechanizmus elkaszálásával. Elég csak annyi, hogy közben a stabilitás látszatát sugározza. Mert Szlovákiában a stabilitás, a nyugalom és a kiszámíthatóság idővel egyre keresettebb értékekké válnak.

A cikk az Új Szó véleményrovata számára készült