Amikor a Radičová-kormány a tavalyi választások után a korrupció és a klientelizmus elleni harcot tűzte ki egyik fő céljául, bátor, szlovákiai viszonylatban egyedülálló tettet hajtott végre. A korrupció elleni határozott fellépésnek azonban számos hátránya van, például az, hogy ha a művelet sikerrel jár, bonyodalmat okoz és zavart kelt, politikai tőke kovácsolására pedig csak mértékkel alkalmas. A kormányfő a múlt héten játszotta el az esélyt arra, hogy kiaknázza ezt a lehetőséget.
Az elmúlt hetek termését visszanézve nagyon is létező problémáról beszélünk: szervezett korrupció nyomaira bukkantak a hatóságok a rendőrség kötelékében a keleti régióban, törvénytelen ügyletekkel bukott le Lucia Nicholsonová volt tanácsadója és vele több, a Szociális Implementációs Ügynökséghez köthető alkalmazott, valamint korrupcióval vádolják a biatlon-Eb pályájának megépítése kapcsán Iveta Radičová miniszterelnök egyik egykori közeli munkatársát is. A kenőpénzek és az uniós alapok körül zajló ügyeskedések elleni harc elméletileg akár hatásosnak is nevezhető. Csak éppen az eredményét nehéz eladni a nyilvánosságnak.
Robert Fico, az ellenzéki Smer pártelnöke például egyebek között arra hivatkozva szeretné leváltani Radičovát, hogy a korrupció „példátlan“ méreteket öltött és a bűn forrása Szlovákia történetében még soha nem volt ennyire közel a miniszterelnökhöz. Bizonyos mértékben igaza is van: valóban soha nem került még a nyilvánosság elé hasonló kaliberű botrány. Az, hogy azért nem, mert senkit sem érdekelt a nagyüzemi, kormányközeli korrupció, más kérdés. Radičová tanácsadójának példája azt mutatja, az efféle ügyeskedéseket jobban megéri elhallgatni és tolerálni, hiszen a politikai ellenfeleknek így esélye sincs arra, hogy párhuzamot vonjanak a miniszterelnök és a miniszterelnök (hatóságok által lebuktatott, a felsőbb körök védelmét utólag sem élvező) emberei között.
A korrupcióellenes harc másik hátulütője, hogy nehezen lehet belőle kiszállni a kettős mérce látszatát elkerülve. Iveta Radičová egyértelmű hibát követett el azzal, hogy a kassai adóigazgatóság épületének bérlése körüli harcban meghátrált, így további támadási felületet hagyott az ellenzék vezetőjének. Robert Ficónak pedig jobb apropó nem is kell ahhoz, hogy hiteltelenítse a jobboldaliliberális kormány eddigi talán legerősebb üzenetét, mely szerint a korrupciónak nincs helye az új politikai közegben.
Miért olyan fontos a jelenlegi kormány számára az ügyeskedők elleni hatékony fellépés? Azért, mert Radičová első éve nincs tele sikertörténettel, és mint azt a legutóbbi felmérések is jelzik, egyre kevesebben vannak meggyőződve arról, hogy Szlovákiát a megfelelő emberek irányítják. Ebben a helyzetben szükség van az egyértelmű, pozitív jelzésekre. A korrupció elleni harc megfelelt volna ennek a kritériumnak, ha a kormányfő sokkal következetesebb a kassai adóhivatal ügyében. Így viszont nem marad más hátra, Radičovának védekeznie kell, és még azért is magyarázkodnia, ami valójában siker – hogy a korrupt hivatalnokok nem érezhetik magukat biztonságban.