Amíg az amerikai nagykövetségek és diplomaták bizalmas jelentéseit bemutató WikiLeaks anyagai csak apránként csordogáltak, nehezen lehetett állást foglalni Julian Assange „lázadó” weboldalával és az azon megjelenő anyagokkal kapcsolatban. Augusztus harmincadikán aztán változott a helyzet: a nyilvánosság egyik pillanatról a másikra hozzájutott a teljes archívumhoz, cenzúra és javítás nélkül. Benne mintegy ezerkétszáz szlovák vonatkozású jelentéssel, ami egy darabig biztosan foglalkoztatja a sajtót. Már ha a média jól végzi a dolgát.
A WikiLeaks által kibocsátott jelentésekkel kapcsolatban kétféle nézet uralkodik: a rajongók szerint az anyagok új, máshol nem elérhető információkat tartalmaznak, a szkeptikusok pedig úgy vélik, közismert tények újrahasznosításairól lehet szó, az amerikai diplomaták magánvéleményével körítve. A teljes szlovákiai dokumentáció felületes átfutása után el lehet mondani, hogy mind a két fél kijelentéseiben van némi igazság. A jelentések komoly része azzal a céllal készült, hogy tájékoztassa az amerikai nagykövetséget és a külügyet az aktuális történésekről. Újságcikkekre hivatkoznak, nyilvános értesüléseket öntenek közérthető formába, de egy politikában tájékozott olvasónak semmi újat nem nyújtanak. Nem mások, mint belső használatra szánt hírlevelek.
A jelentések másik csoportjának viszont van némi hozzáadott értéke is: azokról a dokumentumokról van szó, melyek a diplomaták bizalmas beszélgetésein megszerzett információit tartalmazzák, vagy belsős kormányadatokon alapulnak. A WikiLeaks ezeket az anyagokat is szép számban jelenítette meg, és bár komoly részük meglehetősen unalmas külföldi témákkal foglalkozik, jócskán akadnak belpolitikai és gazdasági kérdéseket feszegető jelentések.
Ezer dokumentumot feldolgozni nagy munka, Szlovákiában is csak apránként kerülnek felszínre az amerikai nagykövetség információin alapuló képzelt vagy valós botrányok. Miféle kínos ügyek? Már felületes átolvasás után is találunk gyöngyszemeket. Ön tudta például, hogy Richard Sulík az SaS megalapításakor az amerikai nagykövetség szerint minden tagnak kiosztott egy papírt arról, mennyivel fogja az érintett személy támogatni a megalakuló pártot (harminctól tízezer euróig)? És azt, hogy az Egyesült Államok diplomatái készpénznek vették; Rudolf Zajac 2004-es félresikerült egészségügyi reformjához úgy vásárolták meg a képviselők támogatását a Penta csoporthoz valószínűleg erősen köthető gazdasági körök? Az viszont kimondottan megnyugtató, hogy az amerikaiak pontosan tisztában voltak azzal, miként próbálja meg szabotálni Peter Labaš orvos szakértő és Dobroslav Trnka főügyész a Malina Hedvig ellen indított eljárás gyors lezárását. És csak találomra lapoztunk bele a „bizalmas” jelzővel ellátott aktákba. Lehet, hogy minden esetben olyan információkról van szó, melyeket a szűkebb, hozzáértő nyilvánosság nyílt titokként kezelt. A WikiLeaks akkor is elérte, hogy a nyílt titok egyáltalán ne maradjon homályban – és ez már jelent valamit.