Az egész szlovákiai jobboldal állapotát jellemzi az, ami a Polgári Demokrata Ifjúság (ODM) ünnepségén történt a hétvégén. Samo Trnka, a Sme napilap riportere nyilvános beszédében kíméletlenül a jobboldal jelenlevő vezető személyiségeinek szemébe vágta, mennyire rosszul végzik a dolgukat. Az érintett SDKÚ-s és KDH-s politikusok kényszeredetten mosolyogtak, Trnka pedig vastapsot kapott a jobboldali ifjúsági szervezet kongresszusának résztvevőitől ahelyett, hogy gyorsan eltávolították volna a pódiumról.
A kemény szónoklat és annak fogadtatása is azt mutatja, mennyire erős és még a szimpatizánsok szűk körét is átitató, a jobboldali szavazók körében tapasztalható kiábrándultság. A pártok pedig amiatt kezdhetnek aggódni, hogy sikerül-e véget vetniük március előtt a választóik körében uralkodó apátiának. Erre jelen pillanatban kevés az esély, annál több a szlovákiai jobboldal széthullására.
A hagyományos jobboldali pártoknak rengeteg problémájuk van, hiányzik például a hiteles és megvalósítható jövőkép. Az SDKÚ–KDH–Híd szövetség elméletben jól hangzik, de a kormányzáshoz szükséges SaS már a perifériára szorult – komoly részben Sulíkék hibájából. Ráadásul az egységet is meg lehet kérdőjelezni, ha a koalíció egyes tagjai, elsősorban a KDH, a Smer felé irányuló nyitást feszegetik, felkészítve választóikat a korábban elképzelhetetlenre. Méghozzá arra, hogy egy jobboldali párt tábort vált és szövetkezik egy baloldalival.
Az ideológiai határok elmosódását súlyosbítja, hogy a jobboldalnak nincsenek húzó témái. Másfél éves kormányzás után elmondhatjuk, hogy a korrupció ellen folytatott, egyébként nagyon dicséretes harcba beletört a koalíció bicskája, a gazdasági válság újabb hulláma pedig a várt növekedésnek és a gazdasági mélypontból való kilábalásnak tett be. Jobb híján maradnak a marginális témák, például az ország és az Európai Unió viszonyának tisztázása, melyet az SDKÚ és az SaS szorgalmaz. Hasonlóan a 2006-os választások előtti, a tudásalapú társadalomra építő címkéhez ezzel sem lehet megszólítani széleskörű tömegeket.
Jövőkép és program mellett, friss, hiteles arcokból is hiány alakult ki a jobboldalon, politikusokból és szimpatizánsokból egyaránt. A miniszterelnökként gyengének bizonyuló, de arcát és népszerűségét megőrző Iveta Radičová távozása gyenge középpárttá minősítheti az SDKÚ-t (ami egyébként további problémákat okozhat, hiszen nem tudni majd, melyik a jobboldal vezető pártja), új személyiségeket pedig nem sikerült megszólítani. A jéghegy csúcsa pedig Trnka beszéde. Az alapjában véve jó szándékú hátország, a jobboldali irányultságú társadalmi elit zavarodott, dühös, vagy hallgat. Márpedig ők hozzák a szavazatokat – a karikaturista Shooty, aki önerőből kampányolt az előző választások idején a jobboldal mellett, az énekesek, zenészek, színészek, akik ingyen és bérmentve szidták Ficót. Szellemi hátországát vesztve pedig még senki sem nyert választást.