A Szótlan Szemtanú a választásokra való tekintettel rendszeresen jelentkezni fog a sánta kutya-rovattal. Különös tekintettel arra, hogy a politikusok sokszor mondanak gyakran teljesen ellentétes dolgokat azzal, amit korábban nyilatkoztak, ez a jelenség pedig ugyan mérhetetlenül vicces, de egyben dühítő is. Főleg azért, mert a szembesítés gyakran elmarad. A rovat első bejegyzése stílszerűen Bugár Béláról, a Híd elnökéről szól.

Bugár a SITA hírügynökségnek adott egy videós értékelést a 2011-es évről és a kormányról általában, akadt tér a szlovákiai magyarok helyzetéről szóló értékelésre is. Bugár szerint a kormánykoalíció egyik vívmánya, hogy – bár nem teljesen elégedett a helyzettel – de megváltozott a magyar témák körül tapasztalható légkör.

Eredetiben az érintett videót ide kattintva lehet megtekinteni. “Főként megváltozott az atmoszféra. Most is voltak olyan nehéz témák, amelyeket Magyarország szervírozott nekünk. De a kormánykoalíció nem nagy harci kiáltásokkal, hanem diplomatikusan próbálta meg őket megoldani. Ezért elmondhatjuk, hogy a feszültség, a magyarellenesség a kormányunk ideje alatt szinte teljesen eltűnt” – jelentette ki Bugár a kamerák előtt.

Az elhangzottak között rengeteg dolog van, amiről érdemes vitatkozni, köztük viszont talán a politikus kollégáihoz fűződő viszonya lehet a legérdekesebb. A Szótlan Szemtanú időszakosan interjúkat is készít a bummnak, ezért enyhén szólva is meglepődött, mikor kiderült, hogy a Híd elnöke szerint a Hídnak sikerült csökkentenie a nemzetiségi feszültségeket. Április huszonegyedikén ugyanis a fenti közszereplővel beszélgetett, melynek során – a SzSz örök vesszőparipájaként – szó esett arról is, miként kezeli a nemzetiségi feszültségeket a politikai elit és a társadalom. Innentől átadjuk a szót magának Bugárnak.

A Híd kormányra lépésétől sokan azt várták, hogy mérséklődnek a szlovákok és magyarok közti feszültségek. Ehhez képest a Fico-kormányra jellemző gyakorisággal beszélnek a magyarokról, minek köszönhető ez?

A magyarok az első és a második Dzurinda-kormány idején is legalább annyira gyakran szolgáltattak témát. Mikor még a kilencvenes évek végén nem került elfogadásra a kisebbségi nyelvhasználati törvény, vagy éppen megszületett a kedvezménytörvény, ugyanannyira felbőszültek az akkori koalíciós partnereink is, ez a jelenség nem egy újkeletű dolog. Ha valaki azt hiszi, hogy a 2010-es parlamenti választások óta megváltozott a politikai közeg, az el van tájolódva – mert nem változott meg. Miért volna más a KDH, vagy az SDKÚ, mint korábban? Majdnem ugyanazok a választóik és a politikusaik is. Nálunk van változás, ugyanis sokkal többet kell tárgyalnunk.

Sokan úgy értelmezték a Híd sikerét és kormányra kerülését a parlamenti választásokon, hogy az a szlovák-magyar kapcsolatok rendezését segítheti elő, nem volt igazuk?

Az, hogy az előzményekből ki mit szűrt ki, az az ő dolga. Üzenetünk, hogy a Híd az együttműködés pártja, elsősorban a mi választóink felé szólt, ha valaki azt hitte, hogy a többi politikust meg lehet változtatni, az álmodott. Nehéz a dolgunk, mert ha a kisebbségi témáról van szó, lehet riogatni a választókat, márpedig az ellenzéki és a kormánypártok is ezt teszik. A magyarországi történéseket szinén előszeretettel kommentálják.

Ha a politikusok nem változnak, de a Híd tárgyal velük a saját törvényeiről, miként tudja őket mégis meggyőzni?

Meg kell érteni, mit és miért csinál például a KDH – pozícióba helyezkedik. Azt állítják a választóiknak, nem engedhetjük meg a magyaroknak – nem a kisebbségeknek, a magyaroknak –, hogy az éttermekben magyarul kell megjelentetni az étlapot, pedig jól tudják, hogy ez nincs is benne a törvényben. Később viszont elmondhatják, nekik köszönhető, hogy nem is került bele. Pozícióharc alakult ki a szlovák pártok között, vetélkednek, ki hogyan védi meg a szlovák érdekeket. Ezt a tulajdonságot a szlovák politikusokból nem lehet kiirtani, talán csak egy új generáció esetén.

Önnek személyes tapasztalatai is vannak a legfiatalabb generációval, például az SaS politikusaival. Ön szerint idővel változik a szlovák politikai elit hozzáállása a kisebbségi ügyekhez?

Szerintem ott még nem tartunk. Ha leszámítjuk Matovičékat, azt tapasztalom, hamarabb elfogadják az észérveket, ha jó indokaink vannak. Ugyanakkor néha a tapasztalatlanságuk fölülkerekedik a józan gondolkodáson, nem mondhatom egyértelműen, hogy felfogásában ez már egy új politikusi generáció.

A Szótlan Szemtanú értetlenül áll a jelenség előtt. Bugár szerint áprilisban még nem lehet tárgyalni a magyarkérdésről a szlovák politikusokkal, és ezt a tulajdonságot nem is lehet belőlük kiirtani – beleértve az új elitet. A következő januárra már kiderül, hogy a kormánykoalíció tulajdonképpen megszüntette a nemzetiségi feszültségeket, és senki sem hisztérikus.

A jelenség magyarázata:

– A napokban megnyílt egy dimenziókapu a Híd-székház alatt, és egy alternatív valóságban ténykedő Bugár Béla került át a mi univerzumunkba. Az alternatív valóságban ténykedő Híd helyreállította a világbékét.

– A szlovák koalíciós partnerek kellemetlenkedtek háromnegyed évig, de az utóbbi hónapokban a kormányválság hatására megjavultak, és már nem mondanak csúnya dolgokat a magyarokról. Így Bugár Béla mindkétszer igazat mondott.

– A Hídra meglehetősen jellemző kettős beszédről van szó, azaz mást mondanak a magyar választóknak, mint a szlovákoknak. A magyar választási gyűléseken elhangzik majd, mennyire csúnyák a szlovák politikusok és lehetetlen velük együtt dolgozni, így magyarázatot kap, miért nem sikerült jelentősen előrelépni a magyar kisebbségi témákban. A szlovák nagyközönség felé viszont az egyik központi üzenet az marad, hogy a Híd (esetleg: a Híd ellentétben a csúnya MKP-val) hozzájárult a nemzetiségi feszültségek enyhítéséhez.

A Szótlan Szemtanú türelmetlenül várja a sánta kutya-díj következő jelöltjét azt akarja, hogy minden politikus beszéljen kevesebb hülyeséget.