Politikusi körökre tökéletesen igaz az a mondás, hogy krízis esetén mindig csak arra kell gondolni, miként éljük túl a következő napot. A sajtó ugyanis idővel új témákat talál magának, a közvélemény pedig megunja a régi botrányokat, így bármilyen balfogást el lehet feledtetni a választókkal. A Gorilla-ügy hiába Szlovákia történetének talán legnagyobb skandalluma, szintén van kifutási ideje.Az érintett politikusok számára viszont fejfájást okozhat, hogy a botrány nem csillapodik, hanem inkább fokozódik – a küszöbön álló választások miatt.
A szlovákiai környezetet figyelembe véve akár irreálisnak is tűnhet, hogy a sajtó a korrupt politikáról cikkezik. Az, hogy minden politikus lop és csal (na meg hazudik), a népfolklór része. A Gorilla-akták viszont, ha bebizonyosodik, hogy a beszélgetések eredetiek, konkrét bizonyítékokat szolgáltatnak azokról a kétes műveletekről, amelyekbe a Penta csoporton kívül az összes akkori parlamenti párt, például az SDKÚ, a KDH, az akkori, Bugár Béla-vezette „nagy” MKP és a Smer is belekeveredett. Ezért írogat a témáról a sajtó minden nap, de még ez se lenne elég, ha a pártok nagy egyetértésben hallgatnának.
A politikusok viszont nem engedhetik meg maguknak, hogy csendben maradjanak. Egyrészt azért, mert választások előtt áll az ország, új, magukat tisztának valló személyiségek próbálnak bejutni a törvényhozásba. Másrészt az ügyben érintett jobboldali pártok között mély szakadék húzódik, a pillanatnyi ellenérdekek pedig a hosszú távú közös érdekeket is felülmúlják.
Anna Bubeníková, a Vagyonalap vezetőjének menesztése mutatja, a választási időszakban mekkora stratégiai hibákat képesek elkövetni a jobboldali pártok. Ahelyett, hogy a túlélés érdekében homokba dugták volna a fejüket, akkor még kósza pletykáknak minősített információk miatt büntették meg Bubeníkovát. A menesztés mellett szavaztak a botrányban közvetlenül is érintett KDH és Híd miniszterei. A lépés hosszú távú következményei a napokban látszanak meg igazán: a botrány további terjedésétől félve, vagy politikai jópontok reményében lemondott tisztségéről az SDKÚ egyik és a KDH két kádere, hamarosan pedig újabb személyek követhetik őket. A Gorilla-iratok igazságát így nem a rendőrségi vizsgálat igazolja majd (pedig az is folyik az ügyészségi eljárással párhuzamosan), hanem áttételesen az önreflexió és az önkéntes lemondások.
A kérdés ezek után már csak az, hogy milyen magas szintekre ér el a botrány. Vajon eljut az iratban említett pártelnökökig, hatással lesz az SDKÚ, a KDH, a Híd és a Smer választási listáira? A legnagyobb nevek, Mikuláš Dzurinda és Robert Fico, de szlovákiai magyar vonatkozásban akár Bugár Bélát és Rudolf Chmelt is ide sorolhatnánk, biztosan megpróbálnak a politikában maradni, csak a közvélemény és a sajtó együttes nyomása tudja kikényszeríteni távozásukat. Idealista víziónak tűnik, és a szlovákiai politika minősége sem javulna, ha a fenti úriemberek távoznának. Mégis, két hete még úgy tűnt, hogy a Gorilla-ügy kivizsgálását csírájában elfojtják a hatóságok. Most pedig sokan, már-már gyanúsan sokan keresik a felelősöket.