Szlovákia nehéz időket él: halmozódik az államadósság, nagy a költségvetési hiány. Ráadásul jön az előrehozott választás, amelyen kulcsfontosságú problémákról dönthetünk, hiszen valamelyik pártnak a pénzügyi tárca élén rendet kell tennie a költségvetésben.
A kézenfekvő megoldások, az egy gazdasági csodát már levezénylő Ivan Mikloš, vagy a Smer előző minisztere, Ján Počiatek mellett váratlanul megmutatta tehetségét egy másik párt, a Híd. Hogy miért? A nyilvános kimutatások szerint mindössze ezen a szinten bagatell összegnek számító, nagyjából 276 ezer euróért sikerült narancsba borítania a déli országrészt, megszerveznie több tucat előadást sztárfellépőkkel, és kinyomtatnia az ehhez szükséges plakátokat. Ehhez gazdasági zseninek kell a csapatban ülnie.
Valójában persze a pártok annyit hazudnak el valós kiadásaikból, amennyit nem szégyellnek. Köszönhetően például a kampánykiadások értelmetlen korlátozásának. Mégis, ha a jelenlegi kampány egyik központi témája a transzparens gazdálkodás, a nyitottság és a korrupció meg a klientelizmus visszaszorítása, akkor legalábbis nevetségesnek hat, ha valaki ostobának nézi a választóit.
Az alulárazott szolgáltatásokra hivatalosan lehet indokot találni: kölcsönösen előnyös csereügyletek, a város és a falu vezetésével összehozott megegyezések, csoportos kedvezmények, baráti szívességek. Mégis egyenesen szürreálisnak tűnik például, hogy a Hídnak – ha hihetünk a központi adatoknak – tokkal-vonóval kinyomtatni és hónapokig az utcákon tartani az óriásplakátokat nem került többe nyolcvanezer eurónál. A kis plakátokat és szórólapokat négyezer euróból hozták ki. Ennyi erővel a szlovák országimázsközpontnak csak annyit kéne tennie, hogy felveszi a kapcsolatot a Híddal. Szlovákiáról szóló propagandaplakátokkal lehetne elárasztani Európát, csak úgy özönlenének a befektetők – mondjuk százezer euró befektetésével.
A végére marad a rendezvényszervezés, az adatokból ugyanis kitűnik, hogy a jövő gazdaságitárca-vezetői csillogtatják a tehetségüket a Hídnál. A párt 36 ezer eurót költött a közönségtalálkozóira és zenés rendezvényeire február kilencedikéig, amiben az a szép, hogy a jobbára Tolvai Renátával, Lagzi Lajcsival, a köztudottan nagyon drága Irigy Hónaljmiriggyel, Fenyő Miklóssal hirdetett rendezvényekből tartottak összesen hatvanhetet. Egy darab rendezvény hangosítással, épületbérléssel, művészi gázsival nem egész hatszáz euró. Ennél jobb érv tényleg nem kell amellett, hogy a párt vezesse a gazdasági tárcát, és húzza ki Szlovákiát a bajból. Gondoljunk csak bele, mire lenne pénz tizenegy milliárd euróból, ha egy efféle kampányt ki lehet hozni 276 256 euróból és 42 centből!