Somogyi Szilárd pártalapításon töri a fejét. A bérből és nyugdíjból élők pártját hozná létre – nevezzük nevén: baloldali formációt -, emellett pedig állítólag többen megkeresték, hogy bizony jó lenne egy újabb kisebbségi pártot gründolni. Vagy a kettőt egyben. Hogy mennyire komoly az elhatározás, az állítólag fél éven belül kiderül.

Baloldali és magyar.

Talán valahogyan így nézne ki a volt SaS-es képviselő új pártja. Ha egyáltalán létrejön. Van rá igény rá? Mit tudna kínálni? Egyáltalán, mennyire lenne hiteles a kínálat?

Nem kell komoly terepmunkát végezni vagy drága felméréseket rendelni ahhoz, hogy érezzük: a szlovákiai magyarság döntő többsége nem a kínálat további bővülésére, hanem egyfajta kiegyezésre vágyik. Szűk két éven belül ugyanis másodszor kellett szembesülnie azzal a ténnyel, hogy 110 ezer magyar voks a kukában végezte – eufemisztikusabban fogalmazva: mandátumot nem eredményezett -, 2016-ra ezt lehetőleg mindenki szeretné elkerülni. Nem véletlen a Híd és az MKP politikusainak ezen irányba tett óvatos tapogatózása.

Mindez Somogyi kezdeményezése ellen szól, ám mivel a következő választások még meglehetősen messze vannak, nem zárható ki, hogy a hőn áhított egységet nem a két párt összeházasodása fogja meghozni, hanem egy harmadik erő megjelenésével jön létre. Ez a forgatókönyv jelenleg több mint valószínűtlen, nem látni ugyanis azokat az embereket, akik egy ilyen projektet hitelesen tudnának megjeleníteni. Somogyi ehhez nagyon kevés.

Mit tudna kínálni egy ilyen párt? Baloldaliságával mindenképpen új színt jelentene a palettán, az eddigi releváns szlovákiai magyar pártok ugyanis mind jobbközépként határozták meg magukat. Sőt, a baloldaliság még nyerő is lehetne, ha abból indulunk ki, hogy szociológiai felmérések szerint a honi magyarság nagyobb arányban preferálja az etatista megoldásokat és a klasszikus baloldali hozzáállást – elsősorban gazdasági és szociális téren -, mint a többségi szlovák társadalom. (S ne feledjük, hogy a két világháború közötti Csehszlovákiában a baloldali és kommunista pártoknak nagyon erős bázisaik voltak Dél-Szlovákiában.)

POLL

Ennek ellenére 89 után egy magyar párt sem próbálta magát baloldaliként meghatározni, ami nem lehet véletlen. A jelenségnek minimálisan kettő plusz egy oka volt, van. Egyrészt a nemzeti jellegű politika hagyományosan a jobboldalhoz (azon belül is főként a konzervatív ideológiához) köthető, másrészt a szlovák baloldal – a jobboldallal szemben – az elmúlt 22 évben nem volt partnere a magyaroknak (1998 és 2002 között az antimečiarista kormánykoalícióban volt együtt az MKP és az SDĽ, s a magyarokat legtöbbet fúró koalíciós partner pont a baloldali párt volt). Harmadrészt – ez lenne a plusz egy ok – pedig: 40 év kommunista diktatúra után egy jó ideig nem volt nyerő a baloldali, szocialista címke. Több mint kérdéses, megérett-e az idő arra, hogy a magyarok támogatni tudjanak egy baloldali pártot.

Mindez persze nagyban függene a kínálattól és a párt hitelességétől. Ez utóbbi tűnik eddig a projekt leggyengébb pontjának. Mint ismeretes, Somogyi Szilárd a liberális, vállalkozóbarát SaS képviselőjeként vált ismertté. Ilyen politikai múlttal sok okos PR-munkás segítségére lenne szüksége, hogy elhitesse a jónéppel: a szocialista út vezet a boldogsághoz, ő pedig ezt halál komolyan gondolja, a liberális párttagsás csak kilengés volt részéről. S ne feledjük: a potenciális pártalapító már nem ül a parlamenti padsorokban, tehát jóval nehezebben tudna betörni a médiába. A sikeres pártalapításhoz emellett ismert és hiteles arcokra is szüksége lenne. Ebből a “portékából” pedig nincs túlkínálat a szlovákiai magyar közéleti piacon.

Mivel a körülmények nem éppen kedvezőek, s egy pártalapítás nem olcsó mulatság, szerény véleményem szerint az egészből végül semmi sem lesz. Ám hagyjuk magunkat meglepni. Lehet, hogy 2016-ban még nagyobb lesz a “választék”…