Gyakran hallani, hogy kis szlovákiai magyar közösségünkből hiányoznak a példaképek. Aki múlt pénteken ott volt a pozsonyi KC Dunaj-ban, az meggyőződhetett arról, hogy ez nem így van.
Egy végtelenül csinos hölgy az est sztárvendége, akit eddig nem láttunk szerepelni a nyilvánosság előtt. Mosolyog és magabiztosságot áraszt. Közvetlenségével pillanatok alatt elnyeri a publikum rokonszenvét, a két műsorvezetőről (Zuzana Wienk es Michal Kaščák) nem is beszélve. Tényszerűen beszél az elmúlt hat év alatt megélt szörnyűségekről. Ő az, aki a saját bőrén tapasztalta, mi mindent képes az államhatalom bevetni saját állampolgára ellen, hogy önmaga tetteit legitimizálja. Ha valakinek, akkor neki igazán lenne oka megutálni ezt az országot. Ha most úgy döntene, hogy megelégelte a hatalom szüntelen zaklatását és elhagyja ezt az országot, valószínűleg sok minden megoldódna az életében. Az ő válasza erre mégis az, hogy neki nincs mi elől menekülnie, tettükért másoknak kéne szégyenkezniük – ő itt van itthon.
Hat év telt el azóta, hogy Malina Hedviget Nyitrán ismeretlen tettesek bántalmazták azért, mert magyarul beszélt az utcán. Az akkori nacionalista államhatalom azonban egy meglepő fordulattal elkövetőt kreált az áldozatból. Egy szombat délelőtti, több mint ötórás rendőrségi meghallgatáson szerették volna kikényszeríteni Malina Hedvigből, hogy “vallja be”: önmagát bántalmazta. Minden elő volt készítve, hogy tálalni lehessen a sztorit a hazug magyar diáklányról a szombat esti híradóban. Malina Hedvig azonban ellenállt: semmit sem mondott – így jobb híján Kaliňák akkori (és mostani) belügyminiszternek kellett magára vállalnia a piszkos munkát. Igen, Robert „Kali“ Kaliňák, a népszerű (állítólag jóképű) belügyminiszter, aki ma már a legjobb körökben mozog, és jó eséllyel pályázik Szlovákia miniszterelnöki posztjára, mondjuk két év múlva…
Bevallom, kívancsi voltam arra is, mennyien jönnek el pénteken Pozsonyban egy “Večer pre Hedvigu” néven meghirdetett estre. Kellemesen meglepődtem: a terem gyakorlatilag megtelt. Nyilván ebben szerepe volt a mindig kiváló Longital zenekarnak is, de tény, hogy a nagyrészt szlovák közönség állótapssal jutalmazta Hedvigéket. És itt jön valami, ami kicsit zavart: hol maradt a magyar közönség? Ott volt néhány közéleti arc (akiket most nem neveznék meg) – de zavaró volt szembesülni azzal, hogy amíg egy Quimby koncerten (mondjuk ugyanabban a KC Dunajban) érezni egyfajta közösségi szellemet, ez most itt hiányzott. Azaz megvolt, csak a magyarok hiányoztak belőle…
A Malina Hedvig-ügy súlyos diagnózisa ennek az országnak. Rávilágít arra, hogy az állampolgár mennyire védtelen az állammal szemben. Rávilágít arra, hogy az állami szervek mennyire bizonyos körök érdekeit szolgálják. Rámutat az ügyészség hatalmára – arra, hogy ennek a múlt századi gondolkodású intézménynek mekkora hatalom összpontosul a kezében.
A beszélgetés hatására bennem megfogalmazódott egy talán fura érzés, hogy a Malina Hedvig-ügy valahol sikertörténet is. Ha elfogadjuk azt a legvalószínűbb feltételezést, hogy Hedviget nem a véletlenül arra járó helyi bőrfejűek bántalmazták, hanem ez egy előre eltervezett akció volt, akkor nyilvánvaló, hogy azok, akik ezt eltervezték, elszámították magukat. Rosszul választották meg az áldozatot. Hedvig váratlan, hősies kiállása kényelmetlen helyzetbe hozta azokat, akik ezt az egész mocskos játékot kitalálták. A gondolkodó ember előtt lelepleződtek az államhatalom praktikái. Ma már ezt tudják, érzik ők is.
Hedvig, köszönjük neked ezt a hősies kiállást. Veled vagyunk!
A KC Dunajban elhangzott beszelgetés videofelvétele Žák-Malina Hedviggel és férjével megtekinthető itt.
