A katolikus egyház megmutatta, a multikkal is lehet alkudozni, sikeresen érdeket érvényesíteni. A szlovákiai magyar önkormányzatok vajon az elmúlt egy-két évtizedben mindent megtettek ezen a téren? A sikeres érdekérvényesítés alapfeltétele, hogy az érdekérvényesítő tudja, mik is az érdekei. Tudja?
Egyházi telken nem árulhat óvszert a Tesco – szólt a Sme kissé bulvárosra sikerült cikkének címe a lap nyitóoldalán, még január elején. Aztán az írásból megtudtuk: a pozsonyi egyházmegye kilobbizta, hogy egy fővároshoz közeli nagyközségben frissen nyílt szupermarket vasárnap csukva tartson – ez volt a fő eredmény az egyház részéről, csak hát óvszeres címmel jobban fogy a lap (és többen olvasnak el egy blogbejegyzést is) –, illetve, hogy ne áruljanak kotont. Az ok? A parcellákat, melyre a Tescót felhúzták, az egyház adta bérbe, s mint bérbeadó ilyen feltételeket kötött – a multi pedig belement. Tanulság? Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek – idézhetnénk stílusosan az Újszövetségből (lásd Lk 11,9).
Ahelyett, hogy azon morfondíroznánk, helyes-e ez (üzletről volt itt szó, az egyik fél ezt kérte, a másik pedig úgy látta, neki még így is megéri a biznisz), s a szabad versenyt és a fogyasztói társadalmat temetnénk (a pozsonyivánkaiak eddig sem haltak szörnyet attól, hogy ha vasárnap soppingolni szottyant kedvük, a szomszédos fővárosba kellett utazniuk), nézzük meg, milyen üzenete van e kis történetnek számunkra, szlovákiai magyarok számára?
A legfontosabb: az elmúlt években mindenhatónak tekintett, csúnya gonosznak lefestett nagy nemzetközi üzletláncokkal szemben is lehet lokális és specifikus, nem üzleti jellegű érdekeket érvényesíteni. Tegyük fel a kérdést (előre jelzem: a választ nem ismerem), az elmúlt egy-két évtizedben hány magyarlakta dél-szlovákiai település önkormányzata adott bérbe vagy adott el épületet vagy parcellát kiskereskedelmi vállalkozóknak/vállalatoknak? És most itt nem csak a Tesco-féle nagy multikra kell gondolni. S hány esetben jutott eszükbe a gondos magyar – magyar választók által pozícióba juttatott – polgármestereknek és helyi képviselőknek, hogy a bérbeadásról/eladásról szóló szerződésbe becsempésszék: kétnyelvű üzletet tetszik ám nyitni! Félek, hogy a válasz egy nullához erősen közelítő szám lesz.
A pozsonyivánkai eset is mutatja, megy ez, csak tudni kell, mit akarunk és hogyan. S tegyük hozzá: egy bevételekből élő, minél több eladásban érdekelt kiskereskedelmi cég számára sokkal nagyobb érvágás, ha vasárnap nem nyithat ki, mint az, hogy két nyelven írja ki a mondanivalóját. A kétnyelvűsítés ugyanis nagyrészt csak egyszeri kiadásokkal jár, ugyanakkor potenciálisan még előnyös is lehet az üzletes számára. Mindennek tudatában még elszomorítóbb a dél-szlovákiai helyzetkép.
