A közhelyes életigazságok közé tartozik, hogy életünket nagyban befolyásolja, milyen hatások érnek minket fiatalabb korunkban. A blog írójának a legnagyobb és legerősebb közösségi élményét egyértelműen a gombaszögi táborok adják – az a nagyjából hét-nyolc összejövetel (ennyi idő után ki számolja már?), amihez élete során szerencséje volt.
Az első tábort amelyen a szerző részt vett még valóban Gombaszögön tartották, ha minden igaz, 2003-ban – azaz tíz éve. Elsős egyetemistaként szürreális élmény volt eljutni egy olyan helyre, ahol a túlnyomórészt idősebb kollégák pertuban ettek, ittak, mulatoztak a fiatalabbakkal, ne feledjük, tizenkilenc évesen az ember tele van előítéletekkel. Emellett a rendezvényen meglepően értelmes előadásokat tartottak, az ország eléggé figyelmen kívül eső szegletében, ahová egyébként már csak a földrajzi távolság miatt is ritkán lehet eljutni Komárom környékéről.
Később már félig-meddig szervezői, illetve diákhálózatos minőségben következtek sorban az újabb és újabb táborok – immár Krasznahorkán, miközben a rendezvény egyre nagyobb tömegeket mozgatott meg, alaposan túlnőtte az eredeti kereteit. Azt, hogy ez jó, vagy sem, mindenki másként ítéli meg, megvolt a romantikája a mindössze két-háromszáz fős táboroknak, ahogy a jól megszervezett tömegrendezvények felemelő és egyesítő hangulatát sem lehet elfelejteni.
Miért volt egyértelmű minden évben, hogy a krasznahorkai tábornak helye van a nyári naptárban? Mert páratlanul magasnak bizonyul az egy négyzetméterre eső értelmes emberek koncentrációja. A gombaszögi szervezőgárda 2003 óta három-négyszer ugyan kicserélődött, de a régi kapcsolatok, barátságok megmaradtak. Túlzás nélkül lehet állítani, hogy az utóbbi évtizedben itt nevelkedett ki a következő tíz-húsz év társadalmi és szellemi elitje. Világnézettől és ideológiáktól függetlenül mindenki megfordult Krasznahorkán, aki csak a helyi magyar közéletben (és azon túl) számít. Történt ez úgy, hogy maga a tábor – szerencsére – sosem a politikáról, a száraz programokról és az oktatás helyetti okításról szólt, hanem az együttlét öröméről, egy olyan közösség kialakításáról, amelyben mindenki jól érzi magát, azt csinálja, ami neki tetszik és örömet okoz.
Gombaszög az idén nagyobb és sokrétűbb, mint valaha. A Szótlan Szemtanú pedig az egyik legidősebb állandó vendég. Egy olyan őskövület, aki összekacsint és megiszik egy sört a többi régi ismerőssel, ha azok is feltűnnek a környéken. Végül pedig mindenki új élményekkel és ötletekkel gazdagodva megy haza, olyan sztorikat gyűjt össze, melyekről évtizedek múltán is beszélni fog. Kerékcserékről és stoppolásról, éjszakai kiruccanásról, a vár bevételéről, esti beszélgetésekről, hajnali ébresztésekről és jófej előadásokról. Erről szólt a rendezvény korábban és most is erről fog szólni. Részvételért cserébe jókedv és emlékek. Mindenkinek erősen ajánlott.
A Szótlan Szemtanú napja a táborban a szombat. A blogszerző délután egy órakor a képregények kialakulásáról és fejlődéséről beszél, ha már egyszer szuperhősökre van szükség a szlovákiai magyar viszonyok rendbehozatalához is. Pár órával később a bloggertalálkozóra megy és kollégáival együtt okoskodik majd az írás és a hozzáértő olvasás rejtelmeiről. Opcionális program: találd meg a blogírót bármelyik napon sörrel és cserébe beszélgetni lehet vele.
Gombaszögi programok a Szótlan Szemtanú kiemelt ajánlásával:
Első nap, szerda: 14.00, PechaKucha Juhász R. Józseffel. Rokkó (laikusok kedvéért: a Budapesten a megáradó Dunában álldogáló esernyős ember) tavaly is remek előadást hozott össze ugyanebben a témában. Pár fiatal művész mutatja be az alkotásait egy gyorsan pörgő prezentáció előtt, s mivel fut a stopper, nagyon gyorsan át kell futniuk az egyes képeken. A blog írója soha korábban nem tanult meg annyit és olyan kevés idő alatt a művészetről, mint a tavalyi előadáskor.
Második nap, csütörtök: 18.00, Vágy, hogy indiánok lehessünk, Komáromi Szalon. Rezervátum a szlovákiai magyarság és léteznek kitörési pontok? Mi az a helyi identitás, s merre kellene ellépni a jelenlegi helyzetből? Súlyos gondolatok elhangzásának a veszélye fenyeget, amennyiben a szervezők a megszokott minőséget biztosítják, ez lesz az egyik fénypont.
Harmadik nap, péntek: 17.30, Mit ér az ember, ha nő? Helyzetelemzés a nők pozícióiról azoknak, akik a feminista szó hallatán rögtön egy vicc jut az eszükbe, és azoknak, akiknek még véletlenül se. Nemi szerepek, nemhez kötődő problémák.
Negyedik nap, szombat: 12.00, Iszapbirkózás. A tábor egyik fénypontja a sok közül, ugyanis az iszapbirkózás tisztelgés a szlovákiai magyarság kedvenc tevékenysége előtt. A másik fénypont egyébként ugyanaznap a kopjafaállítás lesz, pátosz és kollektív ölelkezés garantált.