A nagyszombati csata

A 2009-es megyei választásokon jelent meg először önálló formációként Bugár Béla pártja és a Híd szereplése nem volt kimondottan sikeres. A négy éve kialakuló 40:2-es megyei képviselői arány már akkor sem tükrözte a valós erőviszonyokat, de a Szótlan Szemtanú tartja azt a többször is hangoztatott elméletét, hogy négy éve a Híd számára a kampány inkább a láthatóvá válásról szólt, a tisztségszerzés csak bónuszt jelentett volna a pártnak. November után biztosan változni fog a helyzet, az a kérdés, hogy mennyire alakulnak át az erőviszonyok.

A megyei parlamentek az MKP utolsó mentsvárát jelentik és ezzel a Híd is tisztában van. Nem véletlen, hogy a két párt ugyan óvatos tárgyalásokat folytatott egymással az együttműködésről, de csak elvétve egyeztek meg. A fontosabb régiók közül pár járás kimondottan erőfelmérésként is szolgálhat ahhoz, hogy kiderüljön, mennyire tud mozgósítani az egyik vagy a másik alakulat. És itt jön képbe Dunaszerdahely, az a környék, ami a felvidéki magyarság egyik fellegvára és az érdekszférák ütközésének egyik kulcsfontosságú gócpontja.

A nagyszombati megyei választásokon így a külön listák összecsapása mellett még egy pikáns egyéni párharcra is sor kerül, Berényi József pártelnök megméretteti magát Nagy Józseffel szemben. Már a bejelentett listák is jelzik, mekkora fontosságot tulajdonítanak a pártok a legnagyobb magyar járásnak, a Dunaszerdahelyinek: az MKP öt polgármestert, egy megyei tisztviselőt és egy volt minisztert, a Híd egy polgármestert, egy alpolgármestert, két volt államtitkárt és egy exminisztert indít. Ezt hívják sztárnévsornak, csatasorba állnak a legnagyobb nevek. Az, hogy melyik párt szerepel jobban kollektívaként, érdekes tanulságokkal szolgálhat, de a legfontosabb küzdelem a megyefőnök-jelöltek között zajlik majd. Ironikus, hogy ezt a harcot a két magyar jelölt a második helyért vívja (Tibor Mikušt aligha lehet megszorongatni), így nem politikai, hanem szimbolikus tétje van a nagyszombati csatának.

A kék sarokban Nagy József, a Híd magát legtudatosabban felépítő vállalkozó-politikusa száll ringbe. Mélyről indult, a 2010-es választási lista 29. helyéről egy erős egyéni kampány után karikázta be magát a parlamentbe. A harmadik vonalasnak tartott vállalkozó azóta megjárta a környezetvédelmi minisztériumot és kiépített egy saját hatalmi bázist. Emellett úgy viselkedik, mint egy modern, újvágású politikus, márpedig ez manapság még szlovák viszonylatban is ritkaság, avagy van benne potenciál. Nagy családja nyitott könyv a nyilvánosság számára, gyakran bekerül a médiába, beleértve a bulvársajtót, jó úton halad a szélesebb körű elfogadás felé (Bugár Bélával persze ebből a szempontból senkit nem lehet egy kategóriában emlegetni). Nagy számára a következő alkalom saját imidzsének építése a megyefőnöki jelöltség. Kapóra jön neki ráadásul, hogy – némileg váratlanul – az MKP elnöke ellen bizonyíthat, egy esetleges jó eredményt párton belül és kívül is kihasználhat. A volt környezetvédelmi miniszter egy súlyosabb vereséggel a párton belül kerül gyengébb pozícióba, a sikere pedig a Híd hatalmi köreiben talán nagyobb zavart okozna, mint a bukása, hiszen alaposan átrendeződnének a belső erőviszonyok. Nagy József a saját politikai jövőjéért küzd.

Az, hogy Berényi József miért vállalta a megmérettetést annak tudatában, hogy Nagy József elindul a megyefőnöki posztért, már nehezebben magyarázható. Az MKP számára nagyon is jól jönne egy szimbolikus győzelem a Híd ellen (már amennyire egy konkrét haszonnal nem járó második helyet valós győzelemnek tekinthetünk), különösen a nagyszombat megyei magyar járásokban. De ez minden, ebben a helyzetben ugyanis nehéz szimbolikusan tönkreverni az ellenfelet. Az MKP első embere a Híd sokadik politikusával szemben csak nehezen arathat egyértelmű sikert, annál nagyobbat bukhat, bár nehéz pontosan meghatározni a siker és kudarc kritériumait. Elő a jósgömbbel: döntő győzelemről akkor beszélhet Berényi, ha kétszer annyi szavazatot szerez, mint Nagy József, a Híd-jelölt számára pedig egyértelmű sikernek számít, ha legyőzi, esetleg komolyan megszorongatja a legfőbb politikai rivális elnökét. Valószínűbb, hogy novemberben a két szélsőség közötti eredmény születik és mindkét oldalról elkezdődik a számháború. Lehet majd magyarázni, hogy a párezer szavazatos fölény mit jelent, csak éppen nem hoz eredményt, legalább annyian értelmezik Berényi (és az MKP) sikerének a fejleményeket, mint kudarcának. Egy újabb választás kudarcként való megélése, különösen ha az a pártelnököt érinti, márpedig rettentően bomlasztó hatású. Az MKP lépése így egy magas kockázatú, de csak kicsi haszonnal kecsegtető húzás, nem mellesleg ha a párt egy megyében állít önálló megyefőnököt, nem ártott volna ezt következetesen máshol is meglépni, elvégre ez lehetne az erős helyi politikusok imidzsépítésének első állomása. Vagy következetesen sehol nem pályázni a posztra, hanem keresni az együttműködési lehetőséget a partnerekkel. Az, hogy mennyire döntött jól az MKP, két hónap múlva derül majd ki, ahogy az is, mit nyer, vagy veszít a közösség a nagyszombati csatán.