Nem dumálni, lépni kell – Bugár-interjú I.

Választások, víziók, autonómiák, támogatások, kétnyelvűség. Bugár Bélával, a Híd elnökével beszélgettünk, az eredmény egy monstre interjú lett. Ennek első részét most adjuk közre, melyből megtudhatjuk, mennyire hibáztatható a Híd azért, hogy gyakorlatilag nincs magyar megyei együttműködés, mi a párt véleménye a területi autonómiáról, s mit akarnak tenni Bugárék a kétnyelvűségért.

Önkormányzati választások

– Nem nagyon sikerült az együttműködés sem az MKP-val, sem az jobbközép pártokkal. Mi történt?
– Megpróbáltunk az MKP-val mindenhol koalíciót kötni. Ők ezt elutasították, sőt megyei szinten sem tárgyaltak, csak egy helyen, annak pedig meg is van az eredménye. Ez a besztercebányai megye, ahol minden járásban megegyeztek az MKP-sok és a hidasok. Ezen felül megpróbáltuk bővíteni a kört, tehát, ahol csak lehet, együttműködni a Népi Platformmal, de ez sem sikerült mindenhol, részleges együttműködések viszont vannak. Keleten a Népi Platform pártjai közös képviselőjelölteket indítanak,  Nyitra megyében sikerült legalább azt elérnünk – és ezt nagyon fontosnak tartom –, hogy az ún. szlovák koalíció nem létezik tovább. Az elején elmondtuk a kollégáinknak, hogy mi máshol nem indítunk megyeelnökjelöltet, csak Nagyszombat megyében. Volt egy tárgyalássorozat, ahol úgy nézett ki, hogy talán meg tudunk egyezni a KDH-val, de végül a saját jelöltünk mellett döntöttünk. Majd meglátjuk, hogy kinek milyen esélye lesz.

– A kisebbségi minimum aláírása után az MKP és a Híd jóval közelebb került egymáshoz, mint most. Kilátásban van még más együttműködés is a megyei választásokon kívül, vagy ez még korai kérdés?
–  Csalódtam, azt hittem, hogy a megyei választásokon lesz lehetőség a komolyabb együttműködésre, ezt viszont az MKP elutasította. Nem ez a legnagyobb baj, hanem ennek a döntésnek a hatása, ugyanis aki nem kerül be, az úgy fogja érezni, hogy a hidasok miatt nem jutott be. Ez vice versa alapon fog működni, tehát az emberek állandóan egymással szembe fognak kerülni és ez feszültséget fog szülni. Jövőre lesznek az európai parlamenti választások, most nem tudom megmondani, hogy ez milyen hatással lesz a lehetséges együttműködésre. Ennek a rossz döntésnek viszont meglehet, hogy lesz egy rossz lecsapódása. Lehet, hogy ennek következtében észhez térnek majd a politikai pártok.

– Mennyire érzi a hidas politikusok felelősségét abban, hogy nem születtek meg az egyezségek?
– Az, hogy nincs koalíció, csak az MKP döntése. Vannak járások, ahol együtt lehetett volna működni, ám mivel a szomszéd járásban az MKP erre nem volt hajlandó, a hidas vezetőség úgy döntött, itt ebbe ő sem megy bele. Itt azért van felelősség a hidas vezetőség oldalán is, de még egyszer mondom, ez annak a következménye, hogy a koalíció el lett utasítva.

Önkormányzatiság és autonómia

Hetekkel ezelőtt elkezdték Vízió 2016 című programjuk bemutatóját. A nemzetpolitikai részt bemutató  sajtótájékoztatóján azt nyilatkozta, hogy nem céljuk a területi autonómia, mert nem akarják nemzeti alapon szegregálni az embereket. Ön szerint Finnországban vagy Dél-Tirolban nemzetiségileg szegregáltak az autonóm területek?

– A szegregáció szót nem használtam. Azt mondtam, hogy szeretnénk a megyerendszert és a területi közigazgatási felosztást módosítani, de nem úgy, hogy nemzetiségileg elválasszuk az embereket. Vagy ha önnek úgy tetszik jobban, nem lehet szegregálni őket. Ma már a járásokban összekeveredtek a nemzetiségek, vannak olyan falvaink, sőt, városaink, amelyek ugyan a járás közepén vannak, de a lakosság 30–40%-a szlovák. Nemzetiségileg ezt nem lehet elválasztani, erről beszéltem. Az, hogy valaki magyar vagy szlovák ezen a területen, az nem azt jelenti, hogy nem tud azonosulni azzal, hogy ez a járás valamikor máshová tartozott és másképp nézett ki. Az önkormányzatiságot meg kell erősíteni, és ha lehet, akkor az önkormányzatok kezébe kell adni a hatáskörök nagy részét, az anyagi háttérrel együtt. Az, ami Dél-Tirolban van, Szlovákiában nem fog működni, egyszerűen arra nincs sem politikai akarat, sem lehetőség. Ezt lehet, hogy meg lehetne csinálni Nyugat-Szlovákia egy részén, ám Közép-Szlovákia már bonyolultabb, Kelet-Szlovákia pedig még inkább az, most ezeket kihagyjuk?

– Azért nem lehetne Szlovákiában területi autonómiát csinálni, mert nem összefüggő területen élnek a magyarok?
– Többek között.

– De a területi autonómiának nem feltétele az, hogy összefüggő területet képezzen.
– Igen, hogyha kombinált autonómiát akarunk, tehát pl. a személyivel kombináljuk. De nem ez a mi programunk. A mi programunk az, hogyan lehet megmaradni, fejlődni magyarként Szlovákiában. Mi ezt akarjuk megvalósítani.

– Nem gondolja, hogy azzal a kijelentésével, hogy nem jó elválasztani a nemzetiségeket, csak feleslegesen démonizálja az autonómiát a többségi társadalommal ebben a kérdésben esetleg megvívandó vitában?
– Nem lehet elválasztani, mert nincsenek ilyen területek. Nézze meg pl. a Dunaszerdahelyi járást. El tudja választani azokat a területeket, ahol a szlovákok és a magyarok többségben élnek? Nem igen lehet, ma már ennyire összekeveredett. Én erről beszéltem. Ez a fajta autonómia nem a mi politikai célunk, mert itt megvalósíthatatlan.

– Valaki úgy gondolja, hogy a területi autonómia nem jó megoldás, mások úgy, hogy igen. A szlovák közvélemény sátáni víziónak tartja. Nem véli úgy, hogy ezekkel a kijelentésekkel a szlovák közegben csak erősítik ezt az ellenérzést?
– Semmi olyat nem erősítettünk meg, ami a szlovák közvéleményt negatívan befolyásolná. Van olyan politikai párt, amely az autonómiát szajkózza és nem csinál semmit, mi viszont azt mondjuk, hogy ezen a három területen lehet lépni. Sőt, meg lehet nézni, hogyan reagálták le a víziót, melyben már Dél-Szlovákia fogalma is bántja őket. Ebben a közegben nem szajkózni kell a dolgokat, hanem lépni kell. Ha lépni akarunk, akkor az első fontos dolog, amit tudatosítanunk kell, hogy – ezt nem én találtam ki, de Gyurgyík Lászlóék felmérése igazolta – leginkább azért asszimilálódnak a magyarok, mert szlovák iskolába adják a gyerekeiket. Azért adják szlovák iskolába, mert úgy érzik, hogy ott tanul meg a gyerek szlovákul. A mi feladatunk az, hogy a szlovákot tanítsák úgy, hogy azt a gyerek megtanulhassa, ne anyanyelvként, hanem idegen nyelvként, vagy, ha félnek ettől a szótól, akkor második nyelvként. Čaplovičék elfogadták ezt, de nem csinálnak semmit. Ha megerősödik a nemzettudat a magyarokban, akkor lehet tovább gondolkodni. Szerintünk hosszú távon a támogatási rendszert sem a nemzetiséghez, hanem az anyanyelvhez kéne kötni.

– A Vízió 2016 szerint a magyar nyelvnek “regionális hivatalos nyelvvé” kellene válnia, viszont nincs bővebben kifejtve, hogy ez mit jelent. Mit értenek ez alatt?
– Van egy nemzetközi dokumentum, amit még az első Dzurinda-kormány alatt sikerült aláíratni, amiben többek között ez is szerepel. Az Európai regionális nyelvek chartája kimondja, mit jelent az, hogy valakinek a nyelve regionális nyelv. Hivatalos közegben automatikusan egyenértékű.

– Tehát azt jelenti, hogy a nemzetiségileg kevert területeken kötelező lenne a magyar nyelv a hivatalnokoknak?
– Természetesen.

– A Vízóban szerepel az is, hogy a nyelvhasználati küszöb ne nemzetiséghez, hanem anyanyelvhez legyen kötve. Ezt a javaslatot konkrétan két évvel ezelőtt a civil szféra terjesztette be Rudolf Chmel hivatalának, amely akkor azt elutasította. Mi történt azóta, hogy most a Híd mégis azonosulni tud vele?
– Akkor javasolták, amikor mi a kisebbségi nyelvhasználatról szóló törtvényt készítettünk és tárgyaltunk róla. A kisebbségi nyelvhasználatnál így sem értük el azt, amit szerettünk volna, de abból a helyzetből indultunk ki, ami adott volt. Volt egy kisebbségi nyelvhasználati törvény, azon szerettünk volna módosítani, és az előzetes tárgyalások alapján tudtuk, hogy milyen irányba nem mehetünk el.

– Akkor viszont adott volt a politikai akarat, amit olyan gyakran hangoztatnak. Megszavazták volna…
– Elnézést, de ilyet soha ne mondjon, hogy megszavazták volna. Életemben nem tárgyaltam annyit, mint akkor a kisebbségi nyelvhasználati törvénynél, pedig 23 éve vagyok a politikában. Tudom, hogy mit szavaztak volna meg és mit nem, még a végső változattal is rengeteg problémájuk volt. Az, aki Szlovákiában él és nem látja azt, hogy még mindig működik a többségi szlovák fejekben a, nevezzük úgy, szűkkeblűség a kisebbségi jogok iránt, az valószínűleg álomvilágban él. Itt egyszerűen bármilyen kis eredményt sikernek kell venni.

– Többször említette, hogy a nyelvhasználati jogok adottak, de az emberek nem élnek vele. Nem érzi ezt túlzásnak, főleg olyan esetekben, amikor egy hivatalnok döntésén múlik, hogy használhatom-e a nyelvem, mert a törvény nem kötelezi?
– Az állami hivatalnok biztosan keresztbe tehet, ezt bármikor aláírom. A kisebbségek helyzetéről szóló megpiszkált jelentésben azt is elmondtuk, hogy a kormány és a hivatalok nem teremtenek olyan közeget, amely pozitív volna a kisebbségi nyelvhasználat számára. Ha megkérdezi akár a civileket, legyen az mondjuk Boldoghy Olivér, vagy bárki mást, akik nagyon keményen próbálják meg elérni, hogy legalább azt használjuk, ami van, akkor rá fog jönni, hogy az önkormányzatok többsége – a nemrégiben bemutatott felmérés szerint is – sem honlapot, de még csak kétnyelvű formanyomtatványokat sem használ, vagy azt sem teszi ki, hogy anyanyelven lehet ügyintézést folytatni. Ami most van, biztosan nem a Kánaán, de a kis lehetőségekkel sem élünk, és ezt bármikor aláírom. Mi már összehívtuk a polgármestereket – és nem csak a hidasokat –, hogy tegyünk ennek érdekében. Az nem létezik, hogy ne tudjanak találni erre egy-két eurót.

– A magyar válasz viszont sosem hivatalos, csak a fordított mása.
– Ön válaszról beszél, én meg olyan dokumentumokról, amelyeket ki lehet magyarul is kérni, pl. a születési bizonyítványokat. Kikérik? Nem. Nem szoktatjuk rá az embereket, hogy ilyen lehetőségük is van, hogy legyen büszke arra, hogy neki megvan magyarul is. Ez nem az az állapot, amit szeretnénk, én is örülnék neki, ha úgy működne, hogy magyarul kérek mindent, és magyarul kapom a választ. A megvalósításon pedig a hivatalnak kell törnie a fejét. Még nem tartunk itt, ám még azt sem használjuk, amihez jogunk van.

– Jövőre jó esély lehetne, hogy az önkormányzati választásokkor tegyenek ezért. Például, hogy csak az lehet hidas polgármester, aki magyarul is működteti az önkormányzati weboldalt.
– Mi másban gondolkodunk. A politikai pártoknak kell elkezdeniük ezt a nyomásgyakorlást, mert itt a civil szervezetek lehetőségei korlátozottak. Maximum arra tudják felhívni az emberek figyelmét, hogy ne ezt, hanem azt válasszák.

– Tehát, ha van egy csallóközi falu, amelynek van mondjuk 3000 lakosa, többségében magyar, de mégsem kétnyelvű semmi sem, csak van két tábla a községi hivatalon, akkor ott felelősségre vonják az illetékes polgármestert?
– Azt mondjuk, hogy ezek a feltételek. Ha ezeket felvállalod, akkor mi tudunk támogatni.

– Felelősségre is vonják?
– Elnézést, de a különbség óriási.

– Szerintünk ez inkább elvi kérdés, hogy a Híd felelősséget vállal-e a polgármestereiért.
– Általában felelősséget is kell, hogy vállaljon. Mert ha a polgármester elront valamit, akkor azt a párton is elverik.

Az interjú következő része csütörtök reggel jelenik meg. Szó lesz benne a vasúti kétnyelvűségről, nyelvi jogokról és a kulturális támogatásokról is. A kérdéseket a Közbeszéd szerkesztősége állította össze.