Forrás: buzera.com

Kap az MKP hideget-meleget a múlt heti táblaállításért. A cikkírók és kommentelők közül sokan egyszerűen a civil ötletek lenyúlásának tartják az ekecsi vasútállomás mellé kirakott magyar táblát. Pedig nem ez a baj vele.

Egy civil kezdeményezésnek sincs szabadalma a táblaállításra, a példát szabadon követheti bárki. A jó ízlés ugyan megkívánná, hogy ha már másolunk, a kivitelezés legalább ne legyen rosszabb, mint az eredeti, de hát ne legyünk kicsinyesek, egy országos pártnál jelenleg erre futja. Azért ezt a pajtaszerűségre csavarozott plasztik-izét érdemes összehasonlítani az önerőből építkező KDSZ akciójával, csak hogy lássuk, hol tart színvonal szempontjából egy országos párt. De mint mondtam, a baj nem ez.

Sokkal inkább az, hogy az akció a teljes tanácstalanság és az akut szerepzavar tünete. A vasúti kétnyelvűség biztosításához törvénymódosításra lesz szükség. Ennek elérése, többek között, pártok feladata. Mit tudna az MKP, mint párt tenni e cél érdekében? Első lépésként megfogalmazhatna egy törvényjavaslatot, és az elfogadása mellett érvelhetne az illetékes szerveknél (Vasút, Közlekedésügyi Minisztérium), illetve az Európai Parlamenti képviselőin keresztül nemzetközi szövetségeseket találhatna és nyomást fejthetne ki a szlovák kormányra – optimális esetben mindezt összhangban a többi szereplővel. Ez nem sok, de parlamenti- és kormány-pozíciók híján ennyi szerep juthat rájuk pártként.

Talán még jó is, hogy ezen a téren semmit sem léptek. Nyilatkozataikból ugyanis az derül ki, hogy szerintük a kisebbségi nyelvtörvény már most is megengedi a vasútállomásokon a községek kisebbségi nyelven történő feltüntetését, csak a vasút akarja mondvacsinált ürüggyel szabotálni az önkormányzatok kérvényeit. Pedig nem erről van szó. A vasúti törvény módosítására tényleg szükség van ahhoz, amit az MKP szeretne; amit a vasút szabotál, az nem a kétnyelvű táblák iránti igény, hanem a törvénymódosítás.

De hát ami nem megy pártként, megy majd civilként. Magam is elmondtam többször, hogy a civileknek van szerepük a törvényalkotási folyamatban, hát miért pont az a baj, ha az MKP lovagolja meg a divathullámot? Talán azért, mert a civil kezdeményezések értelmét sem sikerült felfogniuk. Azok ugyanis a fent említett törvénymódosítást támogatják, az MKP akciója pedig nem.

Nem kell bennfentesnek lenni hozzá, elég újságot olvasni, hogy tudjuk, a Vasút a kétnyelvűség kérdését úgy próbálja „megoldani”, hogy a magyar táblák az állomás területén kívül kerüljenek elhelyezésre. Erre már most is lehetőség van, a saját telkén mindenki olyan táblát állít fel, amilyet akar, csak éppen nem ezt szeretnénk. A KDSZ Ekelen világosan megmutatta, hogy mi lenne a jó megoldás, és a Kerekasztal önkormányzatoknak küldött levele is többek között ezt a csapdát próbálja világosan elkerülni. Ehhez képest az MKP által kifejezett „igény” pont kapóra jön a Vasútnak – a pajtára szögezett plasztiktábla ugyanis pont az, amit ők javasoltak, ez ugyanis felmentené őket a törvénymódosítás és az engedélyezés feladata alól, meg úgy általában nem kellene többet foglalkozniuk a problémával.

Azt már talán ne is említsem, hogy a Kerekasztal polgármestereknek küldött levele, amelyet a községek a Vasútnak küldtek tovább, nem egyszerűen magyar táblákat kért, hanem maguknak a vasútállomások nevének a megváltoztatására vonatkozott. Ez egy kiskapu a törvényben, amely módosítás nélkül is lehetővé tenné a magyar név megjelenését nem csak az állomás épületén, hanem a menetrendekben is. Ez egy drágább, ugyanakkor számunkra előnyösebb megoldás, amely jelzi a Vasút felé, hogy tisztában vagyunk a lehetőségeinkkel, és a törvénymódosítás elszabotálásával lehet, hogy nem a magyar községek, hanem pont a Vasút járna rosszul. De ha a Kerekasztal leveléből ezt nem sikerült az MKP-ban megérteni, akkor ebből a bekezdésből sem fog.

Van, aki szerint a hosszú tétlenség után Berényiék legalább csináltak végre „valamit”. Hát nem sikerült túl fényesre, pártként ötös, civilként mondjuk négyes.

(Holnap jön a folytatás, átnézünk a Híd háza tájára, hogy lássuk, ők hogyan kezelik a vasúti kétnyelvűség kérdését.)