Aki nem egy kő alatt élt az utóbbi pár napban és olvas szlovák portálokat is, biztosan találkozott egy videóval, amely egy nyitrai szórakozóhely előtt készült, kopasz szereplői megrugdosnak és megpofoznak pár fiatalt. A nagy felzúdulást kiváltó felvételre számos reakció érkezett, újabban fesztiválok és közéleti szereplők keltek a helyi neonácik által terrorizált hely védelmére. De mi köze mindehhez a magyaroknak?
A videót ide kattintva nézheti meg az, aki még esetleg nem látta. A felvétel elején pár kopasz, kigyúrt úriember távozik a Mariatchi klubból, egyikük a fejét fogja. Átszaladnak egy szomszédos privát kártyaklubba, s miután megérkezik az erősítés, a klub előtt módszeresen végigverik azokat a vendégeket, akik kijönnek az ajtón. Az incidens még tavaly októberben történt, a rendőrök azóta is “intenzíven” vizsgálták az ügyet. Ehhez képest az elkövetőket csak hónapokkal később vették őrizetbe (majd engedték szabadon), miután a média is felkapta a felvételt.
Csak egy kocsmai verekedés, mi közünk hozzá?
A világ kevéssé szerencsés helyein a közbiztonságot sajátos módon értelmezi a nép. Megvannak azok a helyek, ahová nem megyünk, azok az emberek, akiket saját, jól megfogalmazott érdekünkből alapból kikerülünk, alapból pedig nem provokálunk. Ezek a láthatatlan határvonalak hozzájárulnak a túléléshez és ahhoz, hogy az embernek öregkorára is megmaradjon minden foga. Nem szlovákiai sajátosság mindez, ha a fejlett nyugatról beszélünk, Párizsnak, Londonnak szintén léteznek sötét utcái és sikátorai, ahol a közbiztonság finoman szólva sem jó.
Szlovákia és a jogállam ugyanakkor akkor vizsgázik (le), ha teljesen váratlan helyen történnek velünk kellemetlen dolgok, hiszen ebben az esetben elvárjuk, hogy a rendőr és a hatóságok segítsenek rajtunk. A legerősebb példát említve: ha kifosztanak, vagy végigvernek minket egy forgalmas közterületen vagy az otthonunkban, az joggal vált ki az emberből dühöt és neheztelést. Az meg különösen felháborító, ha a rendőrök nem hajlandóak sem kideríteni, ki volt a tettes, sem pedig megbüntetni a nyilvánvaló felelősöket. A nyitrai klubban ez történt: az agresszív, közveszélyes alakok házhoz jöttek a balhéért, valamiképpen balhé is keletkezett, aztán aki rossz időben volt rossz helyen, az kapott a fejére párat. És minden bizonnyal kapni is fog, hacsak a rendőrség meg nem bünteti a felelősöket. Márpedig úgy tűnik, hogy ha lesz is büntetés, azt csak alibiből osztják majd ki, hiába a széleskörű felháborodás.
Veled is megtörténhet!
Ha már a videó kapcsán szóba kerül a média felelőssége, említsük meg, hogy a nyitrai áldozatoknak van egy óriási szerencséje: mindannyian fehér, normálisnak kinéző fiatalok, azaz kevesen utálják őket. Ráadásul nem mentek házhoz a bajért, a baj jött hozzájuk. Bármelyikünk ott ülhetett volna a Mariatchiban. Bármelyikünk fia vagy lánya bent ülhetett volna a bárban, ha épp megszomjazik és inni akar egy sört egy decens helyen. Ha a kopaszoknak rossz napja van és szembetalálkozunk velük az utcán, valamint óvatlanul magyarul beszélünk, túlságosan feltűnően megnézzük őket, vagy nem hagyjuk szó nélkül az esetleges sértegetéseket, akkor az megint szívás.
A szlovák náciknak ezért is kellett ellentámadásba lendülnie, széleskörben terjedő alternatív értelmezésük szerint a Mariatchi igazából agresszív baloldali arcok és drogosok törzshelye, ami egyrészt még mindig nem indokolja a verést, másrészt nem felel meg a valóságnak, harmadrészt meg az embernek legyen egy kis realitásérzéke. Tegye fel a kezét az, aki tart egy heilező kopasztól. Most az, aki látott már Szlovákiában közveszélyes radikális szélsőbaloldalit. Nem, azok tegyék le a kezüket, akik a definíció alapján Robert Ficóra gondoltak. Na ugye, a különbség eléggé számottevő.
A nyitrai kocsmavendégekkel szemben vannak aztán kevésbé szerencsés áldozatok. Mint például Malina Hedvig, aki pechjére magyar volt, így évek kellettek neki ahhoz, hogy megkapja a neki járó szolidaritást. Ha valaki bűncselekmény áldozata és roma az elkövető, az szintén problémát jelent, mert a média egész egyszerűen képtelen kezelni ezt a jelenséget, a rasszizmus vádja (legyen az indokolt, vagy indokolatlan) komoly visszatartó ereje annak, hogy országos probléma keletkezzen egy hasonló ügyből – az ógyallai gyilkosságok ezt világosan mutatják, messzire sem kell menni. De ugyanúgy probléma, ha egyértelmű bűncselekmények áldozatai a romák. Robert Fico pont a napokban nemhogy elítélte, hanem nyilvánosan megdícsérte a szepsi rendőröket, akik – éppen – indok nélkül verték végig szervezetten a helyi gettót, hogy a romák tudják, hol a helyük. Minden kockázat nélkül megtehette, mert tudta, hogy az emberek egy részénél egyenesen jópontokat szerez vele.
Magyar vagyok, mit érdekel?
Az üggyel kapcsolatban varázslatosak a Provinciális Szlovákiai Magyar reakciói is. Miközben előszeretettel panaszkodunk arra, hogy a szlovák társadalomban a mi problémáinkat nem érti meg senki, képtelenek vagyunk átlátni a helyi erőviszonyokat, a potenciális szövetségesek és ellenségek listáját. Pedig nem túlságosan bonyolult: a radikális baloldaliak a jelenlegi állapotukban legfeljebb a saját agysejtjeikre jelentenek veszélyt, a kopaszok pedig mindenkire, aki nem tetszik nekik – igen, ebbe a kategóriába beletartozik mindenki, aki láthatóan magyar. A Mariatchi, pontosabban az egyetemes emberi értékek mellett (ne verd meg a másikat, hagyd békében élni, hagyd a nyelvét beszélni) pedig az a szlovák nemzetiségű, alapjában véve jószándékú réteg sorakozik fel, akire akár szövetségesként is lehet tekinteni hosszú távon, mert legalábbis nyitottabb, mint az ellentábor. A szlovák neonácikkal pedig legfeljebb egyetlen közös pontot találhat az egyszerű halandó, azt is csak nagyon speciális esetben: ha éppen mind a ketten jobban utálják a cigányokat és a nagyon tág értelemben vett szélsőbaloldaliakat és drogosokat, mint egymást. De azt még ilyenkor is érdemes velük tisztázni, hogy a magyarok hol helyezkednek el az ellenségeik meglehetősen hosszú listáján.
A Szótlan Szemtanú személy szerint büszke arra, hogy a magyarok nem maradtak le az értelmes emberek oldaláról és felsorakoztak a legnagyobb szlovákiai fesztiválok szervezői mellé. A gombaszögi tábor nyilvánosan felvállalta, hogy értelmes magyar ember egyfajta reakciót adhat arra, hogy a rendőrség ignoranciája mellett embereket vernek a nyílt utcán: szolidáris és azt üzeni, hogy hisz egy jobb világban, ahol ez nem fordulhat elő.