A csapból is a szombati népszavazás folyik, a Közbeszéd ezúttál három eredeti véleményt közöl a témában. Hogyan voksol a református lelkész, az első regényes írónő és az intermédia-multimédia szakon diplomázott képzőművész?

György András, református lelkipásztor

Részt vesz-e a szombati népszavazáson? Elmegyünk szavazni a feleségemmel. Az oka végtelenül egyszerű: Erőnk és lehetőségünk szerint mindent meg kell tennünk, hogy a lehető legnagyobb ellenállást tanúsítsunk azzal a szándékkal szemben, ami az ember teremtésének természetes rendjét fenyegeti.

Mit gondol a három kérdésről, mire voksol majd?

1. “Egyetértenek-e azzal, hogy házasságnak csak egy férfi és egy nő kötelékét nevezzük?” Egyetértünk, ugyanis ez a természetes. Ez fakad a Mindenható Isten által teremtett rendből. Ugyanis az a szándék, ami ezt a rendet felborítaná, arra törekszik hogy ne semmi legyen SZENT az ember számára. Ezzel pedig a gyermekeink életét fenyegeti. 2. “Egyetértenek-e azzal, hogy a homoszexuálisok ne fogadhassanak örökbe gyermeket?” Igen, egyetértünk. A Biblia egyértelműen nyilatkozik a homoszexualitás eredetéről: “Akik azt állították magukról, hogy bölcsek, azok bolonddá lettek, és a halhatatlan Isten dicsőségét felcserélték emberek és madarak, négylábúak és csúszómászók képével. Ezért kiszolgáltatta őket az Isten szívük vágyai által a tisztátalanságnak, hogy meggyalázzák egymás testét. Akik az Isten igazságát hazugsággal cserélték fel, azok a teremtményt imádták és szolgálták a Teremtő helyett, aki áldott mindörökké. Ámen. Ezért Isten gyalázatos szenvedélyeknek szolgáltatta ki őket. Mint ahogy asszonyaik felcserélték a természetes érintkezést a természetellenessel, ugyanúgy a férfiak is elhagyták a női nemmel való természetes érintkezést, és egymás iránt gerjedtek fel kívánságukban; férfiak férfiakkal fajtalankodtak, de el is veszik tévelygésük méltó jutalmát önmagukban.” /Római levél 1, 22-27/ Ebből egyértelműen következik, hogy a homoszexualitás nem genetikai sajátosság, nem betegség, nem szabadon választható életforma,

hanem az Istennel szembeforduló emberiség büntetésének a következménye – szánalomra méltó és Isten kegyelmére szoruló állapot, amiből csak Isten szabadíthat meg.

Ennek következtében ez az életforma az Isten teremtett rendjétől idegen, tehát a Biblia szerint nem válhat sem családi, sem szülői közeggé. 3. “Egyetértenek-e azzal, hogy a szülők dönthessenek gyermekeik iskolai nevelésének módjáról olyan érzékeny kulturális és etikai kérdésekkel kapcsolatban, mint például a szexuális viselkedés vagy az eutanázia?” Igen, egyetértünk. A keresztyén társadalmi rend alapja a család. Amennyiben a gyermekek életét meghatározó etikai kérdéseket kiemeljük a családból, akkor azzal veszélybe sodorjuk a család hitvallási és nemzetiségi gyökereit. A gyermekeink pedig kiszolgáltatjuk a “divatos” és az együttélésünkre egyértelműen káros hatásoknak.

Durica Katarina, újságíró, művészettörténész

Részt vesz-e a szombati népszavazáson? Nem. Elég szórakoztató és szomorú egyben a facebookos posztokat figyelni, így pár nappal a népszavazás előtt. Remek képet mutat álszent társadalmunkról, ahol a vasárnapi istentisztelet első padjában ülő háromgyerekes apuka a neten osztja bölcsességeit a világot elpusztító „buzilobbiról”, miközben nyílt titok, hogy veri feleségét, családját, és a tanító nénik nem győzik hangsúlyozni, hogy a gyerekek viselkedészavarosak, agresszívak és pszichológus segítségére lenne szükségük. Másik „nagy kedvencem” az a regionális szlovákiai magyar politikus, családos, házas ember, aki kicsit diplomatikusabb fogalmaz ugyan, de ugyanúgy a melegektől félti a családja egységét posztjaiban, miközben nyíltan félrelép, és tolakodása miatt nő kollégái rettegnek vele kettesben maradni. Aztán van még a negyvenes férfi, aki hetente arra buzdítja a magyar nőket, hogy szüljenek, hiszen „honfoglalni így is lehet”, miközben neki egy gyereke sincs, örökbefogadni nem tervez, de arról határozott véleménye van, hogy a „buziknak gyerek nem való”. Aztán ott van az egyedülálló anyuka, aki édesanyjával él iskoláskorú kisfiával, és naponta azon kesereg: „nade hol lát a gyerek igazi férfi és női modellt?” Mit gondol a három kérdésről, ha szavazna, akkor mire voksolna? Nem tartom ésszerűnek az egész kérdésfeltevést ebben a formában, ezért nem veszek részt rajta.

Kipécéztek egy pár százalékos kisebbséget, az amúgy is démonizált melegekét, aztán megkérdezik a nagy többséget, hogy hajlandóak e megengedni, hogy családnak hívják magukat és gyerekeket fogadjanak örökbe.

A családokat máshogyan kellene támogatni (ha valóban ez lett volna a cél), például a bölcsödék és óvodák helyhiányának megoldásával, a családon belüli erőszak áldozatainak védelmével, több menedékház kialakításával, csak pár példa a rengeteg lehetőség közül. A referendumba ölt hatmillió euró remekül jönne ezekre. Ráadásul tudjuk, hogy az EU-tagállamai közül Szlovákia rendelkezik a legtöbb sorsára hagyott gyerekkel (A Nottinghami Egyetem 2012-es felmérése). Akiket elhagynak a szüleik, azoknak több mint negyven százaléka állami gondozásba kerül, ahelyett, hogy gondoskodó emberek fogadnák őket örökbe. A potenciális örökbefogadók körének kitágítását jó ötletnek tartom.

Németh Krisztián, művész, a Rácsok című kisfilm készítője

Részt vesz-e a szombati népszavazáson? Nem, a népszavazáson nem veszek részt, annak ellenére, hogy a népszavazást, mint olyat fontosnak tartok. Ebben az esetben azonban úgy érzem, hogy az emberi jogokat érintő kérdésekről nem kellene népszavazást tartani, még ha az alkotmánybíróságnak erről más a véleménye. Személy szerint meglepett az MKP buzdítása is a háromszoros igennel való szavazásra, mivel jóval toleránsabbnak kellene hozzá állnia ezekhez a kérdésekhez es jobban át kellene éreznie, hogy mit is jelent kisebbségnek lenni. Mit gondol a három kérdésről, ha szavazna, akkor mire voksolna? Hogy őszinte legyek, az első kérdésre nem tudom, hogy szavaznék. Nem tudom, pontosan milyen hatása lenne az igen vagy a nem válasznak, ha egyáltalán lenne valamilyen hatása. De mivel ez a kérdés már eldőlt, benne van az alkotmányban, ezért tárgytalan. A második kérdésre nemmel válaszolnék. Ezt a kérdést kimondottan diszkriminálónak tartom nem csak a homoszexuálisok részéről, de a gyerekek részéről is, akik árvaházban nőnek fel. Úgy gondolom, mind a két félnek joga van ahhoz, hogy szeretetet adjanak és kapjanak. Az azonos nemű pároknak jogosultaknak kellene lenniük az orokbefogadáshoz, hogy ezzel egy szeretőbb légkort, jobb jövőt tudjanak biztosítani az örökbefogadott gyerek részére es a másik felnek pedig ahhoz, hogy ezt a lehetőséget meg tudják kapni. Ma már egy csomó elismert kutatás szerint azok a gyerek akiket homosexualis pár nevelt fel nem mutatnak semmilyen más eltérő viselkedési formát, mint azok a gyerekek akik heteroszexualis szülők neveltek fel. A harmadik kérdésre is nemmel szavaznék. Ha valamelyik szülő saját elképzelése szerint szeretné megtanítani gyermekét egy bizonyos történelmi szakaszról, akkor úgy dönthet, hogy kiveszi a történelem óráról? Nem, nem dönthet így. Minden diáknak jogában áll, hogy egyformán legyen informálva, ebben az esetben felvilágosítva, épp ezért fontosnak tartom, hogy az iskolákban minden diák egyforma szexuális nevelésben részesüljön.

Édesanyám, amikor az elsőáldozására készült, akkor a bacsfai pap szexuálisan zaklatta. Ha abban az időben részt vett volna a korához megfelelő szexuális nevelésben, akkor édesanyám tudatosítani tudta volna, hogy mi is történik vele pontosan, de erre csak később jött rá. Ez is egy ok, hogy miért fontos a szexuális nevelés minden diák részére.