A csapból (no és persze a tegnapi posztunkból) is a szombati népszavazás folyik, a Közbeszéd két újabb véleményt közöl a témában. Hogyan voksol a rimaszombati politikai elemző és a dunaszerdahelyi önkormányzati képviselő?
Hangácsi István, a Méltányosság Politikaelemző Központ elemzője
Nem megyek szavazni. E döntésemet hosszas mérlegelés után hoztam meg, hiszen Szlovákiában ritkaságba mennek a népszavazások, amelyek során ki tudnám fejezni a véleményemet – eltekintve a tavalyi választási szuperévtől. Márpedig, ha népszavazásra kerül sor, az legyen egy átfogó társadalmi kérdésről, amely Szlovákia állampolgárait teljes mértékben érinti (politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális téren is). Azonban február 7-én egy olyan esetben dönthetünk, amelyet személy szerint (ezzel úgy gondolom, nem vagyok egyedül) nem tartok társadalmilag égető fontosságúnak. Természetesen a jogfejlesztés és a társadalmi elfogadottság a homoszexuálisok kapcsán is egy mindenkor kívánatos és elvárt közösségi mérce egy demokratikus jogállamban. Ahogy minden más társadalmi csoportnál, legyenek mozgássérültek, szellemileg fogyatékosak, vallási, etnikai és nemzeti csoporthoz tartozók, stb.
Ugyanakkor a családot és a gyermekvállalást érintő témákban sokkal jelentősebb kérdésekről lehetne népszavazást tartani, amelyek gyakorlatilag mindenkit érintenek Szlovákiában. Ha a mérleg egyik serpenyőjébe helyezzük a homoszexuálisok partnerségi, családalapítási és gyermekvállalási problémáit, míg a másikba a családon belül gondokat (gyermekek és nők elleni erőszak, lelki terror, gyermekek fejlődése, stb.), bizony nagyon aránytalanul kibillenne az egyensúly az utóbbi felé. Nem csak a konkrét esetek jogi szigorítása és társadalmi kérdéssé válása fontos, hanem azok átfogó kezelése (intézményi, szakmai és módszertani) is, amelyek nélkül nem lehetséges az előrelépés.
Szlovákiában meglehetősen kevés prioritást kap a családon belüli problémák feltérképezése, ami a felméréseket, jelentéseket és a közbeszédet illeti. Hova fordulhatnak, milyen segítséget kaphatnak az érintettek, mennyire gyakoriak az esetek, rendelkezésre állnak-e segélyvonalak, segélyszervezetek, menedékházak, stb. – és ez érvényes a homoszexuálisok és más csoportok esetében is. Félreértés ne essék, a homoszexuálisok társadalmi elfogadottsága és a családon belüli gondok is egyaránt fontos társadalmi problémák. Azonban súlyukat, kiterjedtségüket és érintettségüket tekintve korántsem irányul mindkét témára egyforma figyelem.
Ha a Szövetség a Családért szervezet tényleg a nevében megfogalmazott alapvető társadalmi csoportért tevékenykedne, akkor nem egy másik közösségen keresztül kellene ezt megtennie.
Van egy elég ismert közmondás, amely talán az egész jelen népszavazási mizériát kifejezi: más szemében a szálkát, a sajátjában a gerendát sem veszi észre.
Karaffa Attila, Pázmaneum Polgári Társulás
Mióta betöltöttem a 18. életkoromat, minden választáson, népszavazáson részt vettem. Szüleim példája is motivál, akik idős koruk ellenére minden egyes alkalommal elmennek szavazni. Állampolgársági jogunk ez, és rajtunk áll, hogy élünk-e vele. Én támogatom a népszavazást. Bár véleményem szerint a parlamentben kellett volna egyértelműen leszögezni ezeket a tényeket. Már csak azért is, mert gyakran hangoztatják, hogy Szlovákia mélyen vallásos ország, nagy többségben katolikus-keresztény. Igen számomra is bosszantó, hogy mi, az adófizetők pénzéből rendezik meg a népszavazást. Viszont engedjék meg – főleg az ellentábor -, hogy ha már megkérdezik az embert, mi is kinyilvánítsuk a véleményünket és letegyük a voksunkat amellett, amiben hiszünk és élünk.
A sok ellenpropaganda és az állandó „úgy sem lesz érvényes” szajkózása közepette is vállalom, hogy a hagyományos család intézménye egy olyan érték, amely mellett ki kell állnunk minden időben. Ferenc pápa is arra buzdít minket, hogy legyünk bátrak és álljunk ki a hagyományos családi értékek mellett. Csak a család képes biztosítani az emberiség boldogabb jövőjét. Csak a férfi és a nő kapja meg a házasság szentségében Isten áldását. A családnak hivatása és küldetése van nemcsak az egyházban, hanem társadalmunkban is. Én azt keresem, ami összeköt bennünket, és ez a család!
Ha nem védjük meg a család és a házasság intézményét, vajon kik gondoskodnak majd az utódokról?