Részben a magyar sajtót is megjárta az a felmérés, amit a Szlovák Tudományos Akadémia Szociológiai Intézete készített olyan fontos témákról, mint a nemzeti büszkeség, a nemzetiségi kritériumok és a más államokhoz való viszonyulás. Ami Magyarország szempontjából fontos, hogy a túlnyomó többség szerint nem mostanában fognak nem is olyan új párkányi hídon átdübörögni a magyar tankok, hogy elfoglalják Szlovákiát – alig öt százalék szerint jelent veszélyforrást a déli szomszéd. Felvidéki magyar viszonylatban ugyanakkor a legfontosabb megállapítás, hogy a válaszadók szűk fele, 45,5 százalék szerint a kisebbségeknek alkalmazkodniuk kéne és beolvadni a többségbe. Egy kicsit többen vannak, mint az a 43,7 százalék, akik szerint a kisebbségeknek meg kellene tartaniuk a szokásaikat.

A szlovák-magyar kapcsolatok talán legnagyobb buktatója, hogy a szlovákiai (és a magyarországi) társadalom gyakran egyáltalán nem tud mit kezdeni a kisebbségek fogalmával, így a szándékaikat sem érti. A legsötétebb mečiari időkben ezért hihette még a válaszadók 40 százaléka, hogy az akkor három éves Szlovákia államiságát a magyar hadsereg inváziója fenyegeti a legjobban. Hogy mindezt kontextusba helyezzük, most, miközben délkelet-ukrajnában egyenesen lövik egymást, 24 százalék Oroszországot, 22 százalék pedig valamilyen érthetetlen okból kifolyólag Ukrajnát tartja potenciális agresszornak. Amennyiben tehát Magyarország valamit tesz, a szlovákok legalább nem gondolnak arra, hogy a lépések célja egy laza, délutáni határmódosítás. Eddig tartottak a jó hírek.

Ugyanis ha bármelyik Sólyom László-utód megpróbálkozna egy laza határátlépéssel, miközben a közvéleményt felhecceli az állami gépezet, attól még megjelennének az értetlen reakciók. Nem azért, mert a szlovákok attól tartanának, területfoglalni jönnek a magyarok, hanem azért, mert egyszerűen nem értik, mit és kiket keresnek itt. A kisebbségek ugyanis a felmérés szerint egyre kevesebb toleranciára és megértésre számíthatnak a többség részéről. Tíz év alatt tizenhat százalékkal, harmincról negyvenhat százalékra nőtt azok aránya, akik szerint a kisebbségeknek asszimilálódniuk kellene, miközben 49-ről 44 százalékra csökkent azok aránya, akik a különböző szokások megtartása mellett vannak (miközben a kérdésben egyre kevesebb a határozatlan, ők teszik ki a maradékot).

A szlovákiai társadalom képtelen kezelni a másságot. Ez egyaránt vonatkozik magyarokra, romákra, az új kisebbségek tagjaira és mind a tizennégy tavaly letelepedési engedélyt kapó menekültre. A felmérés rámutatott a kritériumokra: nyelvismeret (64%), szlovák öntudat (54,6%), állampolgárság (52,6%), lojalitás az állami szervekhez (47,6%). Amennyiben valaki nem felel meg ezeknek a kritériumoknak, az könnyen gyanússá válhat – és ez alapvető problémává válik minden magyar érdekérvényesítési törekvésben, nem csak arról van szó, hogy az ország a romákkal vagy a bevándorlókkal nem tudna mit kezdeni.

Az országban uralkodó általános intoleranciát gyakran tévesen értelmezünk nacionalizmusként, a tudatlanság nem feltétlenül egyenlő a rosszindulattal. A feltűnésére viszont sok aktuális példa is akad. A somorjai Kaufland kétnyelvűsítését kérő petíció alatt ijesztő, értetlenkedő vagy a magyar feliratok megjelenését egyenesen veszélyesnek tartó hozzászólások tömege terpeszkedik – a kétnyelvűség lett az új radikalizmus. Az oktatásügy lassan, de fokozatosan és biztosan építi le a kisebbségi divízióját, miközben a társadalomban nincs pánikhangulat. A gazdasági beruházások továbbra is elkerülik a déli régiókat és nem mutatkozik meg az össztársadalmi szolidaritás és a kisebbségi érdekképviseletünk sincs a csúcspontján, a parlamentből az utóbbi években teljesen kiveszett és mellékvágányra került a magyartéma.

A számok is mutatják, hogy nem minden szlovák alapból elutasító. A szlovák társadalomban vannak jószándékú aktivisták és intézmények, ugyanakkor az ignorancia ellen (ami a kezdeményezések jelentkezése esetén kifejezetten agresszivitásba fordul) tehetetlenek, hiszen az oktatási rendszer hiányosságainak köszönhetően egész nemzedékek nőnek fel úgy, hogy a kisebbségekről nem tudnak semmit sem. A két ország közötti nemzetközi kapcsolatok javítása és javulása – mint azt a számok is mutatják – nem eredményezi a belső tolerancia növekedését. Márpedig a szlovákiai magyarság számára ez jelenti a megmaradás alapvető feltételét.