Karel Schwarzenberg gombaszögi látogatása a nyitónapon a tábor egyik legfontosabb eseménye volt: a vizit után egy tucatnyi híradás született az eseményről. Mindenki egy joviális öregúrra volt kíváncsi egy olyan napon, mikor egyébként politikusok tucatjai, egy alkotmánybíró, vagy éppen egy tekintélyes közéleti lap főszerkesztője is a táborban adott elő. Karel Schwarzenberget második éve hívtuk, az idei tábor szerencsésen belefért a politikus – közéleti személyiség telített időrendjébe.
Schwarzenberg egy bécsi temetésről érkezett, s amikor hívtam, nem igazán tudta megítélni, hogy merre is tartanak a közép-szlovákiai utakon. Miután megjött, a hetvenes évei végén járó öregúr felmászott a Szifonba (a gombaszögi központi italozóba), megivott egy frissítőt, majd átvándorolva a megtelt Nagysátorba belevágtunk a beszélgetésbe. A Putyint és a Beneš-dekrétumokat firtató keményebb és lazább kérdések egyaránt kitérők nélkül válaszolt.
Szerencsénkre Schwarzenberg a hivatalos program végeztével sem sietett haza. Aki beszélt már életében politikussal, az megtapasztalhatta, hogy egy magánbeszélgetés a szokásos körök lefutása után rettenetesen gyorsan az unalomba tud fulladni, ha nem akad közös téma. Itt nem fenyegetett ez a veszély: a cseh arisztokrata sörözött, Dékány-féle lepényt ebédelt, rágyújtott a legendás pipáraés megállás nélkül anekdotázott. Beszélt a rettegett első világháborús magyar rohamokról és a nagyszülei polcain sorakozó Petőfi kötetekről is. Mikor 2008-ban a csehországi egyetemre készültem, nem gondoltam volna, hogy egyszer nem Schwarzenberggel, a politikussal, hanem a magánemberrel tudok majd szót váltani egy sör mellett. Isten útjai kifürkészhetetlenek. Megérte a sok szervezés? Egészen biztosan.