Rég nem látott pillanatok szemtanúi lehetünk: a világ egyik legfejlettebb és legbiztonságosabb térségét átfogó politikai, demográfiai és gazdasági kihívások teszik próbára. Az elmúlt hónapok migrációs hullámai komoly feszültségeket váltottak ki az európai társadalmakban, amelyek enyhítésére eddig enyhén szólva sem hatékony módon reagáltak az érintett kormányzatok. Pedig a történelmi tapasztalatok a szemünk előtt hevernek, ám kérdés: mikor fogjuk azokat leporolni és alkalmazni az aktuális helyzetben?
A Nyugati világ (az Európai Unió és az USA) már évtizedek óta migrációs hullámok alatt áll, lásd a mexikói, török, pakisztáni, indiai, bangladesi, fekete-afrikai és arab bevándorlók hosszútávú letelepedési trendjeit. E közösségek beilleszkedése az eltérő kulturális háttere, alapvető értékei, politikai szocializációi és társadalmi hagyományai miatt korántsem zökkenőmentes, ráadásul lassú folyamat. Minden generáció más-más problémákkal rendelkezik, amely csak tovább nehezíti a megfelelő integrációs stratégiák kialakítását. A helyzet azonban egyáltalán nem vészjósló, sőt – rengeteg ki nem hangsúlyozott pozitív eredménnyel bír. Sok sikertörténet köthető bevándorlókhoz, gondoljunk csak a sport, a művészeti és a gazdasági téren elért eredményekre. Vannak sportágak, ahol a migránsok és leszármazottaik felülreprezentáltak, kiemelkedő teljesítményeket érnek el. Mindezt javarészt azért, mert a származási országukban vélhetően e tehetségüket és képességüket esélyük sem lett volna megmutatni. Ezen eredményekből pedig a bevándoroltakon túl a befogadó nemzet is profitál – kiváló reklám, presztízs, utánpótlás és anyagi haszon.
Azonban feltűnhet, hogy a politikában és a közéletben alacsony e közösségek érdekképviseleti jelenléte. Ha pedig mégis, tevékenységük az a befogadó nemzet már meglévő struktúráiban és intézményeiben teljesedik ki. Miért nincs németországi Török Párt, vagy brit Pakisztáni/Indiai/Bangladesi Párt, esetleg USA-beli Latino Párt? Holott e közösségek már évtizedek, némelyik pedig egy évszázada is az adott államban él! Ez alól csak részben kivétel Franciaország, ahol 2015 februárjában alakult meg a Francia Muzulmánok Demokratikus Uniója, amely a fentebb leírt elvek mentén kívánja reprezentálni a franciaországi muszlimokat.
A más értékekkel és kultúrával bíró közösségek integrációja milyen kihívásokat rejt oly kis államok és nemzetek számára, mint a szlovák és a magyar? A rendszerváltás utáni 25 év alapján eddig egy megoldhatatlan feladattal állunk szemben, amelyre főleg a történelmi tapasztalatok bírnak döntő hatással. Szlovákia és Magyarország sem arról ismert nemzetközileg a bevándorló közösségek számára, hogy prosperáló országok lennének (holott a kibocsátó országokhoz képest vitathatatlanul azok!). Ezért nem is kerültek szembe ilyesféle integrációs kihívással (szemben Belgiummal, Hollandiával, Dániával és Portugáliával), egyelőre. Részben emiatt a társadalmi és a politikai közgondolkodás is inkább homogén (illetve egy dimenziós) a külső kihívásokkal szemben, amely nagyon termékeny táptalajként szolgál az elfogult és beszűkült gondolkodásnak. Ennek hatására eléggé alacsonyak az alkalmazkodási lehetőségek – avagy mit tegyünk a határnál megjelent ezrekkel és tízezrekkel.
A jövőre nézve mindez jelentős nehézségeket okozhat a beilleszkedési stratégiák kialakítása és megvalósítása terén (legyen kisebb vagy nagyobb az érintett csoport). Az intézmények létrehozásán túl (szakosított szervezetek, struktúra) olyan szerteágazó szemléletre van szükség, amely az egyéni-anyagi dimenzió túl a lelki-közösségi szinten is kezeli a problémát. Értsd: az adományok nyújtása és a munkahelyek kialakítása mellett, a kulturális és oktatási téren is felkészültnek kell lenni. A reményteleneknek újra reményt kell adni, felkészítve őket a többségi társadalmakból érkező egyes negatív magatartásokra– ezáltal elkerülve a bevándoroltak radikalizálódását és a peremre kerülését.
Valóban kilátástalan a szlovákiai és a magyarországi társadalom, illetve politikai vezetés helyzete az érkező menekültek kezelése esetében? Egyáltalán nem! A kulcsot a cigánysággal kapcsolatos tapasztalatok jelenthetik, már ha megfelelő figyelmet (szakmai és társadalmi) kapna az érintett réteg. De ez már egy másik történet…
Hangácsi István