Akármennyire is furcsán hangzik, én teljes komolysággal állítom, hogy szeretek választani és a politikát is szeretem. De a végtelen szeretetem nem itt kezdődik, mert sok más dolog is felettébb szimpatikus, különösen ha a kötődik a régiónkhoz és a magyarságunkhoz (hiába, mindenkinek megvannak a preferenciái).
Szeretem a városokat, a helyi közösségeket és minden hibája ellenére felettébb kedvelem az értelmiségünket. Szeretem az Új Szót, és emellett éppenséggel a Szabad Újságot is meg a Vasárnapot – ami kiborít, az nem az újságok és az újságírók léte, hanem a rossz cikkek, amikből mindig eggyel több íródik a kelleténél. Szeretem a különféle helyi színjátszócsoportokat, a lelkes önkénteseket, az olvasóköröket, nyugdíjasköröket, Csemadok-köröket, önképző köröket és a civil kezdeményezéseket. Szeretem, ha valaki csinál valamit és nagyon nem szeretem, ha azok munkáját, akik épp ügyködnek, más, bunkóbb embertársaik leszólják és fontosabb dolgokra hívatkoznak, amit előbb meg kéne oldani. Szeretem a kultúrát. A Szőttest, az Ifjú Szíveket és a népművészetet, a jobb- és baloldali gondolkodóinkat. Szeretem Esterházy Jánost és olyan nagy a szívem, hogy jut benne hely a mostanában méltatlanul alulértékelt Fábry Zoltánnak is, pont ugyanott. Nem szeretem, hogy jól össze tudunk veszni, sokszor elképesztő témákban és előbb próbáljuk meg átharapni a másik torkát, mint prioritásokat rendelni ahhoz a veszélyhez, ami mindannyiunkat fenyeget pártálláson és ideológiákon is túl.
A maga tökéletlenségében, kicsinyességében is szeretem a felvidéki magyarságot. Amolyan kedves, elnéző mosollyal veszem tudomásul az anyázást és a szurkálódást, amelyikük szellemesre sikerül, azt még értékelni is tudom. Nem szeretem, ha a pártok hülyének néznek és nem szeretem a hosszú távú, cinikus politikai játszmákat sem, amelyek végső soron a közösséget gyengítik. Nem szeretem, ha az egyik párt kizárólag a másiknak tulajdonítja, hogy piszkos módszerekkel játszik. Kissé elkalandoztam. Szeretem a pártokat, mert… maradjunk annyiban, hogy szeretem a pártokat, mert a ténykedésük figyelése a munkám és a hobbim egyszerre.
Éppen ezért szeretem a választásokat is, hiszen kimondhatjuk, mit akarunk. Nem szeretem azokat az embereket, akik besavanyodva a saját kis világukba szidják a pártokat és a politikusokat, de saját maguk egy szalmaszálat nem tennének keresztbe egy jobb világért. Szeretem azokat az embereket, akik szidják a pártokat és a politikusokat, de elmennek szavazni és lehetőséget adnak valakinek, akiben bíznak. Szeretem, ha ülnek a parlamentben olyanok, akikben én magam is megbízok. Szeretem, ha a parlamentből a változatosság kedvéért nem csak rossz hírek jönnek. Szeretek szavazni és voksolni is fogok szombaton, ha te nem teszed, akkor rosszban leszünk. És te mit szeretsz?