Megjelentek az utolsó felmérések és mivel a választásokig hivatalosan már nem szabadna újabb számokat nyilvánosságra hozni, a kutatások eredményei alapjaiban határozzák meg a pártok megítélését. A számokból kiindulva Igor Matovič az elmúlt hetek nyertese, továbbá válságban van Kiska és az SNS. Ezen a ponton nem kéne készpénznek venni az információkat, így a meglepődést is elkerülhetjük.
A szlovákiai politikai szerencse forgandó, érdemes futó pillantást vetni arra, mi történt volna, ha megvalósul az ötven napos moratórium és egyáltalán nem közölhetett volna senki sem felmérést a választásokat megelőző bő másfél hónapban. Nézzük meg mondjuk az AKO január elején mért számait, katt ide. A Smert minden nehézsége ellenére is megkerülhetetlen, vezető pártnak tartaná a közvélemény, Kotleba bebetonozná magát a választási második státuszába, Kiska pedig a demokratikus ellenzék vezéreként gyűjtené a voksokat. Az fel sem merülne, mit keres az SNS a parlamenten kívül. Ezek a narratívák határoznák meg a választások előtti elmélkedéseket a koalíciókötésről és az esélyekről, ahogy most a Matovič -miniszterelnökség kérdése válik éppen fontossá.
A szlovákiai rendszerről elmondták már párszor – köztük a szerző is – hogy instabil, pártok emelkednek fel és hullnak a porba hónapok alatt, majd jön helyettük másik. A választások előtt azonban nem kizárólag a sokszínűség okozza a problémát. Az egymással versengő kicsi, vagy jóindulattal közepesnek nevezhető pártok egyik nagy tragédiája, hogy nehezen tudják megkülönböztetni magukat a versenytársaiktól. Teljesen őszintén, hány szakmai különbséget tudna egy átlagos választó felsorolni Kiska pártja és a PS-Spolu, az SaS és az Egyszerű Emberek, de akár a Smer és az SNS között? Nem programpontokat mondana, hanem személyeket vagy jelszavakat. A Spolu azok a „liberálisok”, kiskáék az elnök emberei, a Sas a nem igazi liberálisok, az Egyszerű Emberek nagyon egyszerűek és feltehetően emberek. Kotleba pártja a nácipárt, Kollár az a vállalkozó a sok gyerekkel, az SNS a párt, ami már nem Slotáé, de ugyanannyira nevetséges ember vezeti és ugyanúgy lop is. A Smer… nos, a Smernek pont az a baja, hogy nehezen köthető hozzá bármi is, mondjuk Kočneren kívül, de azt meg ki akarja. És így tovább.
Egy olyan időszakban, mikor a programokkal nem lehet kitűnni, maradnak a jó sztorik. Az elmúlt két évben, majd pedig a kampányidőszakban pedig láthattunk pár sztorit, ami még az értelmetlenebb szavazóknak is keretbe foglalja, mi a választás lényege. Először jött a Kuciak-gyilkosság, mint egy szomorú, szimbolikus jelkép, ami összefoglalja az elmúlt évtizedet. Aztán az elnökválasztás és a Caputová—tündérmese a jelölttel, aki a semmiből indult és odacsapott a hagyományos politikai pártoknak. Végül pedig érkezett a Kotleba-ellenes tüntetések hulláma, ami bizonyságot adott a köztünk élő gonoszról és a szellemi sötétségről. Három olyan sztori, amiben egyértelmű, hogy ki a jó és ki a rossz, valamint azonosítható egy olyan politikai erő, ami meg szeretné változtatni az alapállapotot (mindig a PS-Spolu, de ebbe most mélyebben ne menjünk bele). Ebben a közegben sikerült teljesen váratlanul virális politikai tartalmat előállítania a sokszor leírt és kiszámíthatatlan Igor Matovičnak a népszavazásos-kormányalakításos ötletével és ez teljesen felborította az erőviszonyokat. Mindezek következtében két héttel a választások előtt nem Kiska és a PS-Spolu versengése a narratíva, hanem az újrafogalmazott jobbos populizmus átütő sikere és Matovič, mint kormányfő.
Kérdés, akad-e még sztori, amit valamelyik politikai párt a saját javára ki tud használni. Nagy szeretettel várjuk a soron kívüli parlamenti ülést a nagy osztogatásról, ami emlékezteti a Smer és az SNS szavazóit a pártidentitásukra. Pénteken a Kuciak-gyilkosság második évfordulója kapcsán több tiltakozás is lesz (köztük magyar településeken is), remélhetőleg konkrét politikai kötődés nélkül. Oldalvonalon megjelent a Kiska-atombomba, de az államfőt célzó lejárató videó sokkal erőtlenebbnek tűnik, mint várták – részben azért is, mert a volt államfő pártja épp gyengélkedik, Kiska pedig a narratívák alapján nem a következő Dzurinda, hanem az új Procházka. A Kotleba-ellenes tüntetések üzenetének és dinamikájának teljesen keresztbe tett Matovič digitális népszavazása, eltűntek a címlapokról, pedig még az inzultusok is megszaporodtak. Kočner Threema-üzeneteinek egy része borítékolhatóan ott rejlik néhány kiválasztott újságíró számítógépében, de a Smer és az SNS ettől függetlenül is a padlón van, a demobilizációs hatást kiváltotta a botrány.
És mi a helyzet magyar vonalon? Nincsenek nagy sztorik, a két tábor pedig látható. Utoljára – teljesen váratlanul – a himnusztörvény mobilizálta a társadalmat, azóta viszonylagos csend honol ezen a téren. Az MKÖ-nek milliónyi ötlete zúdul az internetre, a Híd az utolsó járdát is átadja, zajlanak a találkozók, de érdemi politikai atombomba nem robbant. Lehet, hogy azért, mert nincs is – Kočner épp töltötte a telefonját, miközben Bélával beszélt a Maldív-szigeteken, az Orbán Viktorizálódáson meg már rég megsértődött mind a tíz szavazó, akit pont ez tántorít el az MKÖ-listától (és elmegy szavazni az a további tíz, aki pont ezért és nem másért választaná a Hídat). Teljes erőből zajlik a közvélemény-kutatásokat értelmező számmágia, borítékolhatóan hatás nélkül. Érdemi sztorik híján viszont a választási mozgósítás sem fog úgy működni, ahogy, márpedig ez mindkét pártnak az érdeke lenne.