Szlovákiában a politikusok és az újságírók viszonya a mai napig nem került definiálásra. Nagyobb botrányokkor beszélünk róla, legutóbb például Vanda “Bejby” Vavrová és a jelenlegi belügyminiszter, Robert “Kali” Kaliňák esete után.
Nem sok cég, szervezet vagy intézmény rendelkezik nálunk olyan szabályozással, amely munkatársaik viselkedésére irányul a közösségi hálózatokon. A médiumok közül jelenleg a SME az egyetlen napilap, amelynek etikai kódexe külön fejezettel és szabályokkal rendelkezik a közösségi oldalak használatáról.
Az idei előrehozott választások azonban megmutatták, hogy az érzelmek sokkal erősebbek az írott szabályoknál. Remek példa erre Konštantin Čikovský (a SME főszerkesztő-helyettese) és Martin Chren (SaS) januári nyilvános összetűzése a Facebookon. Mi történt? Eduard Maták a Penta egyik társtulajdonosa azt nyilatkozta a SME-nek, hogy Chren és Miškov Jaroslav Haščákkal találkozgatott. Amikor a SME riporterei felhívták Chrent, hogy nyilatkozzon az ügyről, Chren épp kampányolt, kiesett a térereje, és mire visszahívta őket, a központi üzenetrögzítőt sikerült csak elérnie, mivel a SME GSM kapuval dolgozik (minden kimenő hívás egy telefonszámról megy). Martin Chren rossz döntést hozott, és a Facebook profilján keresztül rohant neki a SME-nek. A bejegyzéseket, melyekben államférfihoz nem illő módon (bunkón) írt a kommentátornak, azóta elrejtette az idővonaláról. Ugyanezt tette Čikovský is: érzelmileg túlfűtött hozzászólásaiban vádaskodni kezdett (hogy kommenthuszárokat fizetnek), majd csúnyán kiosztotta Chrent. A hozzászólásai egyértelműen megsértették a SME etikai kódexét. Miután megoldották az ügyet, mindkét fél törölte a kontroverz hozzászólásait.
 |
| Martin Chren időközben elrejtett bejegyzése, még mindig elérhető |
| Čikovský és az SaS viszonya eddig sem volt természetesnek mondható. A Hayek-ügy után Sulík a blogjában arra panaszkodott, hogy állítólag szemtanúk előtt Čikovský és Kostolný azt mondta Mervának (a gazdaságügyi minisztérium mediális tanácsadójának), hogy addig folytatják a Hayek-ügyről való írást, amíg Chrent le nem váltják. |
Olvasd le az egész vitát itt és itt, vagy a kiragadott részleteit itt és itt.
Mit jelent ez a gyakorlatban?
A fent említett példát csak véletlenül sikerült elkapnunk. Az újságírók és a politikusok közötti feszültség eddig is biztosan jelen volt. Most azonban, hogy látjuk, mik a másnapi kommentár kiváltó okai, az újságírókkal is nagyon könnyen megtörténhet az, ami a politikusokkal: elveszthetik a hitelüket.
Fontos, hogy az újságírók objektivitását és a kommentátorok konstruktivizmusmusát ne lehessen megkérdőjelezni. Az utóbbiak a kritizálás morális jogát sem veszthetik el.
| Mit mond a SME etikai kódexe a közösségi oldalakról? – Minden munkatársuknak kötelezően az igazi nevén szabad csak publikálnia. – Nem léphetnek fel harmadik vagy nem létező személyként. – Nem csatlakozhatnak olyan kezdeményezésekhez, amelyek miatt érdekkonfliktusba kerülhetnének. – A szociális aktivitásnál figyelembe kell venniük a lap értékrendjét. – A politikai és felhasználói véleménynyilvánítás csak akkor megengedett, ha közben nem hoznak belső információkat nyilvánosságra. – Az ideális publikálási módszer a szöveg, videó vagy kép posztolása a sme.sk-ról. – A tudósító facebookos barátsága a politikusokkal nem érdekkonfliktus. – A tudósító feltételezi, hogy minden, amit egy politikus leír, azt annak a szellemében teszi, mintha egy nyilvános fórumon tenné. – A a nem nyilvánosan publikált státuszüzenetek tartalmát, a tudósító nem teheti közzé. Kivétel, ha azt az információ közzételéhez hozzájárul az érintett is. |
Mi segítene?
A SME etikai kódexe jó kiindulópont. Előrelépés lenne, ha több médium is követné a példájukat, és ha a meglévő irányelveket tovább bővítenék. Szakmai szempontból semmiképp sem szerencsés, hogy egyes újságírók állást foglalnak valami mellett vagy ellen, miközben státuszüzeneteket posztolnak a lapjuk Facebook csoportjába vagy Twitterrére. Értjük, hogy a szatíra és a cinizmus jó formája a like-ok gyűjtésének, de a közösségi oldalakon való megnyilvánuláskor nem elfogadható, ha visszaélnek a helyzetükkel.
A következő pontokat kellene bővebben kifejteni:
– Forrás helyes feltüntetése, esetleges plagizálás kizárása
– A megnyilvánulások a közösségi oldalakon soha ne legyenek sértők
– Kiegyensúlyozottság az olvasókkal való interakcióban (pl. retweetek, újramegosztások) – Újradefiniálni az online újságírói objektivitást
– A közösségi portálokat kezelő újságírónak ne legyenek poltikai indíttatásai
– Az újságíró reagálhasson a negatív hozzászólásokra, de ne törölhesse őket
– Közösségi oldalakról származó információk hitelesítése
Az újságírók helyzetét a felhasználók is megkönnyíthetnék, ha a Facebook adta lehetőségek legalább felét elkezdenék használni (pl. Subscribe).
A közösségi hálózatok és média gyorsan fejlődnek. Minden egyes új funkcióval egy elvarratlan etikai szálat hagynak maguk után, amely a médiákra és a felhasználókra is egyaránt vonatkozik. Mivel a sajtónak ellenőrző és véleményformáló mechanizmusai vannak, kiváltképp kell ügyelnie arra, hogy az olvasókkal való interakciója a közösségi hálózatokon példaértékű legyen.
A hazai online sajtópiacnak még csak egy jellemzője van: csoportokba gyűjteni a potenciális olvasókat, és ezáltal nagyobb olvasottságot generálni. A szabályok újradefiniálásával és az újságírók nagyobb nyitottságával (hogy a közösségi portálok náluk se a Facebookkal kezdődjenek és érjenek véget) egy újabb fokot lépnénk feljebb a minőségi ranglétrán.
A témának szlovákiai magyar vonatkozása is van, gondoljunk csak arra, hogyan kezeli a magyar témát (és kérdést) a szlovák média. Külső szemmel akár úgy is tűnhet, hogy a céljuk nem a konfliktus kezelése, hanem a konfliktus fenntartása.
Egyéb esetekben is panaszok hangzottak el, például a Kétnyelvű Dél-Szlovákia mozgalomtól és a Körképtől, hogy a vybrali.sme.sk szerkesztői letörölték a cikkeiket, mondván csaltak, vagy megsértették a szabályzatuk valamely pontját. Ez utóbbit számon is kértük, de nem kaptunk választ.
Mit tehet a mezei felhasználó ilyen esetekben? Ha túlkapást észlel, veszi a fáradságot és kommentel, felhívja mások figyelmét, ezzel jelezve minőségi igényeit.
