A szlovák jobboldal sokévi vezető pártja a hétvégén közgyűlést tartott. Keresték az embert, aki a legjobban el tudná bújtatni a pártot a kaszás elől. Az SDKÚ kongresszusa helyett viszont érdemesebb Daniel Lipšic új pártjának alakulgatását figyelni. Ott lehet az erő.
Ha valakinek jelenleg erre esélye lehet, akkor ez pont Daniel Lipšic és új formációja. Amiről már hónapok óta pletykálnak, a konzervatív körökből mindig nagyon jól értesült Týždeň hetilap pedig egy hete már címlapsztorit is kreált a pártalapításból. Tehát biztos megtörténik. Állítólag május végéig jön a bejelentés.Pavol Frešo lett az SDKÚ új elnöke. Nem Lucia Žitňanská. Jó ez nekik? Hónapok, évek múltán tudjuk meg, de most nagyon úgy néz ki, ennek a pártnak lőttek. Persze, csodák vannak, a kongresszus napján a szlovák hokiválogatott bejutott a vb-döntőbe – ezt is annyian várták pár hete, mint az SDKÚ feltámadását most.
Valahogy egyik jelöltben sem látni azt az átütő erőt, ami miatt bővebben kellene foglalkozni a kék párttal. Ha pedig megnézzük, kik lettek az új alelnökök, hát… talán már legyinteni sem érdemes. Ivan Štefanec, Viliam Novotný, Martin Fedor és Jozef Mikuš. A napi politikában kevésbé járatos blogolvasó most azt kérdezheti, ezek meg kicsodák? A nagyon is járatos olvasó pedig azt: ezekkel akar valamit elérni ez a párt? No, de hát csodák azért vannak, kemény munkával bent lehet tartani az SDKÚ-t a parlamentben (elvégre a következő parlamenti választások is még nagyon messze vannak). De arra már most nagyobb tételben lehet fogadni, hogy nem ez a párt lesz a jobboldal vezető ereje.
Most jogosan kérdezhetnénk, minek ide még egy párt, amikor már így is öten osztoznak a jobboldali tortaszeleten. Hát pont azért, mert sokan állnak sorban, acsarkodnak, pár százalékokat visznek, közben pedig a jobboldali szavazó nem lát világos alternatívát, erőt. Nem lát egy olyan, legalább 15-20 százalékos pártot, amely komplex programjával, kellő dinamikájával méltó kihívója lenne a Smernek. S valljuk be, a mostani jobboldali pártok erre nem is képesek. A KDH, jelenlegi vezetőségével esélytelen a 8 százalékos gettóból való kitörésre, az SaS liberális rétegpárttá vált, az Egyszerű Emberek egy vicc, az SDKÚ egy romhalmaz – a Híd pedig (főként a szlovákok szemében) elsősorban egy magyar párt.
Lipšic helyesen érzi a piaci rést. Jelen pillanatban pedig ő az, aki ezt meg tudja csinálni. Innentől a nagy kérdés az, hogyan és kikkel, s főként, mit? Milyen pártot tervez – értékrendileg hová teszi, illetve egyáltalán mennyire lesz számára fontos az ideológiai behatároltság -, s kiket kíván beépíteni az új projektbe? A túl sok régi motoros elijesztheti a potenciális szimpatizánsokat, a sok új arc pedig elbizonytalaníthatja.
<a href=”http://polldaddy.com/poll/6248455/”>Látatlanban milyen esélyt adsz Lipšic pártjának?</a>
Az új arcok és az új logó mellett viszont új témákat is kell hoznia. A jobboldal nem csak amiatt fásult, mert vezetői nem tudtak időben lelépni, vagy mert többet törődtek egymással, mint a kormányzással. Az utóbbi időben hiányzott a vízió. Reformok kellenek, hallottuk, de igazából nem láttuk, milyenek. És persze reformokat sem láttunk. Kikkel, hogyan? A jobboldal nem tudta tematizálni a társadalmi vitát, nem tudott olyan elképzeléseket, komplex terveket bevinni a köztudatba – mert nem voltak -, amelyekre azt mondhatta volna a 2000-es évek elején ebből a szempontból picit elkényeztetett választó, hogy igen, ez kell, ez nemes cél. Legfőképpen ezt a valamit kell megtalálnia, kitalálnia a Lipšic-pártnak, ha sikeres akar lenni.
S hogy mit látunk mi, szlovákiai magyarok mindebből? Hallani, hogy Lipšic nem egy politikusba oltott Miroslav Kusý, nem a magyarok a lieblingjei. Nem is kell, hogy azok legyünk. A KDH-nak sem voltunk azok, és az SDKÚ-ban vagy az SaS-ben (anno az ANO-ban, SDĽ-ben, SOP-ban stb.) is találtunk arcokat – néhol nem is keveset -, akiket sokáig kellett győzködni egy-egy kisebbségeket érintő ügyben. A szlovák pártok magyar ügyben sosem fognak kínálni semmit sem. Párezer választó miatt nem kockáztatnak több tízezres szavazatvesztést. Ráadásul mentálisan sincsenek erre igazán felkészülve, nem is tudják, nekünk mi kellene és miért (van olyan érzésem, néha mi sem igazán…). Ne tőlük várjuk a csodát! A szlovákiai magyar érdekérvényesítés legfontosabb feladata a következő évekre, hogy 2016-ban ne vesszen el ismét 100 ezer voks. Kellő erővel aztán érvényesíteni lehet az érdekeket. Akár Lipšicnél is.
S hogy mi köze Frešóéknak mindehhez? Ha az SDKÚ-nak valamitől, valakitől tartania kell, akkor az főként az új Lipšic-párt. Ez ugyanis valószínűleg pont azokat a szavazókat fogja nagy számban megszólítani, akik az elmúlt években az SDKÚ-val szimpatizáltak.
