A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala által kezdeményezett, majd a két párt (MKP, Híd) és a Kerekasztal által aláírt alapdokumentum, az ún. kisebbségi minimum, a szlovákiai magyar közösség megmaradásának és fejlődésének alapfeltételeit tartalmazza. A dokumentum címében szereplő „alapfeltételei” szóösszetételben az „alap” legalább akkora a hangsúllyal bír, mint a „feltételei”. Úgy tűnik azonban, hogy ez utóbbi körülmény fölött néhányan átsiklottak és ezért olyan dolgokat kérnek számon a kisebbségi minimumon, amit valójában nem lehet.
Számomra – aki nem vettem részt a dokumentum tervezetének megfogalmazásában – annak megjelenésétől kezdve világos volt, hogy nem egy konkrét cselekvési programról van szó, hanem ez utóbbi (elvi) alapjainak meghatározásáról. A dokumentum funkciója az absztrakt jellemzés helyett jobban leírható talán egy képi hasonlattal – mondjuk az autóiparból.
Az autógyártásban előfordul, hogy egy adott cégcsoport érdekeltségi körébe tartozó autómárkák közös alvázat használnak az egyes autótípusokhoz. Hasonló megfontolás mentén jött létre a kisebbségi minimum is. A szlovákiai/felvidéki magyar közösség (cégcsoport) különböző érdekképviseleti szervezetei (márkák) megterveztek egy közös cselekvési alapot (alvázat).
Ebből talán világos, hogy miről is van szó a kisebbségi minimum esetében. Arról, hogy az alváz „csak” alváz, nem pedig maga a menetkész jármű. Bár már következtetni lehet belőle a később ráépülő konstrukció és motor körülbelüli tulajdonságaira, de azért még senki nem nyúl a bankszámlája után, mondván, hogy neki „tetszik ez a kocsi”. A kisebbségi minimum megítélésénél ezért „csak” azt érdemes vizsgálni, hogy egyáltalán lehet-e rá építeni olyan felépítményt, hogy a kész autó megfeleljen a minimum elvárásoknak. Azt kellene eldönteni, hogy az elkészült alváz valóban egy autó alváza-e vagy pedig egy fagylaltos triciklié. Szerintem a kisebbségi minimum a nemzeti-nyelvi identitás megőrzésnek céljával, a magyar nemzet részeként való önmeghatározással, az oktatási és kulturális önkormányzatiság minimumként (!) való megfogalmazásával, az alkotmányos státuszbéli egyenlőséggel, a nyelvi egyenlőséggel, a helyi igényeknek megfelelő gazdasági fejlesztéssel, a nyelvhasználati-kulturális rendezőelven (is) alapuló regionális önkormányzatisággal egyértelműen egy autó alvázának jegyeivel bír.
A felépítményt, azaz a konstrukciót és motort még nem láttuk. Megtervezésük most van soron. Úgy néz ki azonban, hogy ebben a munkaszakaszban már nem lesz közös tervezés. Hogy miért nem, az nem ennek az írásnak a témája. Mindenesetre a felelősség külön-külön terheli majd őket. Az egyes márkák tervezőrészlegeinél át kell gondolni, hogy érdemes-e egy jó alvázra „selejtet” rakni, harmatgyenge motorral, sűrű szervizigénnyel, rozsdásodó kasztnival. Ez biztos bukás lenne az egész cégcsoportnak. Lehet viszont ettől korrektebb minőségben is tervezni, hogy a végtermék tényleg alkalmas legyen A pontból B pontba való eljutáshoz, de csak arra. Semmi plusz, semmi szerethetőség. És végül rá lehet hajtani az érzelmekre, a luxuskivitelre, minden lehetséges igényt kielégítve. Ebben az esetben viszont érdemes átgondolni, lesz-e rá kereslet és technikai kapacitás a legyártására, legalább középtávon.
Legyen bárhogy is, mindenképpen racionális dolog volt egy használható, közös alvázat megtervezni. Most pedig az lenne a racionális, ha belátható időn belül legalább tervrajzok szintjén mindenki elkezdené rápakolni a saját konstrukcióját és motorját. Látni kellene, ki mit ért a mai kihívásoknak megfelelő komplett terméken. Akik a magyar nyelv hivatalossá tételét, Beneš-dekrétumok ügyének rendezését, a magyar katolikus püspökséget, a kettős állampolgárság rendezését vagy a széles körű kisebbségi autonómiát kérik számon az alapdokumentumon, azoknak rossz hír, hogy az alváz tervrajzán keresik a motor, a karosszéria és a beltér adatait. A jó hír pedig az, hogy az alapdokumentumra, mint alapra, az említettek bőven ráépíthetők. Kompatibilisak vele.
Egyelőre tehát van egy közös fejlesztésű, a haladás alapfeltételeit biztosító alvázunk. Ez garancia arra, hogy innentől már „csak” a többi részt lehet elfuserálni, saját szakállra. Szerintem erről szól a kisebbségi minimum.
Lancz Attila
