penta-cimlap

Valóban nyomást fog gyakorolni a Penta a Petit Press lapjaira? Miért nem mondott fel az Új Szó szerkesztősége? Hogyan fest a helyzet belülről? Erről kérdeztük bloggerkollégánkat, a Közbeszéd egyik szerzőjét – az Új Szó rovatvezetőjét – Mózes Szabolcsot.

Tömören a tények: A Petit Press Rt. részvényesévé válik a Penta befektetési csoport. Az egyik legnagyobb szlovákiai lapkiadó alá olyan folyóiratok tartoznak mint a Sme, az Új Szó, a Korzár vagy a MY regionális hetilapok. A Penta ezzel média-nagyhatalommá vált, pár hete ugyanis felvásárolta a Trend, valamint a Plus 7 dní és a Plus jeden deň lapok kiadóit is. A hír bejelentésekor a Sme vezetősége felmondott, valamint további hatvan újságíró helyezte kilátásba távozását.

 

Bevezetőként fogaljuk össze röviden, hogy mi történt az elmúlt napokban, hetekben: a népszerű, egyszerűsített értelmezés szerint a Penta gazdasági csoport megvette magának a Smet és az Új Szót. Valóban így van ez?

Nem teljesen. A két lapot kiadó vállalat részvényeinek felét szerezte meg, de még ez sem biztos. A másik 50%-os részvényes ugyanis jogi lépéseket fontolgat, igaz, annak kicsi az esélye, hogy ez sikeres lesz. Tehát nagy valószínűséggel a Pentáé lesz a kiadó 50%-a. Ami azt jelenti, hogy nem lesz többségi tulajdonos, de egyben azt is, hogy más sem lesz az.

 

De ez pontosan milyen hatásköröket jelent akkor? Ha egy olyan gazdasági csoport, ami nem kimondottan sajtóbarát, egy kiadó tulajdonosává válik, akkor sem tudja befolyásolni egy újság tartalmát?

Ez az a kérdés, amire jelenleg senki sem tudja a választ. Alexej Fulmek vezérigazgató – aki 1993-ban a Smet megalapítva kivitte az embereket a Smenából és most azon dolgozik, hogy a Pentának ne legyen befolyása a lapokra – két alternatívát vázolt fel. Az egyik szerint a Penta csak kisebbségi tulajdonos lesz, vagy mert eladja részvényeinek egy részét (kb. 10%-ot) Vajdáéknak, vagy azért, mert olyan szerződést kötnek, hogy az 50% ellenére sem lenne jelen az igazgatótanácsban, tehát a cég vezetésében. A kisebbségi pozícióba való visszahúzódást mint alternatívát nyilatkozatában maga a Penta vezetője, Jaroslav Haščák vetette fel. Persze számomra kérdéses, mire lenne ez neki jó. Talán látják, hogy az 50%-kal többet veszthetnek. Merthogy ha nincs egyezség, akkor kvázi hosszú távon irányíthatatlanná válik a cég. A jelentősebb döntéseket nem lehet majd meghozni, ugyanis egyik tulajnak sem lesz többsége. Jelenleg úgy tűnik, egyik verzió esetében sem lenne befolyása a Pentának a szerkesztőségek munkájára. Ez a legfontosabb a szabad újságírói munka szempontjából.

Jaroslav Hašščák, a Penta vezetője

Jaroslav Hašščák, a Penta vezetője

 

Elméleti kérdés, de ezek után adódik: mégis akkor miért éri meg megvenni egy újságot a Pentának, ha kisebbségi tulajdonosként nem szólhat bele a tartalomba?

Itt vissza kell kanyarodni a történet legelejére. A Penta valószínűleg hasonló forgatókönyvvel számolt, mint a Pluska és a Trend esetében. Hogy csendben lezavarja a bizniszt, aztán egy szép napon beállít a szerkbe azzal, hogy ő is társtulajdonos. Csakhogy az elővásárlási klauzula miatt kitudódott – még ha trükkösen a SITA-n keresztül is akarták megvenni a részvényeket –, hogy mire készülnek. Talán – de ez tényleg csak spekuláció – azért mennének bele egy kisebbségi részvénycsomagba is, mert látják, hogy a kiélezett helyzetben nagyot bukhatnak az egészen. Ha erőltetni fogják a dolgot, a Sme bedőlhet, akkor pedig kidobott pénz a németeknek adott 15 millió euró. Ha nem erősködnek és gesztusokat tesznek, akkor viszont talán elérhetik, hogy a Sme konszolidálódik, mert csak a „rebellis” szerkesztők egy része megy el.

 

Nem aprópénz ez a 15 millió euró a Penta egyéb bevételeihez képest? És miért nem jutott eszükbe korábban ez az ötlet? A média felvásárlásával megelőzhették volna akár a Gorilla-botrány medializálását is.

Azt tőlük kellene megkérdezni, hogy miért most kezdtek nagybevásárlásba. A Petit Pressbe azért most vásárolták be magukat, mert a német társtulajdonos idén akart megszabadulni részesedésétől. Biztos, hogy nagyobb pénzeket is befektettek már, de egyrészt nem hiszem, hogy Haščákék csak úgy legyintenének 15 millióra – ez azért mégis komoly összeg –, másrészt ha bukik a Sme, akkor ez miattuk lesz. Ez pedig újabb pofon lenne az imázsuk szempontjából. Ha valami nagyon jót tenne nekik – és itt most ismételten csak spekulálok –, akkor az pont a Sme és a Petit Press konszolidációja, ha eljátszanák a jófiút és az ügyes gazdát, mutatván: lám, feleslegesen féltek tőlünk, nem harapunk, segítettünk rendbe rakni a céget, számunkra is fontosak a demokratikus társadalom értékei. Amúgy a Gorilla-botrányt szerintem nem előzték volna meg egy média-bevásárlással. Így sem valamelyik lapban, hanem az interneten bukkant fel először az akta. Végső soron a Smenek is már legalább 2009-től megvolt az anyag, csak mivel nem tudták semmilyen bizonyítékkal alátámasztani, nem mertek előjönni vele, mert a sajtóperekbe belebuktak volna.

Új Szó

Új Szó

 

A Sme szerkesztősége minden bizonnyal kettészakad a lépés hatására, új lap alapítását fontolgatják. Az Új Szóban ellenben ez a forgatókönyv fel sem merült. Mi ennek az oka?

Kérdéses, a Smeből hányan mennek végül el. A vezetőség biztosan, ám lesznek valószínűleg jó páran, akik időközben meggondolják magukat. Ami pedig az Új Szót illeti. A történet az elejétől nem rólunk szólt, ezt mindenki tudja. A Pentának minden bizonnyal a Sme kell – nem tudjuk még, mire –, nem az Új Szó. Másrészt egy ilyen lépés semmit sem oldana meg. Sőt! A mi helyzetünk alapvetően különbözik a Smetől. Egy magyar napilap létezik, ha innen elmenne akárcsak 8–10 ember, gyakorlatilag megszűnne. És soha többé nem lenne Szlovákiában magyar napilap – ismerve a nyomatott sajtó piacán uralkodó trendeket, egyszerűen kizárt, hogy létrejöjjön helyette valami más. Emellett fontos az is, hogy a Penta nem többségi tulajdonosként érkezne. Az én véleményem az, hogy amíg nem szól bele a tulaj a munkába, addig azt végezni lehet. Még ha 40 vagy 50%-ban a Pentához köthető cég is a társtulajdonos.

 

Tehát ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a szerkesztőség azt feltételezi, a Penta a „magyarokat” hagyja tovább dolgozni?

Igen. Másrészt, ahogy korábban is mondtam, a Penta nem tud többséget szerezni, hacsak Peter Vajda el nem adja neki a saját részét – ez viszont állítólag egyáltalán nem fenyeget. És még egy fontos szempont. Vajdáék az elmúlt hónapban több szlovákiai befektetőt is megkerestek, hogy össze tudják szedni a 15 milliót, amivel kiüthetnék a Pentát (elővételi joguk volt, de legalább annyit kellett kínálniuk, mint a másik vevő). Azt viszont nem tudjuk, kik jöttek volna, ha nem a Penta, és azoknak az embereknek esetleg nem lettek-e volna ilyen-olyan érdekeik. Tehát a másik alternatíva sem biztos, hogy annyira jó lett volna…

 

Maradjunk egy kicsit az Új Szónál. Van kapcsolat a Sme szerkesztőségével, érződött, hogy a szlovák kollégák igényt tartanának a szolidaritásra? Egyáltalán milyen a hangulat a szerkesztőségben az újságok márkájától függetlenül?

Bizonytalanság uralkodik az összes szerkesztőségben, de ez természetes egy ilyen helyzetben. A múlt héten hallottam olyan hangokat, hogy pár smes kolléga elégedetlen volt, mert úgymond nem álltunk ki mellettük, ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy ők meg nem koordinálták lépéseiket velünk, sem a többi szerkesztőséggel. Őszintén: így azért nehéz szolidaritást várni. S ahogy korábban is mondtam, a mi helyzetünk valamennyire különbözik az övéktől.

 

Nem kéne mégis legalább valamilyen szimbolikus formában az Új Szónak közösséget vállalnia a felmondásukat beadó smes szerkesztőkkel? Valamilyen coming out-ot produkálni, ami meggyőzi a magunkfajtákat, hogy igen, egész biztos nem kell az olvasónak félni attól, hogy az Új Szó szerkesztői pentás befolyás alá kerülhetnek a jövőben?

Az Új Szó szerkesztősége kiadott egy nyilatkozatot, amelyben elmondta erről az ügyről a véleményét. Ami nagyjából azonos az általam itt elmondottakkal. Persze erre lehet mondani, hogy az csak egy darab szöveg volt, ám nem szerencsés, ha egy szerkesztőség vagy újság visszatérően saját magával foglalkozik.

Sme

Sme

 

Nem látsz morális problémát abban, hogy ezentúl olyan tulajdonosnak fogtok dolgozni (profitot vagy veszteséget termelni), és a szólásszabadságot gyakorolni, aki ezt az országot a state capture-ben tartja? Hol a kompromisszum a kisebbségi intézményrendszer fenntartása (ahol az Új Szó kulcsszerepet játszik) és a „magasabb” értékek figyelembevétele között?

Természetesen ezt is mérlegelni kell. Ez a kérdés megfordult az én fejemben is – és biztos nem csak az enyémben –, amikor megjelentek az első hírek a Penta érkezéséről. Egy ideális világban ilyenkor talán azt mondhatnám, hogy kösz szépen, megyek odébb, egy másik magyar laphoz vagy csinálunk egy újat. Ám nem egy ilyen világban élünk. A legfontosabb erkölcsi kérdés valójában nem ennél a pontnál merül fel, hanem akkor állna elő, ha egy pentás vezető azt mondaná: „Mózes úr, hamarosan épülni fog egy remek kórházunk Nagymihályban, készítsenek róla egy szép riportot. A Dôvera pedig holnap mutatja be új szolgáltatását, szerintünk hasznos lenne az olvasók szempontjából, ha megjelenne róla valami”. Ekkor jöhetne a dilemma, hogy írni a vacak kórházukról meg a biztosítójuk új termékéről, azzal, hogy a fontos dolgokba, a közéleti és kisebbségi jellegű témákba nem szólnak bele, vagy nemet mondani és felállni. Egy ilyen helyzetben nemet kellene mondani. Egyrészt mert elvi kérdés, hogy a tulajdonos nem diktálhatja a témákat, másrészt pedig mert az ilyen, ártatlannak tűnő kompromisszumokkal lehet elindulni egy nagyon síkos lejtőn. Csakhogy ugyebár jelen esetben nincs ilyen dilemma, és mivel a Penta nem szerez többségi tulajdonrészt, bízom benne, nem is lesz. A kiadó pénzügyi dolgai és a szerkesztőségi munka két külön ügy. A Petit Press a Fico-kormányok alatt is kért és kapott pl. kisebbségi kulturális támogatást, ám az Új Szó semmivel sem volt ettől kritikátlanabb Ficóékkal szemben. Sőt, a Sme részére is kért és kapott különböző emberi jogi projektekre állami dotációt, ez viszont a szerkesztőséget, hozzánk hasonlóan, nem akadályozta meg abban, hogy kritikus legyen – amikor kellett – a kormányzattal szemben. Ez a kinek a pénzét fogadjuk el kérdés nem csak a tulajdonosváltáskor jön elő. Ha azt mondom, hogy munkámmal nem akarok hasznot termelni a Pentának, akkor viszont az rendben van, hogy elfogadom a Penta által tulajdonolt cégek hirdetéseit? Amúgy ezt a dolgozzak-e olyan cégben, ahol a Penta (társ)tulajdonos kérdést nagyon sok ember feltehetné, hiszen számos céget birtokolnak – biztosító, bank, kórházak stb. És más cégekkel kapcsolatban is felmerülhet ez. A Penta pechje, hogy pont egy őket lehallgató akció dokumentumai kerültek nyilvánosságra – persze máig kérdéses, pontosan mi igaz és mi nem a Gorilla-aktákból –, sokan elmondták már, hogy a többi nagy üzleti csoport sem jobb ebből a szempontból. Ezzel nem relativizálni akarom az ő negatív szerepüket, csak rámutatni, hogy jó lenne nem fekete–fehéren látni a világot. Én a mai napig nem tudom – soha sem nyomoztam utána –, hogy Peter Vajda miből gazdagodott meg, mivel foglalkozik, sem azt, hogy az eddigi 50%-os német társtulajdonos Németországban milyen kiadványokat jelentet meg és milyen az ottani üzletpolitikája.

Trend, Plus 7 dní, Sme, Új Szó – a Penta az utóbbi hetekben alaposan bevásárolt

Trend, Plus 7 dní, Sme, Új Szó – a Penta az utóbbi hetekben alaposan bevásárolt

 

Látsz esélyt arra, hogy az Új Szót továbbpasszolják az ügylet keretén belül? És elméleti síkon kit érdekelhet egy hasonló napilap, ha áruba bocsátják a csomag magyar részét?

Őszintén: fogalmam sincs. Az, hogy a magyar lapokat eladnák-e, valószínűleg attól függene, hogy mennyire fontosak gazdasági és egyéb szempontból a kiadó számára. Bizonyos fórumokon divatos fikázni az Új Szót, ám ha a számokat nézzük: manapság kb. 40 ezret adnak el naponta a Smeből és 20 ezret az Új Szóból. A Vasárnapból pedig hetente 25 ezret. Ezek azért jelentős számok (pl. a kétszer nagyobb magyarországi piacon csak két véleményformáló napilapból adnak el többet, a Népszabadságból és a Magyar Nemzetből) – a nyomtatásnál (a cégnek saját nyomdája van), a terjesztésnél, valamint a hirdetési piac megcélzásánál is komoly súllyal bírnak. Nem tudom, ki akarhatná megvenni az Új Szót, lehet, hogy politikai okokból esetleg valamilyen magyarországi befektető. De még egyszer hangsúlyozom: a Penta legfeljebb 50%-os tulajdonrészt szerez, tehát ha a legpesszimistább („veszekedős”) forgatókönyv is válna valóra, a magyar lapokat Vajdáék beleegyezése nélkül nem tudnák eladni, mert egy ilyen jelentős döntéshez többségi beleegyezés kell.

 

Zárókérdés: személyes véleményed szerint mi kéne ahhoz, hogy az Új Szó szerkesztősége, vagy akár saját magad is meglépd azt, amit a Sme újságírói? Hol van az a határ, amit nem léphet át a laptulajdonos?

A tulajdonos, a cégvezetés nem szólhat bele a szerkesztőség munkájába. Ez minden normálisan működő kiadónál alapszabály. Nekem soha senki sem mondta meg felülről, hogy ezt vagy azt kéne csinálni, Mózes úr, ezt meg azt nem szabad leírni. Ha a pentások pozícióba kerülnének, és „lejönnének” instruálni minket, akkor egyértelmű, hogy felállnék. Akkor lenne okom a távozásra. Most még nem látom sem okát, sem értelmét.

 

A kérdéseket Tokár Géza, Melecske Ákos és Havran József tették fel.