NevisIsland

“Az adóparadicsomokat nem lehet megszüntetni anélkül, hogy az adósivatagokat ki ne zöldítenénk” – ilyen metaforával magyarázza a liechtensteini trónörökös herceg az adóparadicsomok szükségszerűségét, írja az Index. Sok ország adórendszere annyira bonyolult, „hogy az adóteher elsődlegesen a kisemberekre nehezedik, miközben mindenki hasznot húz, aki adótanácsadóval navigálni tud a paragrafusok dzsungelében”.

A hercegnek igaza van, viszont nem mondja el, hogy mi az oka ennek a dzsungelnek. Az adórendszerek egyszerűsítése politikai örökzöld: ígért már ilyet Obama, Bush vagy Reagan is (ma egy amerikai multicég adóbevallása legalább háromezer oldalas, és a magánszemélyeké sem jobb), vagy Orbán Viktor söralátétes adóbevallást. A nagy szlovák adóreform után a hazai rendszer ugyan egyszerűsödött, de még mindig a világ leösszetettebjei közétartozik. Ez utóbbinak igen jó marketingje volt, mert mindenki elhitte, hogy az adórendszer egyszerűsítéséhez elég az, hogy minden adónemnek egyforma kulcsa van (akkoriban 19%). Holott amíg az ember eljut ahhoz, hogy a végleges adóalapot megszorozza az adókulccsal, paragrafusok tucatjain kell átrágnia magát, hogy a különböző jövedelemforrásait, kivételeket, csökkentő tételeket sikeresen megállapíthassa.Az adórendszer azért bonyolult, mert maga a társadalom és az abban zajló sokmillióféle gazdasági tevékenység is bonyolult. Különböző ágazatok (földművelőtől -informatikusig), árucsere vagy szolgáltatásnyújtás, ingatlan vagy építkezés, tőkejövedelmek, örökség vagy fogyasztás, a vállalkozások többféle jogi formája, külföldről származó jövedelem, számviteli szabályok, vállalatátalakulás: mind-mind specifikus szabályokat igényel, sajnos nem elég rá a Tízparancsolat. A pár ezer lakosú Liechtenstein és Luxemburg vagy a „vadabb” Kajmán-szigetek sokkal könnyebben megengedhet magának egy pároldalas adórendszert, mint a többmilliós Franciaország vagy Szlovákia.

Továbbá egy államnak figyelembe kell vennie, hogy egyes jövedelmek ne legyenek kétszer vagy többször adózva, vagy az EU négy szabadságjoga ne sérüljön. Egyidőben kell óvakodni a kisördögtől (adóelkerülés, adócsalás kivédése) és a kisangyalt játszani: különleges szociális csoportok (nagycsaládok, nyugdíjasok, fogyatékosok) érdekeit óvni. Aztán itt vannak a társadalom sokrétűségéből adódó kivételek: politikai (jó)szándék, lobbizás eredményeképp született adózási kivételek, kedvezmények, támogatások hosszú sora. A törvényhozó alkothat a nulladik évben egy egyszerűbb adórendszert, de a társadalmi-politikai dinamika (minden változik) szépen lassan beleépítené a kivételeket és összetettségeket.

Épp a sokrétűség miatt, ami a világunkat, emberi tevékenységünket jellemezi, a jog a törvényekben kénytelen egy absztrakt nyelvezetet használni, amit a sokféle tevékenységet végző emberek egyformán alkalmazhatnak, hogy megadhassák a császárnak, ami a császáré. Definíciók, értelmezési nehézségek merülnek fel, melyeket sokszor a bíróságok tisztáznak le vagy tesznek még érthetetlenebbé. Hiába, ők is csak emberek. Így az adótörvények és minisztériumi rendeletek tucatjai mellett ott van a „case law”: a bírósági ítéletek százai, szakirodalom és publikációk tömege.

Az adórendszer bonyolult és összetett, és minden bizonnyal az is marad a jövőben. A dolgok természetéből adódik az is, hogy mialatt a régiónkban a kisemberek viselik a legtöbb adóterhet és a kisebb magánvállalkozások az adórendszer összetettségéből adódó nem éppen produktív többletmunkát, addig a nagyobb vállalatok megengedhetik maguknak, hogy ezeket a nehézségeket jól felvértezett adótanácsadóikkal oldassák meg, vagy egy bizonytalan jogviszonyokkal teli országból máshova helyezzék át a jövedelmüket vagy az egész tevékenységüket.

A „jó kormányzás” viszont egyértelművé tehet bizonyos alapszabályokat és értékrendet, amivel ez a teher elviselhetőbb és kiszámíthatóbb. Ez lehet például a magántulajon védelme, visszamenőleges adóztatás tiltása, a túl gyakori változtatások elkerülése vagy a kis- és középvállalkozások adminisztrációs terheinek csökkentése. Ha ez hiányzik, akkor nagy baj van: az embereket spekulációra kényszeríti, rossz szokásokat alakít ki, csökkennek az adóbevételek, az adóbehajtás egyre drágább és fájdalmasabb lesz. Állambácsi öngólt lő ha megbukik az adóztatás legitimációs próbáján, az emberek nem veszik komolyan más kérdésekben sem.