InsideJob

A filmtörténet kevés jó filmet ismer a pénzvilágról. A Bennfenteseket (Inside Job) mindenkinek érdemes megnézni, akinek nem közömbös, hogy mi történik a pénztárcája körül. Charles Ferguson dokumentumfilmje, melynek kiváló magyar szinkronja van, érthető nyelvezettel és kellő drámaisággal meséli el, hogy jutott el Amerika a 2008-as pénzügyi válsághoz, melynek egyre jobban érezzük az európai utórezgéseit.

A filmkészítő Ferguson egy rendkívül érdekes fazon: eredetileg informatikus vállalkozó, aki a filmkészítésben is kipróbálta magát: első dokumentumfilmje, a No End in Sight az iraki háború utáni időszak tragikus amerikai félrekezeléséről szól. Igazi leadership lesson, érdemes azt is megnézni. A Bennfentesek a Wall Streetre, illetve az amerikai pénzvilág bugyraiba vezeti el a nézőt.

A film a jól ismert izlandi történettel kezdődik: túlhitelező helyi bankok, nulla reguláció, majd összeomlás, pánik és „Menjetek vissza halászni!” hangulat. Mindenféle összeesküvés-elmélet nélkül a film világosan elmagyarázza, hogy jutottunk el a válság kirobbanásáig: miért és hogyan múlt ki az elmúlt évtizedekben az amerikai álom, illetve hogyan próbálták azt mégis fenntartani. A „mindenkinek lehet saját háza, sőt kettő” illúziójának köszönhetően az emberek nyakig eladósodtak. A pénzügyi innováció és dereguláció pedig gondoskodott arról, hogy a probléma sokkal nagyobbá (derivatívák), illetve nemzetközivé (ügyes marketing) váljon.

Aki még most sem érti a hitelnemteljesítési csereügyletek (CDS), collateral debt obligationök (CDO) és más csudás pénzügyi termékhibridek lényegét, az most mindenféle erőlködés nélkül megismerheti őket. A szerző kellő szakmai igényességgel, de mégis közérthetően végigvezet bennünket az “értékpapírosítási táplálékozási láncon”, ami aztán 2008-ban majdnem romba döntötte a világot.

A történelmet mindig emberek csinálják, így ez a film sem szólhat másról, mint róluk, rólunk. Megtuhatjuk, kinek brigádozott Greenspan, miért Wall Street-i minden amerikai elnök pénzügyminisztere, vagy mennyi volt a régi időkben a nagy öreg, központibankár Paul Volcker kezdőfizetése. A filmben megszólal Soros Gyuri, egy Wall Street-i bordélyház bőkeblű madamja, a drogozó brókerféjszek egyik pszichológusa, valamint számos politikus és szabályozó, vagy a regulációt magánkezdeményezésből elkezdő, aztán a szexbotrányai miatt lemondatott New York-i államügyész, Eliot Spitzer. Európából pár izlandi arc jelenik meg, valamint két francia: az egykori IMF-vezér Strauss-Kahn és utódja, a sármos Christine Lagarde. Közgázhallgatóknak külön bonbon az egyébként tankönyvei által ismert Mishkin szívatása, aki épp a válság kirobbanásakor mondott le a Federal reserves állásáról. Vele együtt a közgazdász szakma is jócskán megkapja a magáét (szerintem jogosan), a mundér becsületét a mára hősökké avanzsált Roubini vagy Rajan védi meg. Nem csoda, hogy számos kulcsszereplő nem vállalta a szereplést a filmben, őróluk Ferguson minden egyes alkalommal érzékletesen megemlékezik.

filmelőzetes – angolul

A film bizonyos hátrányának tartom, hogy túlságosan ki van élezve a jó és a rossz harcára, mint valamiféle financiális Gyűrűk ura. A válság okait kifejezetten a drogozó-kurvázó, erkölcstelen, bűnöző befektetési bankárokban és szövetségeseinek összeesküvésében látja. Például a több tízmilliónyi munkáját vesztett kínaival kapcsolatban nem mondja el, hogy az elmúlt évtizedek álomvilágához a mesterségesen alulértékelt jüan is hozzájárult, vagy azt, hogy a bambuszfüggöny és vasfüggöny lehullása óta százmilliók emelkedtek ki a szegénységből, és ma új középosztályként keresik a helyüket a Nap alatt. Nem esik szó a nyolcvanas években a nyugati világban komoly feszültségeket, elveszett generációkat teremtő inflációról és árfolyam-ficánkolásról; és arról, hogy ezen jelenségek a nyugati országok többségéből a rákövetkező évtizedben eltűntek. Akkori ésszel a pénzügyi dereguláció jó ötletnek tűnhetett; hasonlóképpen – hogy otthoni példánál maradjunk – a visszaesés előtt nagy favoritnak számító egyenadó, mely mára már messze nem sláger.

A film végére erős hiányérzetünk támadhat egy európai Inside Jobra, azaz az euró és a mai adósságválság történetére. Az európai filmszakma ezzel egyelőre adós maradt, reméljük, nem a krízis miatt megcsappant állami támogatások miatt.

Ferguson filmjének szlovákiai magyar viszonylatban is van tanulsága: Dél-Szlovákiában van a legtöbb kisajátítás az országban, mikor az adós feje fölül elárverezik az otthonát. Ez a tájainkon dúló pénzügyi műveletlenségre is szomorú bizonyíték, mely legalább ugyanolyan súlyos károkat okoz, mint egypár Wall Street-i bankár vagy populista politikus, mégsem foglalkozik vele senki. Már csak ezért is érdemes megnézni ezt a filmet.


intro magyarul