Amíg az olasz focisták a döntőbe jutáson ügyködtek az Eb-n, a szomszédos miniállam vezetői egy méretes öngól előkészítésén fáradoztak. A produkció össze is jött, kérdéses, ezt akarták-e. A hazai előkészítők biztosan, több mint kérdéses, a messzi Róma is hasonlóan gondolkodna-e…
Először lássuk a tényeket. Róbert Bezák nagyszombati érseket – több tízezer magyar hívő főpásztorát – a Szentszék hétfőn leváltotta. Az ok: a januárban lefolytatott apostoli vizitáció eredményei nem kielégítőek. Konkrétabban: nem tudni. A következmények: beláthatatlanok. Az egyház számára.
Bezák, annak ellenére, hogy ilyen jellegű közvélemény-kutatások nem szoktak készülni, bizton kijelenthető, hogy a legnépszerűbb egyházi vezető volt Szlovákiában. 2009-es kinevezése meglepetésként hatott, mivel nem egy konzervatív stílusú, zárkózott, a katedráról összevont szemöldökkel letekintő személyt neveztek ki érseknek, hanem a közvetlen stílusú, karizmatikus és a széles közvélemény számára teljesen ismeretlen redemptorista szerzetest. Akkor többen úgy vélték: a Vatikán úgy érezte, új időknek új dalaival kellene betörni a kissé áporodott Nagyszombati Érsekségbe. A határozatot sokan a Szentszék felvilágosult döntéseként értékelték, mivel ha a hazai vezető kléruson múlott volna, egy Bezák-habitusú ember valószínűleg még évtizedekig nem kerülhetett volna püspöki székbe.
Bezák az elmúlt három évben nagyrészt be is váltotta a – laikusok által – hozzá fűzött reményeket. Továbbra is nyitott maradt, közvetlen stílusával a nem hívőket is meg tudta nyerni (vagy legalábbis nem elrettenteni – ami szintén eredmény). Például a Pohoda zenei fesztiválon vett részt egy beszélgetőesten, vagy Štefan Hríb Lámpa című tévéműsorának vendége volt. Készségesen állt a média rendelkezésére, felpezsdítette egyházmegyéje hitéletét, s ami a legfontosabb: szimbolikus és pénzügyi téren is teljesen elütött méltán rossz hírnévnek örvendő elődjétől. Míg Ján Sokol engesztelő szentmisét mutatott be Jozef Tisóért (mielőtt valaki ebbe belekötne: ha egy/több hívő erre felkérést ad, engesztelő misét bárkiért be lehet mutatni, ez önmagában nem probléma, ám egy magára valamit is adó érsek ilyet nem vállal el, a misét maximum egy nevesincs káplánnak adja oda), addig Róbert Bezák Tisóval kapcsolatban nem félt elmondani az igazat. Sokolnak, mint utólag kiderült, zűrös gazdasági jellegű ügyei is voltak, állítólag sok százmillió koronát játszott át egy volt ŠtB-s tisztnek (emiatt két éve pereskedik a .týždeň hetilappal). Bezák kinevezése után pénzügyi auditot rendelt el, és a vitás ügyekben nem akarta elmaszatolni Sokol felelősségét. Emellett pedig az sem mondható, hogy a közvélemény előtt akarta volna mosni a szennyest: amikor válaszolni kellett a kérdésekre – a bíróság előtt -, akkor válaszolt. Amúgy nem verte nagydobra elődje viselt dolgait. Pedig lett volna mit…
 |
| Az előd, Ján Sokol. Tud súgni – az ÚPN aktái szerint az ŠtB-nek is bedolgozott. |
Három évnyi tevékenykedés után derült égből villámcsapásként érkezik a hír: Bezákot az egyházmegyéjében fellelt hiányosságok miatt visszahívják hivatalából. Az ok, ahogy fentebb írtam: gyakorlatilag ismeretlen. A Vatikán és a szlovák püspöki kar kommentárja: ez van, ezt kell elfogadni. Kész, egy szóval sem több. Kinek jó ez? Azoknak, akik ki akarták csinálni Bezákot, valószínűleg igen. A szálak mozgatóit minden valószínűség szerint itthon kell keresni. Ám ez nem menti fel a felelősség alól Rómát, ahol a végső döntést meghozták. Pontosabban: ahol belőtték az öngólt. Ez ugyanis egyértelműen az. Leváltják a népszerű érseket, s mindennek tetejében alibista hozzáállásukkal még fel is mérgesítik a híveket. Ezzel a hozzáállással ráadásul éles muníciót szolgáltatnak az egyházat és a vallást rühellő balos és kváziliberális véleményvezérek kezébe, akik ezután nyálukat csorgatva írhatják, hogy “mi már sokszor mondtuk, ezek képmutató álszent trógerek”, “most is hogy elintézték ezt a jófej Bezákot”. (Miközben a jófej Bezártól természetesen korábban gyakorlatilag nulla jó szót írtak, mert ő “csak” egy katolikus vezető, akiről elvből nem lehet jót írni.)
Püspököt, érseket kivételes esetben szokott leváltani a pápa. Ehhez rendkívül nyomós indokok kellenek. Bezák esetében viszont ilyeneket nem látni. A hivatalos körök konok hallgatása pedig ideális táptalajává válik a különböző összeesküvés-elméleteknek. Ami érthető, s ha ezzel ott fenn nem számoltak, magukra vessenek. Ugyanis ők maguk adták azt a bizonyos táptalajt – jól megtrágyázva. Annak ellenére, hogy a katolikus egyház esetében egy hierarchikus intézményről beszélünk, mely ritkán nyilatkozik belső ügyeiről, egy ilyen horderejű döntés esetén a 21. században elvárható lenne, hogy legalább annyit elmondjanak, miért is dobják legnépszerűbb szlovákiai egyházvezetőjüket. Mindezek után elég ócskán hangzik majd, ha legközelebb arra panaszkodnak, hogy a hívek elpártolnak az egyháztól, illetve nem aktívak. A nagyszombatiak felháborodása már most kézzel fogható. S velük együtt számtalan, a Nagyszombati Érsekségen kívül élő hívő teszi fel magában a kérdést: normálisak ezek? Az alapvető probléma nem azzal van, hogy a pápa kihasználta jogát, s elmozdította egyik érsekét, hanem azzal, hogy az ehhez vezető okokat nem magyarázta el.
A leváltás rámutat a katolikus egyházi hierarchia egyik klasszikus problémájára. Személyi döntéseiben sokszor nem az erkölcsi, hitbéli tételek szerint jár el, hanem intézményi logikával gondolkodik. Ha egy püspök gazdasági visszaéléseket, vagy más jellegű, pl. a hittételek ellen nagyban vétő bűnt követ el, akár ismételten, hosszú évek telnek el, míg a Szentszék lép. Ha egyáltalán lép. Mivel minden egyes elmozdítás egyben rá is irányítja a figyelmet a delikvensre. Így sokszor kivárásos taktikára játszanak. Ha viszont valaki az intézményes kereteke feszegeti, vagy nem zárja a sort (mint ahogy Bezák is azzal, hogy nem akarta elmaszatolni Sokol botrányos ügyeit), azt nyomban elnyisszantják. Pedig normális esetben mindennek pont fordítva kellene lennie: a csaló püspöknek, a pedofil érseknek vagy a gyereket nemző egyházvezetőnek kellene 24 órán belül távoznia, nem annak, aki ezt nem hajlandó takargatni.
Az ügynek van egy – miért ne lenne?… – szomorú szlovákiai magyar vonatkozása is. A Pázmaneum polgári társulás – szlogenje szerint a “felvidéki magyar katolikusok szolgálatában” – pár órával a döntés bejelentése után sietett közzétenni, hogy a “Pázmaneum Társulás tagjai és szimpatizánsai, miként sok felvidéki magyar pap és hivő is megnyugvással üdvözlik a Szentatya bölcs döntését, mellyel az Egyház egységét és a pásztoraiba vetett bizalmat erősítette meg”. Mielőtt leszögezném, hogy én nem üdvözlöm a döntést s bennem semmiféle bizalmat nem erősített mindez, sőt, nézzük csak, mi vezethet egy ilyen állásfoglalás lejegyzéséhez. A Pázmáneum tudhat valamit – Bezák leváltásának nyomós okait -, amit szinte senki sem tud Szlovákiában (kivéve talán pár püspököt és bizalmi embert). Ez kizárt. A másik verzió szerint a társulás ezzel igyekszik jópontokat szerezni egyeseknél, mivel tudják, a felháborodás egy dolog, a vezető klérus véleménye meg egy másik dolog. Ha úgy érzik, ez kell ahhoz, hogy a pozsonyi érsek vagy a nyitrai püspök megsimogassa a buksijukat – ők kb. azt sem tudják, hogy létezik ilyen oldal, ha igen, most amúgy is fontosabb dolgaik vannak, mint ez -, akkor szintén elég amatőrök. Vagy netán a nacionalista Sokol jobban tetszett nekik, mint az őt váltó Bezák? Ez esetben is igaz: hallgatni olykor aranyat ér…
