Néhány hete nagy nyilvánosságot kapott a somorjai buszpályaudvar ügye, amelyre a felújítás után először nem, azután mégiscsak kikerültek a magyar feliratok. Az ügy számomra elsősorban nem az eredménye, hanem a magyar feliratok hiánya által kiváltott, ritkán látott civil tiltakozáshullám miatt érdekes.
Tavaly Somorja volt az első hazai város, amely helyi rendeletet fogadott el a kétnyelvűség támogatásáról. Kicsit szkeptikus vagyok ennek a hatékonyságával kapcsolatban. Tévedés ne essék, nincs bajom egy semmire nem kötelező rendelettel, amíg azt nem a kétnyelvűséget elősegítő tényleges lépések helyett kapjuk. Azonban a gyorsan elharapózó rendelet-láz mellett azt is látni kell, hogy az önkormányzatoknak számos érdemi hatáskörük van ezen a téren, amivel nem élnek.
A rendeletet elfogadó városok közül vajon hol vannak magyar feliratok a buszpályaudvaron? Vagy mondjuk a községi rendőrség szolgálati autóin? Melyik önkormányzatnak van magyar nyelvű weboldala? Melyik önkormányzati tulajdonban álló közterület-fenntartó vállalat vagy más közhasznú cég tájékoztatja magyar nyelven is a lakosságot, és köt velük kétnyelvű szerződést?
Ilyen és hasonló lépések alapján lehet igazán értékelni az önkormányzatok kétnyelvűség érdekében kifejtett igyekezetét. Mert szép dolog a vállalkozók kétnyelvűségre való biztatása, de ezt az önkormányzati tulajdonban álló üzlethelyiségek bérbeadásának feltételéül kikötni talán hatékonyabb lenne. A magyar óvoda és iskola fenntartását csak közhelyszerűsége miatt nem említem.
Somorja esete arra világít rá, hogy a választópolgárok egy része számára ezek a lépések már nem közömbösek. Hogy hányan vannak, nem tudjuk, de hogy egyre aktívabbak, az biztos. Tavaly a Kétnyelvű Dél-Szlovákia matricái voltak az első fecskék, amik megmutatták, hogy máshogy is mehetnének a dolgok. A múlt hónapban Somorján már több szervezet és cikk rótta fel a hiányzó magyar táblákat, nem eredménytelenül. Innentől kezdve a városvezetők jól teszik, ha odafigyelnek a kérdésre, mert nagyon lejárathatják magukat a nyilvánosság előtt.
Természetesen a Kétnyelvű Dél-Szlovákia előtt is léteztek kétnyelvűséget felvállaló szervezetek, de a kérdés országos szintű tematizálása mindenképpen nagyon hasznos volt. Innentől kezdve szabad a pálya, bármelyik helyi civil csoport górcső alá veheti, hogy teljesít községe vezetősége. Reméljük, a somorjai civilek példáját követve hangot is adnak a véleményüknek, és nyomás alá helyezik képviselőiket.
Kíváncsi vagyok, melyik párt fogja hamarabb megérteni, hogy ez a fajta aktivizmus nem csak kihívást jelent, hanem egyben lehetőséget is. A kétnyelvűség előmozdításával ugyanis könnyen lehetne politikai pontokat szerezni. Van még idő az önkormányzati választásokig, most az egyszer tényleg nem bánnám, ha a helyi politikusok megpróbálnának a választók kedvében járni.
Utóirat: egyesek szerint a kétnyelvű feliratok ügye nem a legfontosabb kérdés. Valóban nem, de ez semmiképpen nem ok arra, hogy ne foglalkozzunk vele. Sem energiát, sem pénzt nem von el a többi, „fontos” kérdéstől. És főleg nem ok arra, hogy visszafogjuk azokat, akiket pont ez érdekel. A fanyalgók inkább példát vehetnének róluk. A feliratok ügye ugyanis sok szempontból nagyon hasonlít más önkormányzati hatáskörbe tartozó kérdéshez. Ha valakit jobban érdekelnek a helyi illegális szemétlerakatok, a kátyús utak vagy a helyi közbeszerzések, ugyanazt kell tennie, mint a kétnyelvűségért küzdő aktivistáknak: ne hagyja szó nélkül, hogy választott vezetői átverjék, vagy észre se vegyék a problémát. Tegye szóvá, írjon róla, ragasszon matricát, forgasson filmet, hívja fel a problémára az emberek figyelmét. Polgári aktivizmusból tájainkon sosem elég.
