Szlovákiai magyar parlamenti érdekképviselet

Legyen 2013 az együttműködés éve. 2012-ben az együttműködés miatt szavazz ránk. 2011-ben együttműködtünk mindenkivel, kivéve a szlovákiai magyarokat. 2010-ben szavazz ránk, mert együttműködünk egy déli autópályáért. 2009-ben pedig megalakultunk, hogy működhessünk együtt. Valahogy így néz ki Bugár Béla kibővített gondolatmenete, melyet a múlt héten közölt a blogján.

Mivel egy politikusnak nem az általánosságról kéne beszélni, hanem tényszerűen a konkrétumokról, nézzük meg a másik, sötét oldalt is. 

1) Úgy vélem, a Hídnak sikerült helytállnia a márciusi parlamenti választásokon.
Ha a sikert 5%-ban mérjük, akkor igen. Ha a szavazatok mennyiségében, akkor kevésbé. A 30 000-es szavazatvesztést nem lehet fluktuációra, de a jobboldali kormányválságra sem fogni, hiszen ellenpéldaként akár a KDH-t is felhozhatjuk, amely javított a 2010-es választási eredményekhez képest. A számok nem engednek, az utóbbi húsz évben most a legkisebb a parlamenti érdekképviseletünk (13 fős frakció), még akkor is, ha Bugár Béla hirtelen csak a magyar nemzetiségű hidas képviselőket veszi számba, szöges ellentétben az eddigi Híd-üzenettel, miszerint a Híd egész parlamenti frakciója a magyarság érdekeiért küzd, Andrej Hrnčiar ugye különösen.

Szlovákiai magyar parlamenti érdekképviselet (Zöld = MKP, Fekete = Híd) via SME.sk

2) A választási eredmény egy párt teljesítményének egyetlen objektív fokmérője
Nem egészen világos, hogy pontosan hogyan függ össze a 176 ezer leadott szavazat a párt teljesítményével. A kampánystáb teljesítményével még esetleg. A választók (döntő része) nem az elfogadott törvények áttanulmányozása szerint adja le a voksát, hanem szimpátia és ígéretek alapján. A párt teljesítményét inkább az elkészített, esetleg a valós síkra ültetett törvények, ill. a nyilvánosság előtti értékrend demonstrálása mutatja igazán. Ha tehát az analógia a párt teljesítményét a választások eredményétől teszi függővé, akkor bátran állítom, hogy hibás.

3) A Híd bő tucat képviselőjének sokkal többet sikerült elérnie, mint a „nagy” MKP-nak az előző ciklusban húsz fővel.
2013 ezek szerint sokkal inkább (továbbra is) a másikra mutogatás, mintsem az együttműködés éve lesz. Nem kell magyarázni a bizonyítványt, a “nagy” MKP-nak is voltak “sikerei”, mint példáula a Lisszaboni Szerződés vagy Csáky könyvének kiadása. A képviselői teljesítményekhez még visszatérünk, a korrektség jegyében azért jegyezzük meg, hogy egy ellenzéki pártot egy kormánypárttal szembeállítani nem más mint demagógia.

4) A Híd 14 fővel érte el annak az államnyelvtörvénynek a módosítását, amelyet korábban húsz magyar képviselőnek sem sikerült.
A nyelvtörvény filozófiája továbbra is ugyanaz maradt, mint amelyet a húsz képviselő sem tudott megváltoztatni. A legszörnyűbb talán az, hogy a Híd képviselői valóban elhiszik, hogy egy jó törvényt fogadtak el, annak ellenére, hogy a nemzetközi és a hazai szervezetek kezdettől fogva az ellenkezőjét állították. A nyelvtörvény “sikereiről” itt olvashatsz többet.

Bugár elfelejti, hogy 1999-ben a “nagy” MKP frakció 15 fővel érte el az államnyelvtörvény módosítását, amelyben eltörölték a büntetéseket. Maďarič reszortja 2009-ben állította vissza a büntetéseket, azóta az MKP pedig nem volt jelen a parlamentben. A hasonlat tehát teljesen értelmetlen. Ráadásul, hasonlóan az előző pontban leírthoz sántít, mivel egy kormánypárt teljesítményét méri egy ellenzéki pártéhoz (2009-10-ben az MKP).

5) A Népi Platform kezdeményezésével próbáltunk közös keretet adni annak a politikai küzdelemnek, amelyet jelenleg már nem csak a baloldal baltapontossággal végrehajtott, számos gondot okozó intézkedései ellen, hanem a jobboldali populizmus ellen is vívunk.
A Népi Platform nemcsak, hogy erőtlen, de teljesen jelentéktelen is. A sajtóhírek gyártásán kívül mást még nem igazán sikerült felmutatnia. Eljátszani az újraegyesülést (és a sokat hangoztatott együttműködést) bizonyára nem kis színészetet igényel, de mindenki tudja, hogy a szétesőben lévő SDKÚ, a koncepció nélküli KDH és a Híd együtt sem kínálnak alternatívát, nem még, hogy külön.

6) Emellett pedig ellenzékben sem adtuk fel a konstruktív parlamenti munkát. Azt gondoljuk, hogy a kisebbségi érdekképviselethez nem csak a szorosan vett kisebbségi ügyek tartoznak hozzá, de a szociális, munkaügyi és regionális politika általánosságban. Egy kisebbség csak akkor lehet sikeres, ha az általa lakott régiók is sikeresek, és ezt az elvet próbáljuk érvényesíteni a parlamentben is.

Készítettem egy gyors felmérést az elmúlt 9 hónap konstruktív parlamenti munkájáról.

Képviselő Benyújtott törvényjavaslatok száma Téma Benyújtott módosítójavaslatok száma Téma
Bastrnák Tibor 2 Állami bányák, sporttámogatás 5 Felsőoktatási intézmények összevonása, egészségügyi biztosítás
Bugár Béla 2 Nyugdíjak adómentesítése, közúti forgalom 0
Csicsai Gábor 0 1 Mezőgazdasági támogatások
Érsek Árpád 3 Önkormányzatok, közérdek szemmeltartása a köztisztviselői funkció betöltésekor, sporttámogatás 2 Felsőoktatási intézmények összevonása
Gál Gábor 3 Önkormányzatok, közérdek szemmeltartása a köztisztviselői funkció betöltésekor, sporttámogatás 1 Hivatali illetékek
Andrej Hrnčiar 5 Önkormányzatok, közérdek szemmeltartása a köztisztviselői funkció betöltésekor, állami bányák, közúti forgalom, sport 1 Közúti forgalom
Rudolf Chmel 0 0
Jakab Elemér 1 Állami bányák 0
Nagy József 1 Nyugdíjak adómentesítése 0
Simon Zsolt 0 0
Sólymos László 3 Közúti forgalom, büntetőjog, alkotmánymódosítás 2 Közúti forgalom, munkatörvénykönyv
František Šebej 0 0
Ivan Švejna 0 0

Forrás

Szerintem sem elég csak a kisebbségi ügyekkel foglalkozni, de amint látható, törvényhozási szinten egyáltalán senki sem foglalkozik vele. Itt persze Bugár Béla elmondhatja, hogy egy képviselő munkája nem csak abból áll, hogy a parlamentbe jár, és törvényeket “gyárt”. Ezt természetesen aláírjuk, megemlítenénk viszont, hogy vannak asszisztenseik is, akiknek többek közt kijárna ebből a munkából is, továbbá a törvényhozáson kívül sem találkoztunk a képviselők érdekdemonstrálásával (pl. a kétnyelvűségért tett erőfeszítéseknél).

7) A Híd eddigi története az együttműködésről szólt, koalícióképességünk és társadalmi beágyazottságunk eddig is többször bizonyítottuk.
A Híd által nem beavatott emberként inkább úgy tűnik, hogy a Híd együttműködése és ún. társadalmi beágyazottsága a kisebbségi témák nem felhozásában merül ki, amelynek köszönhetően mára (majdnem) minden kapcsolódó témát marginálisként kezel a szlovák média, feltéve, ha közlésre kerül.

Köszönjük, hogy támogatják az állami bányákat!

P.S.: Kedves Híd-sajtóosztály. Minden nagyképűség nélkül kérjük önöket, legközelebb próbálják meg rendes copywriterekkel megíratni politikusaik blogbejegyzéseit. Ha a moralizálás és a tények mellőzése az általános unalmas stilisztikával találkozik, akkor csak azt a képet láttatja a politikusaikról, amelyet már rég ismerünk.