hrusovsky

Bugár Béla többször hangoztatta, hogy csak olyan elnökjelöltet fognak támogatni, aki felvállalja a Híd, az MKP és a Kerekasztal által aláírt „kisebbségi minimumot”. 50 nappal a választások előtt kiderült, hogy Pavol Hrušovský nemcsak, hogy nem támogatja, de nagy valószínűséggel még csak nem is nagyon hallott róla.

A kisebbségi minimumot másfél éve írta a két szlovákiai magyar párt és a civil szféra ernyőszervezeteként működő Kerekasztal. A pártszakadást követő hidegháborús évek után először jutott konszenzusra a Híd és az MKP. Maga a dokumentum azokat az alapelveket fektette le, amelyek nélkülözhetetlenek a szlovákiai magyarság megmaradásához, illetve fejlődéséséhez.

Sokáig kérdéses volt, hogy a Híd melyik jelölt mögé áll be, Bugár Béla pedig azt hangoztatta, hogy pártja csak olyan személyt fog támogatni, aki egyetért a dokumentummal, és felvállalja a kisebbségi minimumban leírt alapelveket.

Másfél hónappal a választások előtt a Közbeszéd blogportál megkereste Pavol Hrušovskýt, hogy megtudja, támogatja-e az alapdokumentumot, felvállalja-e a kulturális és oktatási autonómiát, illetve, hogy azután, hogy nem szavazta meg a vasúti kétnyelvűséget, fontosnak tartja-e azt. A köztársaságielnök-jelöltet csak többszöri próbálkozásra sikerült elérnünk. A hivatalos parlamenti postafiókjából visszajött az üzenet, jelezvén: megtelt és nem képes több levelet fogadni. Matej Kováč, a KDH szóvivője sem válaszolt a kérdéseinkre, majd miután kinyomoztuk Hrušovský nem nyilvános parlamenti címét, Martin Krajčovič kampányszóvivő küldte vissza az elnökjelölt válaszait.

A (nem túl készséges) levelezés

Ezekből kiderül, hogy a Népi Platform jelöltje inkább kerülné a témát, valamint úgy tűnik, nem is olvasta a dokumentumot. Ha pedig nem látta, aligha várható el tőle, hogy beleegyezzen.

Arra a kérdésünkre, hogy a Híd szabott-e valamilyen feltételeket neki, pl. azt, hogy egyetértsen a kisebbségi minimummal, ezt a választ kaptuk: „A Most-Híd ismeri, milyen volt a hozzáállásom a témához 2002–2006 között, amikor a házelnöki pozíciót töltöttem be, amikor is sikerült javítani a nemzeti kisebbségek jogállásán. Úgyszintén találkoztam az akkori magyarországi házelnökkel, Szili Katalinnal, akivel elkezdtük beindítani a szlovákok és magyarok történelmi megbékélésének folyamatát. Van mire építenünk és a Most-Híd tudja, hogy nekem mindig fontos volt az, hogy Szlovákia mindenki országa legyen.”

Mivel az elnökjelölt nem adott egyértelmű választ, visszaírtam és konkrétumokat kértem. Ehelyett csak az eredeti feleletet egészítették ki azzal a gondolattal, hogy a „Híd nem szabott semmilyen feltételt”. A többi kérdés megválaszolása elől pedig elzárkóztak.

Az első levélben küldött válaszokból egyébként kitűnik, hogy Hrušovský nem tudja felvállalni az egész kisebbségi dokumentum támogatását – már ha egyáltalán olvasta. Arra a kérdésünkre ugyanis, hogy egyetért-e a kisebbségi kulturális és oktatási önkormányzatisággal, vagyis azzal, hogy a magyarok maguk dönthessenek az őket érintő ügyekben, a szokásos szlovák sablonfeleletet kaptuk. „Az autonómiát nem tartom előrelépésnek a szlovákok és magyarok viszonyának javításához” – vallja Hrušovský. Hozzátette ugyanakkor, hogy azt szeretné, a kisebbségek számára biztosítva legyen a színvonalas anyanyelvi oktatás és kultúra. „Fontos, hogy a kisebbségek otthon érezzék magukat Szlovákiában, mert ez erősíti társadalmunkat” – zárta a gondolatsort az elnökjelölt.

Kíváncsiak voltuk arra is, hogy képviselőként miért nem támogatta a vasúti kétnyelvűséggel kapcsolatos tervezeteket. „Ön szerint szükséges a kétnyelvűség? Ha nem, akkor miért? Ha igen, akkor képviselőként/köztársasági elnökként milyen lépéseket kíván tenni az ügyben?” – kérdeztük. „Mi voltunk azok, akik az előző választási időszakban a Most-Híddal közösen elfogadtuk az új településmegnevezéseket, ahol a kétnyelvű megjelölések is használatosak” – így a válasz. Ezekkel a válaszokkal sem elégedtünk meg, de ahogy fentebb írtam, a további reakciók elől elzárkózott a jelölt kampánystábja. „Úgy véljük, hogy a többi kérdést elég konkrétan válaszoltuk meg. Kérjük a válaszaink pontos fordítását és a teljes terjedelemben megjelenítését” – írta a szóvivő.

A Közbeszéd ezek után természetesen megkereste a Híd sajtóosztályát is. Szombat reggel óta, többszöri megkeresésünk ellenére sem válaszoltak  arra, hogy feltételként szabták-e Hrušovskýnak a kisebbségi minimumban lefektetett elvekkel való azonosulást, illetve, hogy a kisebbségi minimum mely témakörei azok, amelyeket a Híd kérésére Hrušovský fel fog vállalni, s mindezt milyen formában teszi meg.

Válaszok helyett Bugár Béla szerdán az Új Szó Stúdióban beszélt a témáról. Elmondása szerint Hrušovský elfogadta a kisebbségi minimumot. „Ez volt az alap. De ezt kérte tőle az MKP is” – mondta a Híd elnöke. A moderátori kérdésre, miszerint Hrušovský megígérte-e, hogy támogatja a dokumentumban lefektetett minimális kisebbségi célkitűzéseket, Bugár azt felelte: „természetesen, természetesen”.


  • Közbeszéd: A támogatása előtt szabott valamilyen feltételeket a Most-Híd (a kisebbségi témákat érintően). Például hogy egyetértsen A szlovákiai magyarok megmaradásának és fejlődésének alapdokumentumával és támogassa azt, amelyet maga a Híd is aláírt az MKP-val.

    Hrušovský: A Most-Híd ismeri, milyen volt a hozzáállásom a témához 2002–2006 között, amikor a házelnöki pozíciót töltöttem be, amikor is sikerült javítani a nemzeti kisebbségek jogállásán. Úgyszintén találkoztam az akkori magyarországi házelnökkel, Szili Katalinnal, akivel elkezdtük beindítani a szlovákok és magyarok történelmi megbékélésének folyamatát. Van mire építenünk és a Most-Híd tudja, hogy nekem mindig fontos volt az, hogy Szlovákia mindenki országa legyen.

    Közbeszéd: Egyetért azzal, hogy kulturális és oktatási önkormányzatiság létesüljön? Másképp szólva, hogy a magyarok maguk dönthessenek az őket érintő ügyekben?

    Hrušovský: Az autonómiát nem tartom előrelépésnek a szlovákok és magyarok viszonyának javításához. Másrészt azt szeretném, hogy a kisebbségek számára saját nyelvükön legyen biztosítva a minőségi oktatás és a kultúra. Fontos, hogy a kisebbségek otthon érezzék magukat Szlovákiában, mert ez erősíti társadalmunkat.

    Közbeszéd: A Szlovák Parlament képviselőjeként nem támogatta azokat a jogalkotási erőfeszítéseket, amelyek megoldani próbálták volna a vasúti kétnyelvűséget. Mi az álláspontja ebben a témában? Szükséges Ön szerint a kétnyelvűség? Ha nem, akkor miért? Ha igen, akkor képviselőként/köztársasági elnökként milyen lépéseket kíván tenni az ügyben?

    Hrušovský: Mi voltunk azok, akik az előző választási időszakban a Most-Híddal közösen elfogadtuk az új településmegnevezéseket, ahol a kétnyelvű megjelölések is használatosak.

    Mivel a köztársaságielnök-jelölt nem válaszolt érdemben a kérdéseinkre, feltettük őket újra a válaszlevelünkben:

    Közbeszéd: Mivel az előző levelünkben feltett kérdésekre nem kaptunk konkrét válaszokat, kérem engedje meg, hogy feltegyük őket újra. Megkérnénk, hogy egyértelműen válaszoljon a kérdésekre.
    A támogatása előtt feltételként szabta a Most-Híd, hogy elfogadja és támogatássa a Szlovákiai magyarok megmaradásának és fejlődésének alapdokumentumát, amelyet maga a Híd is aláírt az MKP-val? Kérem egyértelműen válaszoljon igennel, vagy nemmel.

    Hrušovský: A Most-Híd nem szabott semmilyen feltételeket, ugyanis ismeri, milyen volt a hozzáállásom a témához 2002–2006 között, amikor a házelnöki pozíciót töltöttem be, amikor is sikerült javítani a nemzeti kisebbségek jogállásán. Úgyszintén találkoztam az akkori magyarországi házelnökkel, Szili Katalinnal, akivel elkezdtük beindítani a szlovákok és magyarok történelmi megbékélésének folyamatát. Van mire építenünk és a Most-Híd tudja, hogy nekem mindig fontos volt az, hogy Szlovákia mindenki országa legyen.

    Közbeszéd: Ha nem ért egyet azzal, hogy a kisebbségek dönthessenek az őket érintő dolgokról, akkor ön szerint, hogy kellene kinéznie annak az ideális állapotnak, ahol a többségi társadalom biztosítja be a kisebbség szükségleteit (pl.: oktatásügy, kultúra, finanszírozás). Az eddigi tapasztalatok alapján a többségi társadalomnál nem talált megértésre ez a téma. Kérem röviden írja le a vízióját.

    Közbeszéd: Milyen az Ön hozzáállása a szlovákiai kétnyelvűséghez? A parlament képviselőjeként nem támogatta a vasúti kétnyelvűséget, köztársasági elnökként támogatná azt, pl.: a hivatali érintkezésben, a közutakon, vasútállomásokon stb.?

    Martin Krajčovič kampányszóvivő: Úgy véljük, hogy a többi kérdést elég konkrétan válaszoltuk meg. Kérjük a válaszaink pontos fordítását és teljes megjelenítését.

    A Közbeszéd megkereste a Híd sajtóosztályát is a kérdéseivel:

    1) Bugár Béla pártelnök korábban azt nyilatkozta, hogy csak olyan elnökjelöltet fog támogatni a Híd, aki felvállalja az ún. “szlovákiai magyar minimumot”. Feltételként szabták ezt Pavol Hrušovskýnak a népi platform jelöltjének, ill. fel fogja vállalni a kampányában/elnökként?
    2) Melyik kérdés az, amit az Önök kérésére a minimumból Hrušovský fel fog vállalni, és milyen formában (pl. nyíltan támogatni fogja, vitát kezdemenyez róla, programjának részéve teszi, elnökként szorgalmazni fogja stb.)
    3) Pavol Hrušovský nem támogatta a vasútállomások kétnyelvű feliratait megengedő törvénymódosítást. A támogatásuk fejében kérték az elnökjeloltet a vasúti kétnyelvűséggel kapcsolatos álláspontjának megváltoztatására?

    A Híd sajtóosztálya szombat reggel óta, többszöri megkeresésünk ellenére sem válaszolt.

Bugár: Hrušovský kiáll a minimumban leírtak mellett

“Nem a nemzetiség a fontos, hanem hogy viselkedik.” Bugár Béla Hrušovskýról, 2014.1.22 – Új Szó Stúdió

A Híd patthelyzetbe került

Bár Bugár Béla pozitív változásról próbálja meggyőzni a szlovákiai magyar szavazókat, a valóság megint teljesen mást mutat. Nyilvánvaló volt, hogy a Híd nem fogja támogatni az MKP magyar jelöltjét, mint ahogy az is, hogy a saját jelölt állításához nem elég erős. Nem maradt sok érve, amivel megmagyarázta volna a magyar választóinak, hogy miért támogat szlovák jelöltet miközben egy magyar is indul. Erre szolgált tökéletes kibúvót a kisebbségi minimum, ill. hogy csak olyan jelöltet támogatnak, aki felvállalja annak alapelveit. A két kampánystáb azonban láthatóan elfelejtett egyeztetni erről a témáról.

A Híd filozófiája, hogy csak azért szavazzak Hrušovskýra, mert Bárdosból sosem lehet köztársasági elnök. A kisebbik rossz választása azonban aláássa a demokrácia alapelvét. A választásoknak nem szabadna másolnia a lóversenyek filozófiáját, miszerint csak a győztesre fogadunk.

Az első felmérések alapján Hrušovský a három jobbközép párt támogatásával sem tudott 8% fölötti eredményt elérni. Ilyen helyzetben komolyan veszélyeztetve érezheti magát, ha egy parlamenten kívüli párt jelöltje 5%-os eredményt produkál az első közvéleménykutatáson. A szlovák politikai elitnek eddig nem volt lehetősége megtanulni, hogy a kisebbségi témák elbagatellizálása következményekkel jár. Ha őszintén vágynak a szlovákiai magyarok szavazataira, akkor őszintén kellene tenniük ezért (a következő napokban majd várhatóan megjelenik a nyilatkozat, miszerint Hrušovský mégis támogatja a minimumot, ez viszont nehezen fogható majd fel őszintének).

A kommunikációs deficit

A népi platform jelöltje komoly kommunikációs deficittel küzd. A honlapja egynyelvű, pedig egy honlap kétnyelvűsítése nem igazán jelent pluszköltséget egy ekkora volumenű kampányban. A magyar óriásplakátja dícséretreméltó, de nyelvtanilag hibás, ami miatt nem túl professzionális. A stáb és a jelölt kommunikációja elégtelen, egy szavazatokért küzdő jelöltnek sem szabadna elzárkóznia a nyilvánosság kérdéseinek megválaszolása elől.

Általános tudatlanság

A Híd együttműködési ideája újra látható akadályokba ütközik. A szlovák politikai elit bizalmatlanságának gyökereit a teljes tudatlanság képezi. Hrušovský nem ismeri a szlovákiai magyarokat, nem érti a problémáikat, ezért sem mer azonosulni azokkal a dolgokkal, amelyeket maga sem tudna megmagyarázni a szlovák szavazóinak. A Hídnak remek alkalma és esélye lett volna, hogy újra behozza a köztudatba a másfél évvel ezelőtt aláírt alapdokumentumot, annak elveit és, hogy próbálja megmagyarázni a belőle fakadó miérteket. Választási időszakban a politikai marketing azonban sosem a társadalmi vitáról, vagy a konszenzuskeresésről szól(t).