A társadalom nem képes a párbeszédre. Az egyoldalú kijelentések azok tökéletesen mennek, de a másik érveinek meghallgatása, megértése (fontos!) és a pontos reagálás valahogy kiveszett a divatból. A politikusok hihetetlenül alulképzettek, egy-egy televíziós vitaműsor megtekintése szinte fizikai fájdalmat képes okozni a nézőnek.
Kezdjük egy hálás szereplővel: Robert Fico tökéletes kommunikációképtelensége nem újdonság. A miniszterelnök egyszerűen nem tud vitázni, képtelen tényszerűen reagálni bármire is. Ugyan megoldotta, hogy időlegesen ne is kelljen neki szópárbajba bocsátkoznia másokkal, de a választások előtt ki fogják rángatni a barlangjából és egy közepes vitapartner is oda-vissza alázza majd. Mondjuk ez az eredményeket nem fogja majd befolyásolni, de heveny rossz érzéssel tölti el Szlovákia értelmesebbik felét.
Fico sajnos nem egyedi eset. Az MKP politikusai például képtelenek értelmes interjúkat adni és ha van is véleményük bármiről, azt igencsak jól titkolják. Az SDKÚ és a KDH előszeretettel rohan fejjel a falnak és kritizál csípőből mindent, ami kormánypárti, a HZDS legalább kiszámítható, a nemzetiekneknek pedig ki kellene osztani az egy nyilatkozatra eső legtöbb csúsztatás különdíját.
Mennyire elüt ez a környezet az angolszász hagyományoktól, ahol a hagyományos parlamenti kérdések óráját jó hallgatni, mert tele vannak elmés, csípős megjegyzésekkel és tényszerű kritikával. Ha valaki képes lenne így beszélni a szlovák parlamentből (merítési minta: 150 fő), lenyelném a nem létező pipámat.
Nem mindig volt ez így. Az úgynevezett “régi” elit tagjai képesek következetesen és okosan megnyilvánulni még akkor is, ha az, amit védenek, ökörség. Ebbe a generációba tartozik az első rendszerváltó magyar kormány (Antall, Jeszenszky és a parlamentből most távozó Boros), Szlovákiából pedig František Mikloškót lehet minden további nélkül idesorolni.
Sajnos a politika csak a jéghegy csúcsa, legalább ennyire szenvednek ebben a betegségben a publicisták, a társadalmi és a gazdasági elit, de mi magunk is. Az észérvek idejét felváltotta a szlogenek kora, aki hangosabban kiabál, az nyer. Egy szebb világban minden egyetemistának kötelező tantárgy lenne a retorika és sokkal szigorúbban kezelnék az elemi logikát, valamint kapásból visszadobták volna a gondolatmenetileg több sebből is vérző diplomamunkámat…
A következő hetekben alaposabban is írok majd olyan tipikus csúsztatásokról és logikai bukfencekről, amit a publicisták, politikusok, nyilatkozó szakemberek, de akár a fórumozók is előszeretettel használnak, sokszor önkéntelenül. A minőségibb párbeszédért.