Egészséges férfiember szereti a focit, ugyanakkor pedig politizálna is reggeltől estig. Miért is ne lehetne összekapcsolni a két tevékenységet egymással? Ha belegondolunk abba, milyenek a szlovák pártok, könnyen rájöhetünk, hogy mind egy-egy sztárcsapatot jelképeznek az erényeikkel és a gyengeségeikkel együtt.
MKP – AC Milan
Ez a társaság hétpróbás spílerekből és a nyugdíjazáshoz közeli játékosokból áll, akiknek kevés újat tud mutatni az élet. Állandóan a megújulást kérik rajta számon, de ez különféle okokból mindig csúszik. Csak a saját szurkolói számára szimpatikus, egyébként pedig mindenki utálja őket, mert a tipikus időhúzó, fetrengő játék nagymesterei. Ha valaki beléjük száll, azonnal levágják magukat a földre, és elkezdenek hisztizni, meccsvesztésnél természetesen a csaló bíró a hibás, és még véletlenül sem ők.
Híd – Manchester City
Újgazdag csapat egy csomó pénzzel és egyetlen, jól meghatározható céllal: bekerülni a BL-be, a legnagyobbak ligájába. Ehhez igazoltak minden koncepció nélkül egy csomó jól csengő nevű játékost, de ott mozognak a bejutási küszöb környékén, és könnyen lehet, hogy le is maradnak a nagy pénzosztó hepajról. Megpróbálnak minél szimpatikusabb imidzst kialakítani, hogy magukhoz csábítsák a sok divatszurkolót, de nem nagyon megy ez nekik, rengeteg csapat játszik náluk szebben.
SDKÚ – Chelsea
Dzurindáék a nem is annyira távoli múltban még egy igazi, Európa szerte rettegett nagycsapat voltak. Azóta kissé megkopott a társaság fénye, ráadásul erősen elöregedőben a játékoskészlet. Ezen úgy próbálnak javítani, hogy időről időre felvásárolnak pár nagy spílert, hogy bedobják őket a mélyvízbe. Kimondottan nem a prolik csapata, egy csomó újgazdag és középosztálybeli mintapolgár drukkol nekik, kimért eleganciával. Az aranykor kezdetén külföldről lapátolták beléjük a pénzt.
Smer – Barcelona
Brutálisan hatékony gépezet, tele súlyos kaliberű spílerekkel. Taktikájuk egyetlen elemből áll: támadni, letámadni, megsemmisíteni. A védekezéshez nem értenek, ezért minden áron a támadást erőltetik, még a legreménytelenebb helyzetekben is – a vicc pedig az, hogy ez az egysíkú játék működőképes. Az egyetlen csapat, ami a játék mellett kitartóan kardoskodik egy furcsa nemzeti ideológia mellett is, de a jóérzésű ellendrukkerek csak röhögnek rajtuk.
SaS – Arsenal
Nekik nem a győzelem a fontos, hanem a szép játék, rendszerint bele is halnak a szépségbe. Rengeteg a fiatal játékosuk, az öregeket spílereket fenntartásokkal kezelik, néha egyenesen utálják. A fiataljaiknak máshol nem is lenne esélyük pályára lépni. Azt senki sem tudja, hogy ezek a játékosok mire lennének képesek komoly tétmeccsen, mert odáig még soha nem jutottak el. Stílusuk az egyik legjellegzetesebb, forradalmasítják a játékot, ha végre egyszer nyernek is valamit – de nem fognak.
HZDS – Real Madrid
Valamikor régen Mečiarék voltak a mega-nagycsapat, de már csak az idősebb szurkolók emlékeznek rá, mikor nyertek igazából is valami fontosat. Azok az évek már rég elmúltak, hiába próbálnak továbbra is úgy viselkedni, mint egy élgárda, az első adandó alkalommal orra buknak, és mindenki kiröhögi őket. Egy-két legendás játékos örök bútordarabnak számít, de a köréjük épített gárda összetétele gyakran változik, sok klubtagot méltatlanul rugdosnak ki – néhányan közülük később mégis nagy karriert futottak be.
KDH – Bayern München
Hűséges, lokális kötődésű szurkolóik bármit képesek nekik megbocsátani, mert ez a csapat egy külön ligában játszik. A saját kis pocsolyájában nincs nála jobb, erkölcsösebb és megbízhatóbb, a nemzetközi porondon viszont általában csúnya seggre esés lesz az eredménye bárminek, amit tesznek. Mindegy, mert sokszor nem maga az eredmény fontos, hanem a Klub hagyományaihoz méltó szereplés. Ez a szurkolói lila köd hajlamos a fanatikusok szemében elfedni minden, a csapattal kapcsolatos suttyóságot.
SNS – Inter Milan
Túlkínálatuk van vérbunkó játékosokból, ebből pedig egyenesen következik, hogy az emberben nem a sikereik maradnak meg, hanem a hisztijük, otromba szabálytalanságaik, vérciki húzásaik. A csapatnak van egy sajátos stílusa, aminek semmi köze nincs a játékhoz, csak a saját elvakult fanatikusaiknak tetszik – azoknak viszont valami érthetetlen okból teljes szívből. Annál több az ellenszurkolójuk, aki minden meccsen azért imádkozik, hogy valaki rúgja le végre a klub bunkóit, hogy helyreálljon a világ rendje.