Választási kudarc, elkeseredettség, csalódottság, rossz hangulat – ez jellemzi most az MKP-t. Milyen kiutat talál magának a párt ebből a helyzetből? Alapjában véve három választási lehetősége van, az utóbbi egy-két nap eseményei pedig azt mutatják, hogy létezik egy katasztrófa-forgatókönyv is.
Az MKP egyértelműen válságban van, bár hogy mennyi ebből a választási vereségből adódó sokkhatás és mennyi az érdekcsoportok küzdelmének érdeme, azon lehet vitatkozni. A következő tisztújítástól függően három forgatókönyv képzelhető el a párt számára.
1. lényegében nem változik semmi
Elképzelhető, hogy a nagy dérrel-dúrral beharangozott tisztújítás gyakorlatilag semmilyen változást nem hoz. Sem a párt vezetősége, sem pedig a tagság nem változik meg számottevően, az “új” MKP gyakorlatilag pont olyan lesz, mint a régi MKP, kivéve a szimbolikus pártelnököt, aki egyfajta konszenzusos megoldásként mindenki támogatását élvezi. Az MKP erre a folyamatosságra építi fel a politikáját is, s bizonyos esélye van is a sikerre – ha nem támadja annyira Bugárt és több pozitív üzenetet sugároz. Egy ilyesfajta MKP nem javítaná és nem is rontaná számottevően a párt jelenlegi pozícióit, a parlamentbe kerüléssel akadhatnának gondjai (4-6 százalék).
2. radikális majális
Az MKP-ban valóban végbemegy egyfajta megújulás, a rossz hír viszont az, hogy ezt a párt radikálisabb körei hajtják végre. A Hídhoz való viszony nem változik, az MKP rágyúr egyfajta alternatívaként a nemzeti vonalra. Tovább folytatódik az ellenséges viszony forszírozása a többi szlovák párttal szemben, s az új MKP szépen lassan etnikai protestpárttá válik, melyre elsősorban “erkölcsi kötelesség” szavazni. Az MKP koszorúzásokat és kopjafaállításokat szervez majd, emléktáblákat állít, de a politizálás etnikai dimenzióján kívül minden más tényező méginkább a háttérbe szorul. Ez a fajta párt szépen, lassan leépítené saját szavazói bázisát és egy 2-3 százalékos törpepártként tevékenykedne.
3. regionalitásra gyúrni
Az MKP vezetése úgy dönt, hogy bizonyos szempontból “visszatér a gyökerekhez” és megpróbálja megmenteni a regionális szervezeteket, egyben kísérletet tesz arra, hogy közelebb kerüljön saját választóihoz. A Híddal szembeni konfrontálódást és az etnikai jelleg erőltetését ideiglenesen háttérbe szorítják a regionális politika javára, illetve bizonyos – de nem túlságosan nagy – mértékben kicserélődik a párt vezetősége is. Az új MKP preferenciái az első egy-két évben számottevően nem változnak, viszont később, ahogy a regionális érdekek képviselete a mindenkori kormány alternatívájává válik, enyhe emelkedés valószínűsíthető, az MKP az öt százalékos, parlamentbe jutáshoz szükséges küszöb fölött teljesít.
+1. szétesik a párt
Az utóbbi napok eseményei arra utalnak, hogy a pártegység egyáltalán nem annyira erős, mint amennyire korábban fel lehetett tételezni. Csáky Pál nyilvánosan elismerte, hogy egyes politikusok átléphetnek a Hídba, megszűnt a központi kommunikáció, egyes csoportok pedig gyakorlatilag önműködő üzemmódba léptek tovább fokozva a káoszt. Amennyiben a párton belüli ellentétek tovább fokozódnak, elképzelhető az MKP teljes, vagy részleges összeomlása, az egyes csoportok pedig az 1-3. pontok alapján, vagy a legrosszabb esetben valamelyik szlovák pártba betagolódva, magyar frakcióként működhetnek tovább.