Véget értek az önkormányzati választások, az eredmény köztudott. De vajon miként kell értelmezni a fejleményeket? Valóban látványosan elsöpörte az MKP a Hídat, vagy más olvasata is van az eredményeknek? A rövid válasz: attól függ, mit nézünk. A Szótlan Szemtanú gyorstalpaló kurzust tart.
Polgármesterek száma
A puszta számok tekintetében az MKP jobbnak bizonyult, a Híd viszont felzárkózott: a Statisztikai Hivatal kimutatása szerint az MKP 129 polgármesteri posztot szerzett (s ezzel a negyedik legerősebb pártnak számít), a Híd pedig a képzeletbeli lista ötödik helyén található 95 poszttal. Az MKP szempontjából ezt a számot ugyanúgy el lehet adni sikerként, mint kudarcként: a negyedik legerősebb párt státusza biztató, 2006-ban viszont 213 helyet szerzett az akkor még egységes magyar párt. Meg kell viszont jegyezni, hogy ezek a számok nem mondanak önmagukban sokat. Voltak olyan jelöltek, akik függetlenként indultak, de egyértelműen valamelyik párthoz köthető a nevük, mások pedig pusztán érdekből vagy megszokásból indultak pártjelöltként. Nincsenek benne ebben a számban a valamilyen koalíciót képviselő politikusok. A Híd és az MKP közösen 19 polgármestert delegálhat, de Bugár Béláék egyébként is jeleskedtek koalíciókötésben a választások előtt (egy más olvasatban: egyszerűen besoroltak valamelyik jelölt mögé).
Képviselők száma
A polgármesteri funkció egyszemélyes poszt: van egy győztes, akit a relatív többség választ ki, és mindent visz, a többiek pedig mindent elveszítenek. A képviselőtestületek összetétele már egy fokkal árnyaltabb képet ad a pártok népszerűségéről. Lássuk csak az MKP eredményét: a párt 1194 helyet szerzett, négy évvel korábban 1952-t. A Híd 908-at. Szintén érvényes a fenti gondolatmenet: az MKP komoly pozíciókat vesztett, de megtartotta első helyét a magyar pártok között. A Híd ellenben szinte a nulláról indult, és kiépítette közvetlen bázisát.
A nagyvárosok eredményei
Ha a “nagy” városoknak titulált szlovákiai magyar települések polgármester-választásának eredményeit vesszük figyelembe, egyértelmű, hogy az MKP tarolt: Somorján lemosták a Hídat, a párt megtartotta Dunaszerdahelyt, míg Komáromban sikerült a harmadik helyre visszaszorítani Bastrnák Tibort. A Híd ezzel szemben egyetlen nagyvárosban sem győzött (Galántán a független Ladislav Maťašovský fű alatt a párt támogatását élvezte). A városi képviselők számát tekintve nem egyértelmű az MKP-s fölény: mindössze Somorján alakult ki homogén többség. Az MKP tehát – némi meglepetésre egyébként – kimondottan eredményesnek bizonyult a városokban és a nagyobb községekben, a Híd viszont – szintén némi meglepetésre – sok funkciót vitt a fővárostól távol eső kisközségeknek köszönhetően.
Régiós különbségek
A szakemberek azért is fogalmaznak óvatosan az értékelésnél, mert a puszta számokból még nem lehet megállapítani, melyik párt hol tört előre, és hol van visszaszorulóban. Régiókra lebontva viszont érdekes különbségeket találhatunk: a nyugatot vitte az MKP, Szlovákia többi régiójában (valamint a Galántai járásban) viszont a Híd méltó ellenfele volt Berényiéknek. Ez valószínűleg a Híd helyi befolyásos csoportosulásainak is köszönhető: Rimaszombatban Simon Zsolt körül alakult ki egy kemény mag, keleten pedig Jakab Elemér a párt erős embere.
A “Magyarság” érdeke
Fogós kérdés, mert ahány ember, annyiféleképpen lehet értelmezni a magyarságot. A nevét következesen szlovákul feltüntető Gejza Pischinger (Érsekújvár újraválasztott független, de igazából MKP-s polgármestere) például magyar, vagy nem? Valaki csak azáltal, hogy a Hídban politizál magyar, vagy nem? A számokat és statisztikákat tekintve az MKP és a Híd jelöltjei együtt több tisztséget szereztek, mint az MKP négy éve egyedül. Nehéz megmondani ugyanakkor, mi tesz egy képviselőt magyarrá – nem a párthovatartozása, hanem a ténykedése. Ott, ahol magyar képviselők ülnek a városvezetésben, nem számolnak föl okvetlenül egy magyar óvodát, vagy iskolát. Nem kerülnek és nem maradnak kényelmetlen pozíciókban olyan személyek, akik kimondottan hátrányos helyzetbe hozzák a magyarokat. Nem kerül Cirill és Metód szobor a körforgalomba (helló Komárom). Amit viszont sosem szabad elfelejteni: olyan képviselőket kaptunk, amilyet megérdemeltünk, és végső soron rajtunk, nem pedig rajtuk múlik a magyarság megmaradása. A választási harc véget ért, jön a szürke mindennapok időszaka – a képviselők is tenni fogják a maguk dolgát, és nekünk is tennünk kell.