Utólag visszatekintve a nyári eseményekre nagyot csalódhattak, akik az új szlovák kormány felállása után a nemzetiségi konfliktusok háttérbe szorulását remélték a közéletben. Ahhoz, hogy a kettős állampolgárság, vagy a határon túli magyarok választójogáról többet beszélnek, sőt, erősebben támadják, mint bármikor, a magyar fél is tevékenyen hozzájárult. Azért viszont, hogy a szlovák közvélemény saját maga által alkotott fantomokkal hadakozik, egyedül a honi véleményalkotó elit hibáztatható.
A határon túli magyarok választójoga sarkalatos pontja lett a kettős állampolgárságról szóló vitának – maga Bugár Béla is erre hivatkozva halasztotta őszre az esetleges törvénymódosítás elfogadását. S hogy mi jár a választójoggal? Erre már a magyar kormány helyi bírálói adják meg a választ: a magyar politikai témák átszivárgása a felvidéki magyar közéletbe, rendszeres politikusi turnék külföldön, a kettős állampolgárok politikai értelemben vett eltávolodása Szlovákiától, radikalizálódás, a kényes egyensúlyi helyzet felborulása. Mindezt úgy, hogy csak találgatni lehet a kilátásba helyezett választójog részleteiről – például hogy hol kire lehet szavazni.
A kritizálók attól tartanak, hogy a határon túli magyarság életét át fogja itatni a magyarországi politika. Mintha a szlovák közvélemény nem is tudatosítaná, hogy a magyar kisebbségnek mindig is volt véleménye a határokon túl zajló politikai történésekről. Elég rendszeresen olvasni a médiát, bekapcsolni bármelyik magyar tévét – a határon túli magyarok nagy része pontosan annyira tisztában van vele, kicsoda Gyurcsány Ferenc, Orbán Viktor, Bajnai Gordon, vagy mit akar a Jobbik és Vona Gábor, mint egy átlagos magyar választó. A jelenség nem függ sem a választójogtól, sem az állampolgárságtól.
A többi kifogás már a szlovák hatóságok szakmai jellegű problémája, nem ijesztgetni kellene vele a közvéleményt. Az országban „felvonuló jobbikosok” ellen pontosan olyan eszközökkel lehet fellépni, mint a Nemzeti Őrsereg Királyhelmecre átvonuló tagjai ellen két és fél éve – ha az érintettek törvénysértést követnek el.
A magyar politikusok külföldi turnéinak gyakorisága attól függ majd, hány képviselői hely foroghat kockán és mennyi választót kell ehhez meggyőzniük. Mindkét kérdésre az egyelőre nem létező tervezet adja meg a választ. Sólyom László kitiltása kapcsán egyébként kiderült, hogy a szlovák fél igény esetén probléma nélkül meg tud hiúsítani gyakorlatilag bármilyen, magyar politikusokat is érintő rendezvényt.
Egyetlen dolog viszont valóban megváltozna, ha a magyar politika hangsúlyosabban lenne jelen a szlovákiai magyar közéletben: jóval többször lehetne hallani azokat a kétes őszinteségű politikusi szólamokat, melyekben az érintettek több támogatást ígérnek, vagy a magyarság megtartásának erősítésére hívják fel a figyelmet. Ez a jelenlegi viszonyok között valóban megbocsáthatatlan bűnnek tűnik.
A cikk az Új Szó véleményrovatába készült