Kevés olyan terület van, ahol a magyarországi kormányváltástól azonnali és kézzelfogható eredményeket lehetett volna elvárni, a belügy viszont mindenképpen ide tartozik. A masírozó szélsőségesek, a romló vidéki közbiztonság, a 2006-os októberi események mind azt mutatták, hogy komoly szakmai és erkölcsi válságban van a rendőrség. A gyöngyöspatai és a hajdúhadházi történések pedig azt erősítik meg, hogy ez a válság a vezető személyétől függetlenül továbbra is tart.
A radikális jobboldal ugyanis – miután a Fidesz perifériára szorította a Jobbikot a szalonképes témák többségének elorozásával – visszatért oda, ahol a legnagyobb igény mutatkozik a ténykedésére: azokba a reménytelen helyzetben levő keleti kisfalvakba, ahol a romák számának növekedésével egyre súlyosbodnak az etnikai konfliktusok, és nehezen lehet gátat szabni a kisebb-nagyobb bűncselekményeknek. Előbb Gyöngyöspatán, majd Hajdúhadházán tűntek fel az önjelölt polgárőrök, a rendőrség pedig gyakorlatilag ugyanúgy lépett fel ellenük, mint évekkel korábban a kormány számára kényelmetlen elemekkel szemben: gumiparagrafusokkal és mondvacsinált indokokkal.
Az etnikai feszültség mérséklését, az életkörülmények javítását, a bűncselekmények megfékezését persze nem lehet egyik hónapról a másikra elérni. Azokat a törvényeket, rendelkezéseket, amelyek mindehhez szükségesek, viszont meg lehetne hozni. A magyar országgyűlés energiáit az utóbbi hónapokban mégsem az érdemi haszonnal bíró munka emésztette fel, hanem a gyorsított eljárásban folytatott, kissé fölöslegesnek tetsző és merőben szimbolikus jelentőséggel bíró alkotmányozási folyamat. Úgy tűnik, az utóbbi esemény gyakorlatilag a gyöngyöspatai történések árnyékában is marad, főként a külföldi sajtóvisszhang mértékét tekintve.
Megfelelő törvények és átfogó koncepció híján a rendőrségnek rögtönöznie kellett, a hatóságok pedig egyáltalán nem jártak el elegánsan. A gárdista polgárőrökön sokáig nem találtak fogást, mondvacsinált okokkal, garázdaság vádjával vették őrizetbe a táborozni készülő Véderő tagjait, majd egy hirtelen életbe léptetett kormányrendeletre hivatkozva teremtették meg a törvényes fellépés alapjait.
Megannyi lépés, amely nem előre átgondolt koncepcióra, hanem pánikszerű intézkedésekre utal egy olyan témával kapcsolatban, amelyre a hatóságok jó előre felkészülhettek volna. A tanácstalanság nem mellesleg még tovább rombolja a magyar rendőrség hitelét. Mikor a szocialista kormány irányította belügyminiszérium kezéből kicsúszott az irányítás vidéken, azt könnyű szívvel lehetett az MSZP és a kormány széleskörű társadalmi tekintélyvesztésének tulajdonítani. Mikor ugyanez Pintér Sándor tárcájával történik meg, az sokkal komolyabb aggályokra ad okot.