Az utóbbi hetekben központi témává lépett elő a vasúti kétnyelvűség kérdése, még a csapból is a pártok és civilek ezzel kapcsolatos véleménye folyik. Ez egyrészt remek fejlemény, másrészt viszont egyre többen értelmezik a történéseket úgy, hogy fontosabb dolgokkal is lehetne foglalkozni egy specifikus téma, azaz a vasúti feliratok helyett. Valójában az ügy jelentősége túlmutat a táblák puszta létén.
A legfrissebb események arra engednek következtetni, hogy a vasútnak és a minisztériumnak is egyre kényelmetlenebb a fennálló helyzet, miközben politikai és civil egységfront alakult ki: a Híd törvényileg rendezné a helyzetet, az MKP táblákat állít, a Kétnyelvű Dél-Szlovákia mozgalom masszív levélküldési akciója kapcsán pedig a vasút válaszleveleket küldött (igaz, félrevezetőket).
Egy tömeges akciót sikerült megvalósítani, ami rengeteg csoportot hozott közös nevezőre, ideológiától, pártállástól függetlenül. A téma ugyanakkor nem feltétlenül egységesít mindenkit és értetlen reakciókat is kivált. A keleti régiókban például már a vasútállomások puszta létezésének és a normálisabb állapotban levő épületeknek is örülni kell, nemhogy a magyar feliratoknak. A külső szemlélő azt érezheti, hogy a kisebbségi témák a kétnyelvűségnél kezdődnek és érnek véget, amikor számtalan más megoldásra váró oktatási, kulturális, vagy éppen gazdasági probléma van a régión belül és kívül.
A vasúti kétnyelvűség ügyének jelentősége viszont túlmutat azon, hogy lesznek-e az állomásokon magyar feliratok, vagy nem. A „magyar” témákkal kapcsolatban ugyanis állandóan felmerül a kérdés, valójában milyen erős a helyi közösség érdekérvényesítő képessége. El tud egyáltalán érni a szlovákiai magyarság valamit önerőből, magyarországi és nemzetközi segítség nélkül, a politikai érdekképviseletre és a magyarság létszámának puszta súlyára támaszkodva, vagy a kisebbség teljesen ki van szolgáltatva a szlovákoknak?
Ha nem sikerül megváltoztatni semmit, megerősítést nyer, hogy a magyar témák átültetése a gyakorlatba hihetetlen nehézségekbe ütközik. Már ahhoz is, hogy a legjelentéktelenebbnek tűnő ügyekben történjen érdemi előrelépés, erős politikai érdekképviseletre, hatalmi pozícióra, emellett a csillagok megfelelő együttállására van szükség. Egy normálisan működő demokráciában azonban ennél jóval kisebb nyomásgyakorlásnak is sikerrel kellene járnia.
Vasúti ügyben az összefogás mértéke – szlovákiai magyar viszonylatban – példátlanul nagy. Megszólalt minden releváns szereplő, a vélemények gyakorlatilag egyeznek – csak éppen döntéshozó pozícióban nincs egyetlen érintett sem. Ha ilyen körülmények között is sikerül változtatni valamit, az azt jelzi, van létjogosultsága a témaközpontú összefogás stratégiájának, legyen szó akár gazdaságról, akár oktatásról. Precedens születik. Ebben rejlik a vasúti kétnyelvűség igazi jelentősége, s ezért lesz érdemes figyelni, mi történik a feliratokkal.
A cikk az Új Szó kommentrovatában jelent meg