A videó 1995-ben készült, a Fry and Laurie című komédiasorozat negyedik szezonjának bevezetője. Főszerepben Stephen Fry, akit a Fekete Viperából ismerhetünk, illetve Hugh Laurie, akit onnan is, meg leginkább úgy, hogy Dr.House. A jelenet pedig egy örökzöld aktuális. A videón angolul hallhatjuk mindezt, hajtás után lefordítottam magyarra.
Fry: Érdekes, Tony már megint elment ebédelni. Egyre korábban és korábban teszi. Egyszer majd a reggelinél fog találkozni magával… jól vagy öreg haver?
Laurie: Igen, igen, bocs, én csak, ehh….
Fry: Gyerünk, gyerünk öreg haver, bökd ki. Akármi is bánt, nem lehet annyira rossz.
Laurie: Van egy olyan érzésem, hogy az életem szürke és reménytelen.
Fry: Szürke és reménytelen? Szürke és reménytelen??? Ugyan már… te meg miről beszélsz?
Laurie: A jövőbe nézek, és mit látok?
Fry: Nem tudom, na mit látsz?
Laurie: Üresen telnek az évek, egyik a másik után, mint a szürke, reménytelen hullámok, ostromolják az agyamat, amíg a vér ki nem fut a füleimen keresztül.
Fry: Na ne… van egy gyönyörű feleséged… nos, van egy feleséged, egy szép házad, három szerető aranyhalad…
Laurie: Tudom, de mit számít ez? Egy elátkozott világban élünk. El vagyunk átkozva.
Fry: Ez nonszensz. Mit értesz azon, hogy elátkozott?
Laurie: Senki sem szeret senkit többé, senki sem törődik senkivel és semmivel. Az emberek ütik, hátbaszúrják, meglopják és megsértik egymást. A városokban nem lehet lélegezni, a falvakat elönti a mérgező szemét, az utcákon tizenévesek vernek agyon, a szomszédod átver téged.
Fry: Nos, a dolgok néha nem olyanok, mint…
Laurie: Semmi sem biztos többé, csak frontvonalak vannak. Nincs öröm az életben, kivéve, ha leiszod magad vagy veszélyes drogokat szedsz, amiket gépfegyveres mániákusoktól szerzel be.
Fry: Igen, ez egy szomorú világ, de biztosan mindig voltak olyan…
Laurie: A filmek és a zene szarok. A könyvek is szarok. Az utcák annyira tele vannak, hogy nem tudsz a városokban úgy járkálni, hogy le ne nyomnának a járdáról. Az utak használhatatlanok, a vonatközlekedés egy vicc. A politikusok annyira gyengeelméjűek és pipogyák, hogy még utálni sem lehet őket.
Fry: És már a sport sem olyan, mint régen, ugye?
Laurie: Rámosolyogsz valakire az utcán és megkéselnek vagy beperelnek nemi erőszakért.
Fry: Kinyitsz egy újságot és az olyan, mint egy rakás használt vécépapír.
Laurie: Bekapcsolod a tévét és rád ömlik a színes hányás.
Fry: Nem tudsz vele mit kezdeni, ugye?
Laurie: Nekünk lőttek.
Fry: Belefáradtunk. Teljesen belefáradtunk. Jézusom.
Laurie: Szürke és reménytelen.
Fry: Nincs jövő, nincs értelme semminek, nincs öröm, nincs semmi. Csak szürke és reménytelen pokol.
Laurie: Halottak vagyunk.