A diáktáborok története nem csak Gombaszögről, hanem egy jelenségről szól. Ha létezne szlovákiai magyar értelmező kéziszótár, akkor a művelődési tábornál kéne keresni, de a komoly szó ennél sokkal színesebb jelentést takar: Egy majdnem száz éves múltra visszatekintő (cseh)szlovákiai magyar ifjúsági jamboree-t.
Az őstábor korabeli plakátja 1928-ból.
A mindenkori szervezők palettája igencsak tarka. Balogh Edgár vezetésével a Sarlósok indították útjára a rendezvényt, pontosabban az 1928-as gombaszögi cserkésztáborban alakult meg a Sarló Mozgalom. A 60-as években az egyetemi klubok aktivistái szervezték, köztük a prágai Ady Endre Diákkör (AED) akkori elnöke, Duka-Zólyomi Árpád, vagy a pozsonyi József Attila Ifjúsági Klub (JAIK) vezetői, Duray Miklós, később A. Nagy László, Grendel Lajos, vagy Végh László. A helyszínek is folyamatosan változtak: eleink táboroztak Körösön, Abarán, Pincen, Keszegfalván, Kéménden, Körtvélyesen, Kaposkelecsényben, Jászón, majd egy évtizeddel később Örsújfalun és Somodiban. A magam részéről művelődési táborban először három éves koromban, a 88-as Ghymesen és az ugyancsak 1988-as Somodin jártam. No, nem egyedül természetesen.
Nyári Ifjúsági Találkozó (NYIT) – Abara (1966) Balról: Tolvaj Bertalan, Jakab István, Németh László, Turczel Lajos, Duka-Zólyomi Árpád, Varga levente, Duray Miklós, Németh István
A tábor hangulata, légköre nyilván nem tetszett az akkori hatalomnak: A hetvenes évek elején „politikai-higiéniai” okokra hivatkozva betiltották, azzal érvelve, hogy 3 napnál tovább nem szabad egy helyben sátorozni. A szervezők (Merva László, AED, Prága és Mihályi Molnár László, JAIK, Pozsony) viszont megtalálták a kiskaput. Biciklire szálltak, megalapítva a Honismereti Kerékpártúrát, ami azóta majd’ húszezer kilométert tett meg tájainkon.
Minden idők legnagyobb szlovákiai magyar táborát, ha úgy tetszik szabadegyetemét, az AED és a DH szervezte meg a rendszerváltást követő eufóriában (1991) több mint 1200 résztvevővel, Őrsújfalun. Volt aztán újra Ghymes, majd Kovácspatak, mígnem a tábor 1996-ban visszatalált Gombaszögre.
Gál Attila az 1989-es őrsújfalusi Honismereti Ifjúsági Tábort (HIT) megörökítő karikatúrája. Jobb oldalt Juraj Zvara: A CSKP nemzetiségpolitikája cimű könyvét látjuk a földre hullani.
Sokan, sokféleképpen csinálták, de a lényege mindig ugyanaz maradt: találkozási helyet adni a szlovákiai magyar ifjúságnak. Kitermelni, összekovácsolni a jövő nemzedéket, elkötelezni a közösségi ügyek mellett. Megbeszélni a problémáinkat, meghallgatni a másikat – az ellentétes véleményt is, hisz a gyakran gyökeresen eltérő álláspontok csak így közelíthetők egymáshoz. Ezért választottuk az idei Gombaszög vezérgondolatául az „Egységben az erő“ mottót, mely a belterjesség helyett a nemzeti jövő témaközpontú megalapozásának gondolatát hirdeti.
Az első tábor óta 85 év telt el. A világ megváltozott körülöttünk. Államok jöttek-mentek, de a szlovákiai magyarság itt maradt. Más kulturális és társadalmi közegben élünk, de az ifjúság korlátokat nem ismerő vágyai nem változtak. Oly korban élünk, amikor egyik negatív közösségi élmény a másikat követi, s amikor az egészséges kezdeményezésre, a fiatalos tettvágyra, a pozitív tartalmakra nagyon nagy szükség van. Gyermekkorunkból már kinőttünk, és felnőtt fővel nem szabad szótlannak maradnunk a bennünket érintő kérdésekben.
Gombaszögi szervezők az 1981-es somodi tábor kopjafájánál 2009-ben. A ferde totem felirata: Tudatosítsd a mát, mozgósítsd a holnapért!
Amikor a jelenlegi szervezői csapat 2008-ban átvette a tábort, utóbbi igencsak megtépázott állapotban volt. A hangulattal nem volt probléma, de a programmal, szervezettséggel annál inkább. Azóta a többtucatnyi lelkes fiatalból álló közösség rengeteget tett hozzá a rendezvényhez, hogy sikerüljön a gombaszögi hagyományokat újrateremteni.
Táborunk kopjafáiba olyan jelmondatokat írtunk, mellyel ez a generáció azonosulni tudott, olyanokat melyek akár közösségünk jelmondatai is lehetnének. Ezekről eddig keveset beszéltünk, inkább igyekeztünk végrehajtani őket. Most azonban említést teszek róluk sorjában, mert ez is a szlovákiai magyar tábortörténet része.
2010 egy új tábor születése, a folytonosságot biztosítva az 1981-es somodi tábor jelmondatával:
Tudatosítsd a mát, mozgósítsd a holnapért!
2011 a nyelvhasználati küzdelmek kibontakozásának éve:
Sine Metu! (Félelem nélkül!)
2012 a népszámlálási eredmények nyilvánosságra kerülése, a krasznahorkai vár leégése:
Fluctuat nec mergitur (Hánykolódik de el nem süllyed)
2013-ban pedig: Per Unitatem Vis! (Egységben az erő!)
Hisszük, hogy a három országból érkező több száz résztvevő ennek hitelt tud adni.
A 2012-es regisztrációs statisztika jól mutatja a táborlakók egyetemi városok szerinti arányos megoszlását, de az is kiderült, hogy a táborozók Dél-Szlovákia 16 járásából érkeztek, köztük legnagyobb számban Komáromból 22%, Dunaszerdahelyről 16%, valamint Rozsnyóról és a Kassa-vidéki járásból egyaránt 13-13%.
A tábor résztvevőinek lélekszáma így alakult az elmúlt 16 évben.
A számok biztatóak – és most elsősorban haza beszélek, mert a felelősség is növekszik, hogy Gombaszög továbbra is megmaradjon független, szabad, jókedvű találkozóhelynek. Az elmúlt öt esztendőben ezt együtt csináltuk. Nem páran, hanem több százan. Sorsunk és jövőnk azon múlik, hogy utódainknak milyen példát mutatunk, hogy milyen hittel indulnak el azon az úton, amelynek most már állandóan előre kell vinnie.
A szerző 2009-óta a Gombaszögi Nyári Tábor főszervezője, korábban a prágai Ady Endre Diákkör elnöke volt.
