A terror országútján – ISIL: I

Ahogy egy maláj kiképző tiszt két évvel ezelőtt egy külföldi forgatócsoportnak nyilatkozta: „A jövő háborúi elsősorban nem államok között zajlanak majd, hanem államokon belül, azok érdekcsoportjai közt, ezekre a kihívásokra kell első sorban felkészülnünk.” Szavai mögött nem annyira prófétai véna, mint inkább az a felismerés húzódik meg, hogy terror mint olyan importálhatóvá vált, a demokráciával szemben .

Fennmaradni és gyarapodni^[1]

2014. messze nem a legbékésebb év lesz a majdani történelemkönyvekben. Közel-kelet, Ukrajna, Közép-Afrika, Afganisztán – csak a négy legnagyobb konfliktusgóc illetve fegyveres konfliktus által sújtotta térség. A Közel-keletet kénytelen vagyok gyűjtőnévként használni, mert itt folynak jelenleg a legintenzívebb harci cselekmények, egyrészt Izrael legújabb hadműveletét hajtja végre a Gázai övezetben, másrészt Szíriában, Irakban – mostanra Libanonra is kiterjedőleg – egy újszerű, összetett konfliktus folyik.

A magát ISIL/ISIS -nek nevező Iraki és Levantei Iszlám Állam (ILIÁ) – jelen pillanatban IS, Iszlám Állam – fennhatósága alá vonta Szíria keleti és Irak északi részét, valamit legújabb források szerint Libanonba is betört, ahol elfoglalta a szunnita többségű Arsal városát. Az IS jelenleg a legnagyobb, legagresszívebb és leggazdagabb terrorista csoport, ugyanakkor tevékenysége oly mértékű ellenszenvet váltott ki – mind egyes dzsihadista csoportok, mind a különböző szalafista^[2] vallási, filozófiai iskolákban – hogy még maga az al-Káida is ellenségként tekint rá, holott évekig fegyvertársként harcolt elődszervezetével Irakban és később Szíriában is.

Az IS által ellenőrzött terület (narancssárgával)

Mission Accomplished?

Az ISIL története valamikor 2004 vérzivataros évében kezdődött Irakban. Már túl voltunk a 2003-as Iraki „villámháborún”, talán még ott csengett fülünkben 2003. május 1.-én George W. Bush az USS Abraham Lincoln fedélzetén elhangzott szavai: „Iraq is free …”, de már látszott, hogy ez így ebben a formában, messze nem igaz.

A második öbölháborút követően Irak egy véres, keserves polgárháborúba süllyedt, özönlöttek az országba a dzsihádisták, és szerveződtek a helyi csoportok. Az Al-Kaida még szinte ereje teljében volt, Oszama Bin Laden pedig már valószínűleg felütötte új főhadiszállását Pakisztánban. Irakban akkortájt tökéletes káosz uralkodott, nem volt kormány, nem volt közigazgatás, a Baath pártot^[3] – irak korábbi kormányzó pártját – betiltották, így az ország köztisztviselők nélkül maradt. Az amerikai optimista terv, miszerint a demokráciát mint terméket el lehet adni egy országban, már 2003 végén a kútba esett.

Az iraki ellenállást főképp helyi csoportok szervezték, mint például a Muktada al-Szadr iraki radikális síita vezér által életre hívott ún. Mahdi Hadserege^[4] , ami fénykorában 2004 és 2006 között, nem megerősített források szerint több mint 60.000 harcost tartott fegyverben. Mahdi Hadserege sokáig meghatározó tényező volt, már csak azért is, mert síita szervezetként Irak a főleg síiták által lakott déli területeire támaszkodhatott. A síita – szunnita ellentét végig meghatározó vezérfonala volt az Iraki konfliktusnak.

A helyi síita csoportok mellett már nagyon korán megjelentek a külföldiek is – Jordániából, az Arab Emirátusból, Szíriából, Libanonból. Még a bevonulás alatt 2003-ban ún. fejadin harcosok jelentek meg Irakban. Ezek leginkább szunnita területről érkezett vegyes dzsihadista irreguláris egységek voltak, amiket még a Szaddam rezsim toborzott a második öbölháború előtt, hogy harcoljanak a hitetlenek ellen. Harcértékük a reguláris amerikai és brit egységekkel szemben, nyílt összeütközésben, nem volt jelentős. De a 2003. májusa utáni látszólagos konszolidáció alatt a sebtében szervezett szunnita csoportok szivacsként szívták fel ezeket a helyismerettel nem igazán rendelkező idegeneket, akiket szó szerint semmi más nem hajtott, csak hogy mártírként halhassanak meg.

Abu Musab al-Zarqawi

Az al-Kaida nagyon korán megjelent Irakban, 2004 októberében alakult meg helyi fiókszervezete, a Tanẓīm Qāʻidat al-Jihād fī Bilād al-Rāfidayn, vagyis a Két Folyó Közti Ország Dzsihadista Szervezete, ismerté már Iraki Al-Alkaidaként (Al-Qaeda in Iraq – AQI) vált, bár a szervezet soha nem hívta magát így. Akkori vezérük egy tipikus hard core dzsihadista volt, egy bizonyos Abu Musab al-Zarqawi, született Ahmad Fadeel al-Nazal al-Khalayleh az al-Zarqawi nevet később vette csak fel. Jordániában született, és Afganisztánba szökött 1989-ben, hogy ott a modzsahedek^[5] közé állva harcoljon a szovjetek ellen. De mire Afganisztánba érkezett a szovjetek már kivonultak, viszont itt egy új barátra tett szert, Oszama Bin Laden személyében.

Al-Zarqawi sokáig Afganisztánban, majd Jordániában tevékenykedett, 1990-ben letartóztatják – természetesen nem bolti lopásért, hanem dzsihadista terrorcsoport szervezéséért. De a börtönben töltött idő alatt is aktív marad, sőt ott is több későbbi terroristát szervez be sikeresen. 1999-ben Jordániában tevékenykedik, majd Pakisztánon keresztül újra Afganisztánba szökött, ahol kiképző tábort hoz létre. 2003-ban már Irakban szervezkedik^[6] , itt Oszama anyagi támogatásával létrehozza az AQI-t. Ekkoriban az egyik legismertebb terroristavezér Irakban, ugyanakkor a különböző titkosszolgálatok és az FBI is keresi – az FBI top hármas listájára is felkerül. Al-Zarqawi pályafutását végül két 500 fontos légi bomba töri ketté 2006-ban, a bujkáló terroristavezért hosszú keresés után találták meg alig 50 kilométerre Bagdadtól.

A sorozat következő része

1. Az ISIL jelmondata
2. A szalafizmus az iszlamizmus egy válfaja, azzal a különbséggel, hogy a szalafisták puritánabbak, mint az iszamisták, például a Muzulmán Testvériség hívei. Ők úgy akarnak élni, mint “tiszta elődeik” éltek Mohamed próféta és utódai korában, a VII. és VIII. században. Szerintük ugyanis a középkori ősök szó szerint követték a korán és a szunna tanítását, s így az iszlám egyetlen “tiszta” formája szerint éltek.
3. Arab Újjászületés Szocialista Pártja, Irakban és Szíriában is vezető politikai irányzat, egyesíti a pánarabizmus, az arab szocializmus, és az arab nacionalizmus eszméit.
4. Mahdi Hadserege a 19. századi Szudáni felkelők után vette fel nevét
5. A kifejezés a nyugati világban az 1980-as években vált ismertté, amikor az afgán modzsahedek a szovjetek ellen harcoltak. Azóta muzulmán önkéntesek a világ több pontján harcoltak e név alatt.
6. Még Szaddam vezetése alatt is üldözik az iraki belbiztonságiak