Ahogy egy maláj kiképző tiszt két évvel ezelőtt egy külföldi forgatócsoportnak nyilatkozta: „A jövő háborúi elsősorban nem államok között zajlanak majd, hanem államokon belül, azok érdekcsoportjai közt, ezekre a kihívásokra kell első sorban felkészülnünk.” Szavai mögött nem annyira prófétai véna, mint inkább az a felismerés húzódik meg, hogy terror mint olyan importálhatóvá vált, a demokráciával szemben .

Fennmaradni és gyarapodni[1]

2014. messze nem a legbékésebb év lesz a majdani történelemkönyvekben. Közel-kelet, Ukrajna, Közép-Afrika, Afganisztán – csak a négy legnagyobb konfliktusgóc illetve fegyveres konfliktus által sújtotta térség. A Közel-keletet kénytelen vagyok gyűjtőnévként használni, mert itt folynak jelenleg a legintenzívebb harci cselekmények, egyrészt Izrael legújabb hadműveletét hajtja végre a Gázai övezetben, másrészt Szíriában, Irakban – mostanra Libanonra is kiterjedőleg – egy újszerű, összetett konfliktus folyik.

A magát ISIL/ISIS -nek nevező Iraki és Levantei Iszlám Állam (ILIÁ) – jelen pillanatban IS, Iszlám Állam – fennhatósága alá vonta Szíria keleti és Irak északi részét, valamit legújabb források szerint Libanonba is betört, ahol elfoglalta a szunnita többségű Arsal városát. Az IS jelenleg a legnagyobb, legagresszívebb és leggazdagabb terrorista csoport, ugyanakkor tevékenysége oly mértékű ellenszenvet váltott ki – mind egyes dzsihadista csoportok, mind a különböző szalafista[2] vallási, filozófiai iskolákban – hogy még maga az al-Káida is ellenségként tekint rá, holott évekig fegyvertársként harcolt elődszervezetével Irakban és később Szíriában is.

2014-08-15_10-44

Az IS által ellenőrzött terület (narancssárgával)

Mission Accomplished?

Az ISIL története valamikor 2004 vérzivataros évében kezdődött Irakban. Már túl voltunk a 2003-as Iraki „villámháborún”, talán még ott csengett fülünkben 2003. május 1.-én George W. Bush az USS Abraham Lincoln fedélzetén elhangzott szavai: „Iraq is free …”, de már látszott, hogy ez így ebben a formában, messze nem igaz.

A második öbölháborút követően Irak egy véres, keserves polgárháborúba süllyedt, özönlöttek az országba a dzsihádisták, és szerveződtek a helyi csoportok. Az Al-Kaida még szinte ereje teljében volt, Oszama Bin Laden pedig már valószínűleg felütötte új főhadiszállását Pakisztánban. Irakban akkortájt tökéletes káosz uralkodott, nem volt kormány, nem volt közigazgatás, a Baath pártot[3] – irak korábbi kormányzó pártját – betiltották, így az ország köztisztviselők nélkül maradt. Az amerikai optimista terv, miszerint a demokráciát mint terméket el lehet adni egy országban, már 2003 végén a kútba esett.

Az iraki ellenállást főképp helyi csoportok szervezték, mint például a Muktada al-Szadr iraki radikális síita vezér által életre hívott ún. Mahdi Hadserege[4] , ami fénykorában 2004 és 2006 között, nem megerősített források szerint több mint 60.000 harcost tartott fegyverben. Mahdi Hadserege sokáig meghatározó tényező volt, már csak azért is, mert síita szervezetként Irak a főleg síiták által lakott déli területeire támaszkodhatott. A síita – szunnita ellentét végig meghatározó vezérfonala volt az Iraki konfliktusnak.

A helyi síita csoportok mellett már nagyon korán megjelentek a külföldiek is – Jordániából, az Arab Emirátusból, Szíriából, Libanonból. Még a bevonulás alatt 2003-ban ún. fejadin harcosok jelentek meg Irakban. Ezek leginkább szunnita területről érkezett vegyes dzsihadista irreguláris egységek voltak, amiket még a Szaddam rezsim toborzott a második öbölháború előtt, hogy harcoljanak a hitetlenek ellen. Harcértékük a reguláris amerikai és brit egységekkel szemben, nyílt összeütközésben, nem volt jelentős. De a 2003. májusa utáni látszólagos konszolidáció alatt a sebtében szervezett szunnita csoportok szivacsként szívták fel ezeket a helyismerettel nem igazán rendelkező idegeneket, akiket szó szerint semmi más nem hajtott, csak hogy mártírként halhassanak meg.

Abu Musab al-Zarqawi

Abu Musab al-Zarqawi

Az al-Kaida nagyon korán megjelent Irakban, 2004 októberében alakult meg helyi fiókszervezete, a Tanẓīm Qāʻidat al-Jihād fī Bilād al-Rāfidayn, vagyis a Két Folyó Közti Ország Dzsihadista Szervezete, ismerté már Iraki Al-Alkaidaként (Al-Qaeda in Iraq – AQI) vált, bár a szervezet soha nem hívta magát így. Akkori vezérük egy tipikus hard core dzsihadista volt, egy bizonyos Abu Musab al-Zarqawi, született Ahmad Fadeel al-Nazal al-Khalayleh az al-Zarqawi nevet később vette csak fel. Jordániában született, és Afganisztánba szökött 1989-ben, hogy ott a modzsahedek[5] közé állva harcoljon a szovjetek ellen. De mire Afganisztánba érkezett a szovjetek már kivonultak, viszont itt egy új barátra tett szert, Oszama Bin Laden személyében.

Al-Zarqawi sokáig Afganisztánban, majd Jordániában tevékenykedett, 1990-ben letartóztatják – természetesen nem bolti lopásért, hanem dzsihadista terrorcsoport szervezéséért. De a börtönben töltött idő alatt is aktív marad, sőt ott is több későbbi terroristát szervez be sikeresen. 1999-ben Jordániában tevékenykedik, majd Pakisztánon keresztül újra Afganisztánba szökött, ahol kiképző tábort hoz létre. 2003-ban már Irakban szervezkedik[6] , itt Oszama anyagi támogatásával létrehozza az AQI-t. Ekkoriban az egyik legismertebb terroristavezér Irakban, ugyanakkor a különböző titkosszolgálatok és az FBI is keresi – az FBI top hármas listájára is felkerül. Al-Zarqawi pályafutását végül két 500 fontos légi bomba töri ketté 2006-ban, a bujkáló terroristavezért hosszú keresés után találták meg alig 50 kilométerre Bagdadtól.

A sorozat következő része

  1. Az ISIL jelmondata
  2. A szalafizmus az iszlamizmus egy válfaja, azzal a különbséggel, hogy a szalafisták puritánabbak, mint az iszamisták, például a Muzulmán Testvériség hívei. Ők úgy akarnak élni, mint “tiszta elődeik” éltek Mohamed próféta és utódai korában, a VII. és VIII. században. Szerintük ugyanis a középkori ősök szó szerint követték a korán és a szunna tanítását, s így az iszlám egyetlen “tiszta” formája szerint éltek.
  3. Arab Újjászületés Szocialista Pártja, Irakban és Szíriában is vezető politikai irányzat, egyesíti a pánarabizmus, az arab szocializmus, és az arab nacionalizmus eszméit.
  4. Mahdi Hadserege a 19. századi Szudáni felkelők után vette fel nevét
  5. A kifejezés a nyugati világban az 1980-as években vált ismertté, amikor az afgán modzsahedek a szovjetek ellen harcoltak. Azóta muzulmán önkéntesek a világ több pontján harcoltak e név alatt.
  6. Még Szaddam vezetése alatt is üldözik az iraki belbiztonságiak