Hogyan ne kapjunk ételmérgezést, I. rész

Vannak dolgok, amelyek sosem változnak. Ilyenek például a rossz közép-európai éttermek ismertetőjelei. Az alábbiakban felsorolt dolgok megspórolhatnak nekünk egy kellemetlen éttermi élményt.

Az alulmotivált személyzet

Az első rossz jel a belépést követően mutatkozik meg, ha a pincér elfordítja a fejét, a bárpult mögött álló dolgozók a padlót nézik, téged pedig senki sem akar leültetni.

Az alulmotivált a pincérek olyanok, mint a rozsdás motor, meghatározzák az étteremben eltöltött időd és élményed. Az étlapot csak odaadják (nem nyújtják) és nem érzik magukat felelősnek a kommunikációért. A rossz ügyfélszolgálat olyan, mint a rossz étel, nem igazán ösztönöz a visszatérésre.

A rossz kommunikáció több helyen is megnyilvánul, például, ha az evés után (vagy közben) csak úgy elkapják előled a tálat, ha a vendég elmondja a (negatív) véleményét a fogyasztott ételről, a pincér pedig sértődötten habog ahelyett, hogy továbbítaná az üzenetet a szakácsnak. Végeredményben a pincér (akinek egyébként nagyon is jártasnak kéne lennie az illemszabályok és az etikett terén) hajlamos elfelejteni, hogy mi is a munkájának célja.

Étlap

Minden étterem névjegye. Ha rongyos, zsíros és elhanyagolt, akkor nyilván az étterem konyháját sem Mr. Proper takarítja. Ha vastag és mindent konyhát átfogó a kínálatuk (kínai, mexikói, szlovák, magyar, angol), akkor baj van. Egyetlen szakács sem tud 120 különböző ételt elkészíteni rendesen egy étteremben. Minél több ételt kínál az étlap, annál valószínűbb, hogy az étel rovására megy.

Ez esetben próbáljunk olyan ételeket rendelni, amelyek elkészítési módját már ismerjük és tudjuk, hogy nincs mit elrontani rajta. Soha ne rendeljünk pl. sztroganoffot, mert biztosan nem lesz benne friss gomba, vagy chicken tikka masalát, mert ziher, hogy a frissen készített zöldségszósz helyett csak konzerves mártást kapunk. Ne rendeljünk tejfölös ételeket, mert gyakran a hashajtóként hatnak, úgyszint kerüljük a mártásos kajákat is (pl. vadas). A feleségem tippe, hogy ilyenkor hallal próbálkozzunk, az ugyanis többnyire frissen készül.

Ha az étlap fantáziátlan, akkor a megfőzött ételben sem lesz túl sok élet. A rántott disznóhús főtt burgonyával nyilván nem fog kulináris élményt nyújtani, és ne is várjuk benne az extra csavart. Figyeljünk az étlapos bakikra, ha például “Gordon Blue”-t vagy a vegetariánus ételeknél “Rántott sajt sonkával”-t látunk, akkor ennek szellemében lapozzunk tovább.

Nem tudni, mi volt előbb, az igénytelen étterem, vagy az (előző korszakokhoz képest) igénytelen vendég. Ezért nem tudni, hogy amikor egy unkreatív étlapba nézünk, az a tömegek ízlését elégíti-e ki, vagy csak tényleg ezeket a recepteket tanítják-e a szakácsoknak. Példaképp vázoljuk fel egy minden városban megtalálható átlagétterem menüjét:

Előétel: (vegeta)leves, gombakrémleves, sonkába tekert torma

Főétel: csibe Hawai-módra, csibe (konzerv)gombán, csibe paprikán, csibeszoté, rántott csibe, csibe húsz egyébféle módon (minden esetben csibemell), rántott disznóhús, disznó gombán, biftek, rántott sajt

Tészta: spagetti és pizza természetesen

Köret: hasábkrumpli, amerikai krumpli, főtt krumpli, tört krumpli, rizs

Ilyen éttermekben nem szégyellem megkérdezni, hogy mi az, amit frissen készítenek el, illetve, mi az, amit ajánlani tudnak az étlapról. Ha a pincér válasza: mindent, akkor együnk egy levest, aztán vagy a fentebb leírtak alapján járjunk el, vagy próbálkozzunk inkább egy kebabbal a sarki törököknél.

A közép-európai gasztronómia még nem tart a rántott ételek elkészítésének és tálalásának újragondolásánál. A tálalt klasszikusok mindig a következőképpen néznek ki: hús, köret, egy kis darab petrezselyemmel a tetején. Zöldséget csak akkor kapsz a főétel mellé, ha salátát is rendelsz. A saláta, mint a főétel része, vagy mint köret nem létező fogalom. Jogos tehát a kérdés, hogy az öt eurós csibeszoté helyett nem érné-e meg inkább egy kiló csirkét venni a helyi hentesnél?

Nincsenek séfjeink, csak szakácsaink, sok esetben az iskolai menzás nénik jobban főznek, mint az ilyen éttermek konyhásai.

A legtöbb étterem rejtegeti a konyháját. Ha olyan éttermet látunk, ahol előttünk készítik az ételeket, azok nagy valószínűséggel nem lesznek rosszak.

Terítés

Az asztalon lévő művirág rossz ómen, de ha mellette só- és borstartót is találunk, akkor szinte minden esetben igaz, hogy az étel nem lesz megfűszerezve. A szakács leggyakoribb kifogása, hogy nem akarta túlsózni, mert mindenkinek más az ízlése. Ennél nagyobb hazugságot még nem talált ki a vendéglátóipar. A szakács dolga az, hogy az étel íze tökéletes legyen, és csakis ő tudja, hogy a fűszerekből mennyit kell az ételbe rakni, hogy az végeredményben olyan legyen, amely mindenkinek ízlik. A fűszerek az alapélelmiszerek ízét hozzák elő vagy tompítják azokat. Nélkülük az étel lapos, íztelen és jellemtelen.

A felsorolt dolgok természetesen nem mindig igazak, nagyon sok olyan kifőzde van, ahol jobb a kaja, mint a külső megjelenés. A leírtak sztereotipizáltan tükrözik a közép-európai (főképp a szlovák) abszurd gasztrobizniszt.

Ha az étel, amit rendeltél nem néz ki jól (se nem szimpatikus, vagy nincs jó állaga és illata), soha ne edd meg! Ne szégyelld visszaküldeni, ha nem azt kapod, amit rendeltél.

Az ilyen ételekről már Facebook csoport is alakult, tehát ha valami undorítót tesznek eléd, ne felejtsd el lefotózni és posztolni!