Ha csak egy rágondol az ember miféle összejövetel is a Gombaszögi Nyári Tábor, előtódul a múlt, méghozzá az a múlt, amelyik java ma a sátrak közt él. A mai Gombaszög előzményei közé tartoznak a két világháború közti táborozások, valamint az a rendezvénysor is, amit még a kommunizmus idején is sikerült összehozni. Évről-évre folyt érte a küzdelem. A nyári tábor rendszeresen a betiltás határán egyensúlyozott, szinte mindig volt valamilyen, a diktatórikus állam által botrányosnak minősített fellépés, előadás, bemutató.

De a tábornak volt egy másik legalább ilyen fontos hozadéka. Azok az esti beszélgetések, amelyeken szájkosár nélkül lehetett kisebb nagyobb csoportokban megvitatni minden fontosnak tartott kérdést a szlovákiai magyar szellemi életet alkotók százainak, de lehet, hogy ezreinek segítettek eligazodni a világban és önmagukban. A véleménycserék során születő barátságok pedig sokáig, gyakran élethosszig kitartottak, számos későbbi formális és informális szerveződésnek adva meg a kapcsolati alapját. Az itt keletkező emberi erő nagyságát mutatja, hogy még az óriási hatalommal bíró kommunista állam sem volt képes azt megakadályozni.

Aki ma előad, fellép, bemutat a gombaszögi diáktáborban, az egykor maga is lakója volt. Aki pedig ma táborlakó, az jó eséllyel válik majd programponttá.

Miért van ez így? Mert, hogy így van, az tény. Minden bizonnyal azért, mert a Gombaszögi tábor a véleménycserék, viták, s a belőlük kinövő új elképzelések, ötletek, tervek tábora. Meg persze az öntudatra ébredés tábora, hiszen a viták arra ösztönöznek, hogy megfogalmazza véleményét az ember. Tehát ne féljen. Elsősorban ne féljen önmagától, hiszen neki magának is lehetnek, s bizonyára vannak is értékes gondolatai. De ne ijedjen meg másoktól se, hiszen saját véleménye hozzájárulás máséhoz. Éppen a vélemények cseréje, ütköztetése segít hozzá az alaposabb, pontosabb tudáshoz. Az ember ráébred, hogy nem a szürkeség, a hallgatás és engedelmeskedés teszi önmagává, hanem az a valami, ami csak benne van. Mert bizony ott van az, csak bátran keresni kell.

Mindig sokan nyitották ki a szájukat ezekben a táborokban. Nem ritkán barátaik által egészen csendesnek, visszahúzódónak, magába fordulónak tartott személyek is. Majd váltak egyre magabiztosabbá, elszántabbá, nagyot álmodó és tévő egyéniséggé.

Hát éppen ebben rejlik Gombaszög ereje. Egyszerre, egymás által segíti sokasággá válni az egyént és egyéniséggé az embert. Emiatt keltetője szellemi életünk újabb és újabb generációinak.

De persze ennél is gazdagabb. Gombaszög égboltján még a csillagok is összeölelkeznek. És sokan el sem engedik egymást.

Öllös László