Gyenge pozícióból fut neki a köztársasági elnöki választásoknak a parlamenti ellenzék. A jelöltek közül a népszerűségi listákat toronymagasan vezető Robert Fico az abszolút favorit, a parlamenti ellenzék egy részét tömörítő Népi Platform Pavol Hrušovskýt támogatja.
A külső szemlélő számára úgy tűnhet, az ellenzéki pártok egységesen lépnek fel a Smer jelöltjével szemben. Hrušovský a Népi Platform pártjainak támogatására alapozva az első fordulóban 20 százalék közeli eredményre számíthatna, ami köztársasági-elnöki hivatalért versengő jelöltek magas számát figyelembe véve szinte garantálná a KDH volt elnökének a második fordulóba jutását. Akkor mégis mi gond a Népi Platform jelöltjével?
A Kereszténydemokrata Mozgalom és a Híd szinte egyeztetés nélkül, már a 2013-as év elején jelezte a KDH és a parlament korábbi elnökének az indítását. A döntés kísértetiesen hasonlít az SDKÚ 2004-es lépésére, amelynek következtében Vladimír Mečiar és Ivan Gašparovič küzdött meg egymással a választások második fordulójában. Már tavasszal is látszott, Hrušovský egyszerűen nem rendelkezik a szétforgácsolódott jobboldal összefogásához szükséges tekintéllyel és karizmával, amit legjobban talán az SDKÚ habozása támasztott alá. A Pavol Frešo vezette párt Iveta Radičová esetleges indulása reményében több hónapig halogatta az állásfoglalást, korábbi koalíciós partnereit csak az év késői szakaszában biztosította a támogatásáról. Mindemellett, egyes hírek szerint az SDKU vezetősége csupán szűk többséggel szavazott Hrušovský támogatása mellett, miközben a párttagok egy jelentős csoportja Milan Knažko mellett foglalt állást.
Hrušovský nem integráló személyiség, az egyik legjelentősebb hátránya a liberális és protestszavazatokból való alacsony merítési potenciálja. A KDH volt elnöke a rendszerváltás óta folyamatosan politizál, a törvényhozás veteránjaként csak elenyésző mértékben képes megszólítani a rendszerellenes retorikára fogékony választókat, továbbá merev konzervativizmusa alkalmatlanná teszi a liberális szavazatok elhódítására.
Alacsony támogatottsága főként a Népi Platform szimpatizánsai között szembetűnő, a három jobbközép párt választóinak mindössze felét volt képes megszólítani. A legfrissebb közvélemény-kutatási adatok alapján kijelenthető, hogy még a saját pártja szavazói sem támogatják egyöntetűen. Az SDKÚ szimpatizánsok tekintélyes része figyelmen kívül hagyta a pártvezetés döntését, a jobboldal egykori vezető pártjával szimpatizálók mindössze ötöde, a Híd választóinak pusztán 6 százaléka adná le a szavazatát a kereszténydemokrata politikusra. A jelöltek pártpreferenciáit vizsgáló MVK felmérése tartalmazhat torzításokat, de így is látható, hogy Hrušovský esetében nem érvényesült a Híd táborának Bugár Bélához köthető választói fegyelme, a pártelnök szavazat-mozgósító potenciálja ezúttal súlyos csorbát szenvedett.
Bár többször kijelentette, hogy számít a kisebbségi polgárok szavazataira, de a magyar közösség problémáira a mai napig bizalmatlanul reflektál, miközben a magyarságot érintő témákkal Hrušovský helyett kizárólag Bugár Béla foglalkozik. Mint utóbb kiderült, a Híd elnökének kijelentésével szemben a Népi Platform jelöltje nem ismeri a Kisebbségi Minimumot, de valószínűleg még a Híd stratégiai tervezetével sincs tisztában. Amennyiben konkrét felvetésekkel szembesítik, a magyar illetőségű kérdésekre csupán általánosságban válaszol – már ha egyáltalán válaszol -, mivel úgy tűnik, nem rendelkezik releváns információkkal a kérdésben szereplő felvetésekkel.
A szlovákiai magyar sajtó online részében nagy visszhangot váltott ki a magyar témákkal kapcsolatos mértéktartás. Nem véletlen, hogy a Híd pont a kampányidőszak folyamán döntött a vasúti kétnyelvűséget szabályozó törvény újbóli beterjesztése mellett. A Népi Platform jelöltje ezúttal minden bizonnyal részt vesz a szavazáson és a párt módosító javaslata mellé áll. A szavazást felhasználva a Híd kézzelfogható érvelési alapot szerez Hrušovský, mint a magyarság számára elfogadható politikus további támogatása mellett.
A közhiedelemmel ellentétben a választások első fordulója nem kizárólag Fico jövendőbeli kihívójáról szól. A közvélemény-kutatási adatok szerint Hrušovský már szinte jelentéktelen epizódszereplővé vált, folyamatosan gyengén szerepel, bármiféle jóstehetség hiányában is kijelenthető, hogy nem ő lesz az, aki legyőzi a miniszterelnököt a második fordulóban. Az ellenzék tíz év elteltével megismételte az egyik legnagyobb történelmi hibáját, belső megosztottsága újra egy kommunista előtt tárta ki a Grassalkovich palota kapuját. A két forduló között, amennyiben Hrušovský szereplése nem vonzza az urnákhoz a jobboldal támogatóit, a rendelkezésre álló időkeret szűkösségét tekintetve, nem biztos, hogy szükséges mértékben mobilizálni lehet a megosztott jobboldali szavazóbázist, még Robert Fico ellenében sem.
Földváry István
